Azokhoz szólnék, akik szeretnének még tőlem olvasni!

A tegnapi nap folyamán rávettem magam, hogy új blogba kezdjek. Igaz, nem a One Direction-ről szól, hanem az új tökéletességet képviselő bandáról, a Union J-ről. (aki nem ismerné őket itt egy videó)

Szóval az új blogom erről a négy srácról és egy Jess nevű lányról szól. Az alábbi linkre kattintva eljuthattok a bloghoz. A bevezető és az első fejezet már fentvan, akit érdekel, az iratkozzon fel és ha már olvastok, akkor a bejegyzések alatt lévő megjegyzések és vélemények mezőt használjátok bátran, hisz abból tudom, hogy vannak-e olvasóim :)

a blog megtekinthető itt

Köszönöm a figyelmet! 

puszi, réku

Utoljára itt :)

Úristen nagyon fura néha visszanézni ide. Le van könyvjelzőzve a blogger és tényleg furcsán érzem magam mikor megnyitom. Előjönnek a régi emlékek, mikor éjszakánként is itt ültem a gép előtt és azon agyaltam hogy vajon mit írjak, hogy ne okozzak csalódást, és hogy mindenkinek tetsszen. Szerettem írni ezt a blogot, nagyon is, de már nem volt az én világom. Most visszaolvastam az utolsó részt és azt kell mondanom, hogy meg vagyok elégedve magammal. Nem, nem nagyképűségből, de az utolsó rész az még nekem is tetszik.

Egy szó mint száz, nagyon szeretném megköszönni azoknak, akik állandóan bíztattak, hogy ne hagyjam abba, meg hogy megéri folytatni mert sokan kíváncsiak rá. Nem bántam meg, hogy nem hagytam félbe. Nagyon jól esett az a sok dícsérő szó és megjegyzés amiket kaptam. Hiányzik kicsit a blogger, de máshol viszont még rendszeresen írok. Igaz, ott már nem magamtól, hanem általában fordítok, de néha bevillan egy-egy helyzet és azokat megírom, szóval írásban nincs hiány.

Ez akkor a végső búcsúm a bloggertől. Nem hiszem, hogy visszajövök már. A blogot nem törlöm, egy szép napon biztos jó lesz majd visszaolvasni. Köszönöm szépen, nektek olvasók a kitartást, hogy nem pártoltatok el mellőlem mikor netán mélyponton voltam és nem bírtam írni, meg mikor olyan ritkán hoztam részt. Nekem az a fontos, hogy itt voltatok és tényleg olvastatok és segítettek. Örömmel írtam nektek.

puszil és ölel titeket: réku xx

62. fejezet - Végkifejlet

Hát akkor elérkezett ennek a napja is... Itt a befejező elég hosszú rész. Majd még egy elköszönő, úgymond búcsúlevelet hozok a napokban :) Addig is jó olvasást kívánok ehhez.

Harryvel mindketten fel voltunk készülve arra, hogy nehéz lesz a szülő szerep, de készen álltunk rá. Harry mindent megtett azért, hogy minél többet lehessen velem, azaz velünk.

- Lili, beszélnünk kellene. - szólalt meg egyik reggel Harry mikor felébredtünk.
- Muszáj ilyenkor? - kérdeztem álmosan.
- Egész éjszaka azon gondolkoztam, hogy ezt miként oldjam meg... - húzta el a szavakat, majd lemászott az ágyról, és elkezdett túrni a nadrágja zsebében amit még előző este dobott le magáról. - Megtennéd kérlek, hogy ideülsz az ágy szélére? - mondta miközben tovább kutart a nadrágja zsebében. Mi mást tehettem volna? Kiültem az ágy szélére.
Harry fogta magát, visszasétált hozzám, egy puszit nyomott a homlokomra és letérdelt elém. Egyik keze a háta mögött volt, a másikkal pedig a combomon fekvő kezemet szorította meg. Azt hiszem, tudtam mi következik...
- Lili Bauer - kezdte el, majd sóhajtott egy hatalmasat. - Te vagy a legjobb és legszebb dolog ami valaha történt az életemben. Nem gondoltam volna, hogy egy rajongóval ilyen viszonyba kerülhetek. Annyira csodálatos vagy, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Nagyon szeretlek Lili és... - ekkor elkezdett remegni a hangja és a keze is, amit az én kezemen pihentetett, majd felemelte azt és megköszörülte torkát, majd a háta mögött lévő kezét előre húzta, amiben egy kis, vörösbársonnyal beborított dobozka pihent. - ... szóval... ömm... Lili Bauer... Hozzám jönnél feleségül? - majd felnyitotta a dobozkát, amiben egy visszafogott, de nagyon szép gyűrű volt. Ezüst színű, a közepén, ha jóltudom egy csiszolt gyémántkővel. Nem volt nagy, teljesen tökéletes volt.
Abban a pillanatban minden dolog lepörgött a szemem előtt. Minden ami azelőtt történt volna, hogy megismertem volna őt és a többieket. Soha nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. Azt hittem, hogy a rajongásom előbb utóbb el fog múlni, de nem így lett. Szerelmes lettem abba az emberbe, akit mindig is imádtam. A szemem könnybe lábadt, majd letérdeltem Harry elé és összeszorult torokkal, de megszólaltam...
- Harry Styles, soha nem gondoltam volna, hogy ez a nap egyszer bekövetkezik. Hogy az az ember, akiért pár éve minden éjszaka sírtam, és mondogattam, hogy esélyem sincs arra, hogy akár észre is vegyen, megkérje a kezem. Harry, nagyon szeretlek, mindennél jobban és igen. Hozzád megyek feleségül. - mondtam már a könnyeimmel küzködve, mire Harry megcsókolt, majd óvatosan felhúzta a gyűrűsujjamra a csodálatos ékszert.
Mindenkinek boldogan újságoltam a történteket, akik természetesen már tudták, hogy Harry mire készül.
Onnantól már koncentrálhattunk teljes mértékben arra a csodálatos jövevényre, aki a hasamban növekedett.

Az első hónap kifejezetten könnyűnek mondható volt. Kiválasztottam a szülészorvost, és Harry elkezdett nagyobb ház után nézni, ami csak a miénk, kettőnké, azaz hármunké. Elég hamar meg is találta a nekünk megfelelőt és felkért egy lakberendezőt is, akivel egyeztetünk és ők neki is láttak a munkának. Addig ugyanúgy a többi sráccal és Emmával éltünk az Észak- Londoni hatalmas házunkban.

A második hónapban elkezdtem egyre sűrűbben járni a nőgyógyászhoz. A kicsi szívműködése már tisztán látható és hallható volt az ultrahangon. Harry minden egyes vizsgálatra elkísért. Soha nem hagyta, hogy egyedül menjek el. Anne is rengeteget segített. Elmondta, hogy az anyaság milyen hatalmas felelősséggel jár, csakúgy mint Harrynek ugyanezeket az apaságról. Csodálatos nagymamája volt már akkor a kicsinek, mikor még a hasamban volt. Eleanor és Danielle pedig vettek ruhákat a kicsinek. Nagyon édesek voltak, annak ellenére, hogy tudtuk volna a baba nemét.

A harmadik hónap volt az egyik legjobb. Kiderült, hogy kislányunk lesz. Azon a vizsgálaton ottvol Harry, Emma és Niall is. Lelkem mélyén nagyon bíztam benne, hogy lány lesz és úgy is lett. Harry arcán is láttam a boldogásgot. Onnantól Emma minden nap velem volt, és próbált segíteni a név kitalálásában. Semmi nem volt megfelelő. Olyan nevet akartam a kicsinek, ami magyarul is és angolul is használható. Eleanor és Danielle  megkértek, hogy beszéljek az új lakás kivitelezőjével, hogy had segítsenek be ők is, természetesen Emmával együtt.

A negyedik hónaptól a nyolcadikig nem történt semmi érdekes, azon kívül, hogy a hasam egyre csak nagyobb és nagyobb lett. Az ultrahang képeken minden egyre jobban látszódott. Teljesen biztos volt a dolog, hogy lány lesz. A nyolcadik hónapban egyik éjszaka sem Harry sem én nem tudtunk aludni. Csak beszélgettünk egész éjszaka, mikor beugrott valami.
- Alice Anne Styles. - szólaltam meg hirtelen.
- Micsoda? - kérdezett vissza Harry.
- Lehetne a lányunk neve Alice Anne Styles. - mondtam mosolyogva.
- Jól hangzik. Hogy jutott eszedbe?
- A Te anyukád Anne, az enyém pedig Alice. Az Alice magyarosan Alíz, az Anne pedig Anna, tehát úgy is használható. Mit szólsz hozzá?
- Tökéletes. Imádlak. - csókolt meg Harry.

Elérkezett a kilencedik hónap. Kiválasztottuk a kórházat, és készen állt már a ház is a beköltözésre. Harry olyan házat talált, ami nem volt bent a városközpontban, de mégis könnyen megközelíthető volt a központ, hisz Harrynek ott volt a munka. 10-15 km-re volt a ház London külső részétől. Szomszédok nem nagyon voltak. Egy domboldalon feküdt az épület, csodás kilátással. Épp hazafelé tartottunk a többiekhez, mikor hirtelen erős szorítást éreztem a hasamban.
- Harry. - sikítottam fel.
- Mi baj van? - állt félre azonnal az autópályán.
- A baba. Szerintem... mindjárt jön. - a fájdalom egyre élesebben hasított belém.
- Azonnal megyünk a kórházba. Lélegezz, oké? Kitartás. 15 perc és ottleszünk. - felelte Harry majd azonnal beletaposott a gázba és őrült módjára indult el.

Harry:

Őrült módjára tapostam a gázpedálra. Annyira rossz volt látni, hogy a menyasszonyom ott szenved mellettem az anyósülésen és Alice mindjárt ittlesz. A telefonom után kezdtem kutarni a zsebemben. Niall volt a legutolsó a híváslistán ezért őt hívtam.
- Niall, szólj Emmának. Szedjetek össze mindent. Lili mindjárt szült. - kiáltottam a telefonba, miközben próbáltam az útra koncentrálni.
- Hogy mi? - szólt vissza Niall.
- Jól hallottad Te idióta. Épp a kórház felé tartunk. Siessetek. - majd lecsaptam a telefont, ami kiesett a kezemből és utána pillantottam, ami valószínűleg életem legnagyobb hibája volt. Az előttünk haladó kisbusz lelassított és telibe belerohantam. Az autó zakkant egy nagyot, majd nekipördült a szalagkorlátnak. Amint az autó átvette az uralmat saját maga fölött, Lili kezéhez kaptam. Megszorítottam, másik kezemet pedig a hasára fektettem.

Lili: 

Csak a nagy ütést éreztem a fejemen. Ahogy tudtam a hasamat próbáltam védeni minden ütéstől. Még szerencse, hogy az a nagy Range Rover pusztíthatatlan volt. Ennek ellenére, amint az autó leállt, Harryre pillanottam, aki vérző orral volt nekidőlve az ablaknak. Végignéztem rajta majd észrevettem egy hatalmas szélvédődarabot a mellkasába fúródva, aztán a tüdőm szúrni kezdett, szédülni kezdtem, a hasam is egyre jobban fájt. Percekkel később arra eszméltem fel, hogy egy mentőautóban fekszem.
- A kicsi? Jólvan? - nyögtem fel.
- Hölgyem, maradjon nyugton, ezt próbáljuk kideríteni.
- Harry? Harryvel mivan? Ugye nincs baja?
- Nem tudjuk. A másik autóban van. - majd a karomba nyomtak egy hatalmas tűt, majd a folyadék ami abból belémáramlott teljesen elnyomott és elkábultam.

~

- Lili! Ébredjen. Megindítjuk a szülést. - hallottam egy ismerős hangot, majd kinyitottam a szemem. A szülésznő volt az.
- Harry, jólvan? - csak ezt bírtam kinyögni.
- Erről később. Most átvisszük a szülőszobába. Készüljön fel, nem lesz egy leányálom. - majd elindult alattam a föld, ami egyébként csak az ágy volt. Amint kiértünk a kórteremből Emma szaladt az ágy mellé.
- Bemehetek vele, ugye? - kérdezte a nővért aki tolta az ágyam.
- Természetesen. - felelte a kishölgy.

Beértünk a szülőszobába és nagyon fura érzés volt ott lent. Feszítő, húzó, leírhatatlan érzés. Nem voltam jól. A levegő sem áramlott rendesen a tüdőmbe. Emmát kizavarták.
- Császározzuk. Nem fogja bírni. - ismét egy tű a karomban. Ugyanaz az erős folyadék. Ugyanúgy lebénultam tőle. Levegő után kapkodtam. Éreztem hogy valami a hasamnak feszül, de nem fájt.
- Mi van Harryvel? - kiáltottam fel a maradék erőmmel. - Emmát akarom. Hozzák vissza Emmát. - tudtak hogy nem nyugszom le addig, amíg a legjobb barátnőm nincs bent. Emma azonnal berohant amint kiszóltak neki.
- Nyugalom Lili. Nem lesz baj. Én melletted leszek.
- Emma, mi van Harryvel? - próbáltam beszélni hozzá, míg az orvosok a hasamnál matattak.
- Nincs jól. Lili... nagyon nincs jól. Nem biztos hogy túl éli.
- Ne... nem... nemakarom elveszíteni. Harry neeee. - sírtam. Emma a kezemet szorította. Egy másféle sírást hallottam meg végül. Éreztem, hogy a hasam feszítő érzése elmúlik.


- Egészséges kislány. - szólalt meg a szülésznő. Odaemelte hozzám. A karomba fektette. Anne Alice Styles megszületett. Sírt kicsit, de ott volt a karomban. Hirtelen egy erős fájdalom nyilalt a mellkasomba. A lányomat kikapták a kezemből. Levegő után kapkodtam. Éreztem, hogy nagy baj fog történni. Emma kezét nem engedtem el, inkább megrántottam.

Zenével tovább innentől

- Emma, Emma... Ha... - sóhajtoztam.. mit sóhajtoztam, ziháltam. - Emma, ha... most nem maradok itt vele... Vigyázz rá. Kérlek Emma, ha nem élem túl.... viseld gondját... - kaptam még egy nagyot a levegőbe, majd minden erőm elhagyott. Minden elkezdett homályosodni. Próbáltam sóhajtozni. Nem sikerült. A szemem alig bírtam nyitva tartani.
- Hiányozni fogtok. - suttogtam, majd lecsuktam a szemem. Nem küzdöttem tovább. Az a valami, a tüdőmben, nem hagyott. A kezeimet hidegnek éreztem. Olyan volt, mintha valaki fojtogatna. Pillanatokkal később már nem voltam az élők sorában. Végleg elmentem. Harryt láttam. Nem értettem hogyan...

Harry:
Egy fehér szobában ébredtem. Minden hófehér volt. A mellkasom fájt. Próbáltam szétnézni. Niall és Louis ültek bent.
- Hol van Emma? Hol van Alice? - szólaltam meg halkan.
- Louis, te majom, ébredj. Harry felkelt. - vágta oldalba Niall a szunyáló Louist.
- Harry, feküdj vissza. Mindent elmondunk. Kerítünk egy orvost, oké? Maradj addig nyugton. - majd Niall ki is rohant, Louis pedig rámnézett és egyből kiment utána. Mindketten visszajöttek egy orvos kíséretében. Liam, Zayn és Emma az ajtóból figyeltek. Emma szeme vérvörös volt. Biztos voltam abban, hogy sírt. Zayn szintúgy. A többieken még ha akarnám sem venném észre a sírást.

- Remek! - csapta össze a tenyerét az orvos, amint végigvizsgált rajtam mindent. - Emma. Szóljon át a szülészetre, hogy behozhatják. - fordult hátra az orvos, majd vissza hozzám. - Mindjárt a karjaiban foghatja a kislányát. - mondta mosolyogva. A gyomrom görcsbe rándult. Nem, nem fájt, a boldogságtól. Majd ráeszméltem, hogy az orromból csövek lógnak ki, és mellettem egy ilyen pumpa szerű akármi mozog. Megpróbáltam kiszedni az orromból azt az izét, de az orvos azonnal a kezemhez nyúlt. - Meg akar halni? Még egy ideig ezen a lélegeztető gépen kell maradnia. Gyenge a tüdeje. Belefúródott egy hatalmas üvegszilánk. Kész csoda hogy nem halt bele azonnal.
- Elnézést, nem tudtam. - szólaltam meg, majd ismét Emmát pillantottam meg az ajtóban. Valamivel... vagyis valakivel a kezében. Oda sétált az ágyam mellé. Az orvos benyomott pár gombot az ágyon, ami felemelkedett, így ülőpozícióba kerültem.
- Biztos menni fog Harry? - kérdezte Emma szipogva.
- Persze. Na, kérem a lányomat. - fura volt kimondani. Apa lettem. Hivatalosan is. Emma óvatosan a kezembe fektette a kicsit. Annyira törékeny volt. Rövid fekete haja volt, már akkor. Mocorogni kezdett. Emma nem ment el mellőlem. Kinyitotta a szemét Alice. Rám nézett és mosolygott. A szeme Lilié volt. Sötétbarna, már majdnem fekete. A kis kezéhez nyúltam, megszorította az ujjamat.
- Különleges kislány, az biztos. - szólalt meg Louis. - Tudod Harry, az újszülöttek többségének csak körülbelül egy hónappal a születés után vált a szemük íriszének színe, olyanra amilyen örökké lesz. A te lányod más.
- Annyira gyönyörű vagy, mint édesanyád. - mondtam könnyes szemekkel. - Jut eszembe. Lili holvan? - néztem körbe a többiekre. Az orvos rámnézett, majd Emmára, akinek azonnal elkezdtek hullani a könnyei.
- Ideje a kicsinek visszamenni pihenni. Emma kérem. - majd Emma azonnal kikapta kezemből Alicet és kisétált. Niall leült az ágyam mellé. A többiek pedig az ágy végénél álltak.
- Szóval... az történt Harry... hogy.... - vett mély lélegzetet Niall.
- Lili meghalt. - nyögte ki Zayn, és sírni kezdett.
Fogalmam sem volt mi történik. Nem akartam elhinni. A szívem szúrni kezdett. A torkom elszorult. Ránéztem a többiekre... Liamre, Louisra és Niallre, akik csak a padlót bámulták.
- Nem! Ez nem lehet! Kizárt dolog. Biztosan álmodom.
- Nem Harry... sajnos nem. A baleset közben eltört egy bordája, ami kilyukasztotta a tüdejét. Nem vették észre. Amint megcsászározták elfogyott a levegője és... elment. - mesélte Niall.
- De... de... neeeeeeeee. - kiáltottam fel. - Látni akarom! Most látni akarom Lilit! - ordibáltam, és próbáltam kikelni az ágyból.
- Harry maradj nyugton! - lépett oda Liam és nyomott neki az ágynak. - Szóljatok már valakinek! - kiáltott Louisnak, aki megint kirohant és orvosokkal jött vissza. Liam nyomott neki az ágynak. Kapálóztam ahogy csak tudtam. Nem volt bennem sok erő, de azt mindet felhasználtam arra, hogy Liamet ellökjem magamtól, sikertelenül. Tűszúrást éreztem a karomban, majd elaludtam.

~

Ismét a fehér szobában ébredtem. A különbség annyi volt, hogy minden sötétebb volt. Ráeszméltem, hogy az éjszaka közepén ébredtem fel. Eszembe jutott Lili. Eszembe jutott mi történt. Miattam halt meg. Valami eltörött bennem. Én okoztam a halálát annak a nőnek, aki mindennél jobban szerettem. Féltem. Féltem attól, hogy egyedül nem birom felnevelni a kis Alicet. Nem tudtam mit tegyek. Felültem óvatosan és ránéztem a lélegeztetőgépre, ami folyamatosan pumpált. Az orromhoz kaptam, amiből a cső még mindig kilógott. Beugrott amit az orvos mondott, hogy az a gép tart életben. Tudtam mit fogok tenni. Az éjjeli szekrényemre az ágyam mellé tették a telefonom. Biztosan Louis volt, tudja hogy a telefonom nélkül nem tudok élni. A kezembe vettem és a jegyzetek közé írtam valamit. A képeket végigtekertem. Tele volt Lilivel. Minden. Az első közös fotónktól kezdve minden végig. Kifújtam a levegőt és kitéptem az orromból a csövet. Majd a karomból is mindent. Visszadőltem az ágyba. Lecsuktam a szemem. Lilit láttam magam előtt. Vártam a befejezést. Egy pillanatra felvillant a lányom. A családom. A barátaim, de már nem volt visszaút. Csak Lilivel akartam lenni. Önző módon mindent hátrahagytam. A karrieremtől kezdve mindent amit csak felépítettem. Egy utolsó szívdobbanást éreztem még, majd meghaltam. A következő pillanatban Lilit láttam ismét. Megfogta a kezem.

Másik zene innentől

*Másnap reggel*

Az ügyeletes nővér Harry szobájához ért. Benyitott, és annyit látott, hogy a fiú élettelenül fekszik az ágyán. A gép pumpált mellette, de a cső a földön hevert, a telefonja mellet. Azonnal szólt a főorvosnak, aki értesítette a barátait, hogy probléma történt. Mindannyian besiettek a kórházba. Harry meghalt. Mindannyian sírásban törtek ki. Tudták, hogy minden más lesz azok után.
Órákkal később átadták a fiúknak Harry cuccait. Liam átvizsgálta Harry telefonját, hátha talál benne valamit... és talált is.

"Nem bírom Lili nélkül. Vele kell lennem. Nem akarok nélküle élni. Tudom, önző vagyok hogy itthagyok mindent és mindenkit. Gyűlölöm is magam érte, de egyedül nem bírnám. Nem vagyok képes azzal együttélni, hogy részben én okoztam a menyasszonyom halálát. Emma és Niall. Kérlek, neveljétek fel Alicet. Tudom, hogy Lili is ez akarná. Amint elég idős lesz, mondjátok el neki, hogy milyen csodálatos anyukája volt. Szeretném ha tudna róla, hogy neki volt a leggyönyörűbb anyukája a világon és persze engem sem felejtsetek ki. Mi fentről vigyázni fogunk rátok és mindig veletek leszünk. Soha ne felejtsetek el minket. Egyikőtök sem. Anyámnak mondjátok meg, hogy nagyon szeretem és mindig is szeretni fogom, de mennem kell..."

Ezt az üzenetet találta Liam a telefonban. Felolvasta a többieknek, akik nem akarták elhinni, hogy mi történt.
Emma és Niall szó nélkül magukhoz vették a kis Anne Alice Styles-t. Nem változtatták meg a nevét. Teljesítették Harry kérését.
A kislány egészségesen nőtt föl. 10 éves korában kezdték lassan beadagolni neki a szüleivel történeteket. Büszke volt. Büszke volt a szüleire. Imádta őket, annak ellenére hogy nem ismerte őket igazán, de persze Emmára és Niallre is szülőként tekintett. Csodás élete volt, pont olyan, amilyet Lili és Harry szántak neki.

61. fejezet

Nagyon sokan mondjátok, hogy ne fejezzem be, de tényleg sajnálom, muszáj lesz. :( 10 komment és hozok még :)

Harry szemszöge:

- Harry, Zayn, Niall! Valakiii! - hallottam Emma kiabálását. - Segítsetek mááár!

Oldalba vágtam a mellettem szunyáló Niallt és húztam magam után az előszoba felé, ahonnan jött a hang. Kiérve megláttam, hogy Emma karjaiban fekszik Lili, eszméletlenül. Leblokkoltam egy percre. Megint olyan volt, mint amikor a kórházban feküdt és úgy tűnt mintha többé nem jönne vissza, majd összeszedtem magam és odarohantam hozzá. Hiába mondogattam hogy keljen fel, nem használt.

- Louisnak szólj, Ő tudja ilyenkor mit kell csinálni! - utasítottam Niallt, aki pár pillanat múlva már fel is rohant az emeletre, ahol Louis valószínűleg mélyen aludt. - Mi történt? - fordultam Emma felé.

- Fogalmam sincs, megöleltem miután lebeszéltük a menedzserrel a melót veletek és a karjaimban zuhant össze. Olyan gyorsan történt. - hadarta Emma. - Nem kellene orvost hívnunk? Lehet hogy ehhez még Louis se lesz elég. - javasolta.

- De, lehet, maradj itt, már hívom is. - azzal felpattantam mellőlük és hívtam is a kórházat. Azt mondták perceken belül kiér egy mentő. Mire Louis-t összekaparta volna Niall már oda is értek. Addigra már Zayn és Liam is előkerültek. A mentősök még a házban összeszedték Lilit, aki magához tért, de azt javasolták neki, hogy menjen be velük a kórházba egy kivizsgálásra, aminek Lili persze nem örült.

- Szó sem lehet róla. Jól vagyok, nem lesz semmi bajom. - ellenkezett, mint mindig.

- Lili, kérlek ne csináld! Tudod, hogy az egészségeddel nem lehet szórakozni. Bemegyek veled, oké? Jön Emma is. - fordultam felé, aki csak bólintott egyet. 

- De nem kell Harry, jólvagyok. Látod? - állt fel a kanapéról, majd vissza is esett. Úgy láttam mintha megszédült volna.

- Erről beszélek. Na megyünk szépen be a kórházba. A mentősök visznek Téged, mi meg megyünk utánad kocsival, rendben? 

- Jó legyen. - nyúlt a fejéhez. 

Mondták az orvosok Lilinek, hogy feküdjön fel a hordágyra, de persze hogy ellenkezett. A saját lábán akarta elhagyni a házat, ami úgy is történt. 

Ideges voltam, pedig tudtam hogy nem lesz nagyobb baj. Emma összeszedett Lilinek néhány cuccot, majd mi is utánuk mentünk. A többiek otthon maradtak, nem akartunk nagy feltűnést kelteni.

Lilit egyik vizsgálóból a másikba küldték, senki nem mondott semmit. Csak vártunk. Pár órával később Lili az orvosával oldalán sétált ki az egyik vizsgálóból. Azonnal odarohantam hozzá és átöleltem.

- Jól vagy? Nincs semmi baj ugye? Annyira aggódtam.

- Jól vagyok. - felelte mosolyogva.

- Van viszont valami, amiről beszélnünk kellene. - szólt közbe az orvos. - Jó lenne ha befáradnának az irodámba. Erről jobb ha külön beszélünk.

- Nagyon komolynak hangzik, nincs baj? Mondja, hogy nincs, kérem. - nézett rá kétségbeesetten Lili. 

- Nincs, legalábbis szerintem ez nem baj. Fáradjanak utánam. - mondta a doktor és kézen fogva el is indultunk utána. Csak két folyosót sétáltunk át, majd egy kellemes légkörű nem kicsinek mondható irodába invitált be minket. Leült a székébe, mi pedig az asztal előtt lévő két elég kényelmes fotelbe, vagy székbe vagy nem is tudom minek nevezzem.

- Szóval, a helyzet a következő. - kezdte mondandóját. - Valószínűleg biztosra tudjuk, hogy mi miatt ájult el olyan hirtelen a hölgy. Miközben a belső vérzés után kutattak a hasi ultrahanggal észrevettek valamit. 

- Ugye nem rákot? Kérem nehogy azt mondja. - szorította meg Lili a kezem miközben az orvoshoz beszélt. 

- Nem, nem erről szó sincs. 

- Oké, én ezt nem bírom, addig ne mondjon semmit míg ide nem hívom a többieket is. Muszáj itt lenniük. - vágtam közbe azonnal.

- Jajj, ugyan Harry, hagyd már őket. Emma biztosan szólt már nekik, hogy semmi bajom. - nyugtatgatott Lili. - Ugye nincs baj tényleg? - fordult ismét az orvoshoz.

- Végighallgatnának anélkül, hogy állandóan beleszólnak? 

- Elnézést. - feleltem.

- Szóval, először is meg kell kérdeznem néhány dolgot, ami teljesen biztosítja a mi feltételezésünket. Aktív szexuális életet élnek? - tette fel az első kérdést.

- Igen. - vágtam rá.

- Lili, szed valamilyen fogamzásgátlót?

- Nem. - válaszolta.

- A menstruációja rendszeres? Nem késik? - ezek a kérdések már gyanakvásra késztettek, és kíváncsi is lettem a válaszra.

- Most hogy mondja, már egy hete meg kellett volna jönnie. 

- Hmm. Védekeznek rendszeresen szexuális aktus közben? - erre a kérdésre egymásra néztünk. Mindketten tudtuk a választ, volt hogy egyszer-kétszer megfeledkeztünk róla. Szinkronban vízszintesen rázni kezdtük a fejünket.

- Ez esetben gratulálok! Önök gyermeket várnak. - mondta ki széles vigyorral. Lilire néztem, akinek szemei kikerekedtek, kezét kivette az enyémből és arcát tenyerébe temette. Csak bámultam rá. Nem tudtam eldönteni, hogy örül vagy csalódott vagy mivan. Ami bennem zajlott le, az leírhatatlan. Először én sem tudtam hogy örömömben vagy bánatomban kezdjek el sírni. Csak néztem Lilit, aki akkor már sírt, de még mindig tenyerébe, így tényleg semmit nem lehetett leolvasni arcáról. - Magukra hagyom önöket egy kicsit. 10 perc múlva visszanézek. - törte meg Lili pityergését az orvos hangja. Ridegen ránéztem és bólintottam. Amint kiért a telefonomhoz nyúltam. Louis számát kerestem meg azonnal és megnyomtam a hívás gombot. 

- Szia Haz. Jól van Lili? Nincs semmi baj?

- Emma hívott már titeket? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva első kérdéseit.

- Nem, miért, mivan? - mélyült el Louis hangja.
- Ott vannak a többiek?
- Igen, itt ülünk a nappaliban, mondd már mivan!
- Hangosítsd ki a telefont.
- Nem tetszik a hangod Harry... - magyarázott tovább Lou.
- HANGOSÍTSD MÁR KI AZT A ROHADT TELEFONT! - kiabáltam vele a telefonban.
- Jólvan, jólvan.... most már mondhatod.
- Heló srácok, hallotok mind? - kérdeztem.
- Igen, csak mondd mi a helyzet... - szólalt meg Liam.

- Hát, Lili teljesen jól van, vagyis, semmi baja egészségügyileg, csak van valami más...

- Ne húzd már.. mondd mi a fasz van! - kiabált a telefonba Zayn.
- Srácok... - vettem egy mély levegőt. - ... érkezik az első 1D baba! - mondtam ki vigyorogva.

- Hogy mi a fasz? - kiabált megint Zayn.

- Jól hallottátok... Apa leszek!

- Úristen Harry, ez elképesztő! - mondta Liam. - Mikor jöttök haza?

- Az orvos most ment ki, itt hagyott minket. Amint visszajön kiderítem, de ne mondjatok senkinek semmi, oké? - kötöttem az orrukra.

- Persze, persze, úgy lesz. - szólalt meg akkor már Niall is. - És Lili? Hogy viseli? Mit szól hozzá? Örül neki? - hadarta tovább a kérdéseket.

- Hát, nem tudom... pityereg, nem tudok az arcáról leolvasni semmit. - mondtam felé pillantva. Erre felemelte a fejét, rám nézett és mosolygott. Szemei könnyben úsztak, de mosolygott. - Jelen pillanatban úgy látszik, örül Ő is. - javítottam ki magam. - De most leteszem, hívlak titeket amint megtudok valami újat. - azzal ki is nyomtam a telefont és Lili felé indultam, aki közben már felállt a székből.

- Ez... annyira... hihetetlen. - szólalt meg ahogy odaértem hozzá. Kezem a hasára helyeztem és mélyen a szemébe néztem.

- Imádlak Lili, el sem tudod képzelni mennyire. A legjobb apa leszek a világon. - majd megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, hajamba túrt és viszonozta a csókot.

- Szeretlek Harry és ebben egy percig sem kételkedtem. - suttogta a fülembe, majd a pillanatot az ajtó nyitódása törte meg. 

- Áhh, úgy látom véget ért a sokk. - mondta mosolyogva az orvos.

- Ugye nem kell bent maradnom? Haza mehetünk? - kérdezte egyből Lili.

- Persze, csak beszéljünk meg egy időpontot. Hosszú utat kell végigjárnunk. - majd beszélt még tovább Lilivel a doktor úr, amiből én már semmit nem értettem, annyira boldog voltam. Elképesztően felemelő érzés volt tudni, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt az a lány, akire mindig is vágytam. Hatalmas felelősség hárult akkor rám, és a munkával is nehéz egyeztetni, de tudtam, hogy képes leszek rá.

60. fejezet

Sajnos azt kell mondanom, hogy közelít a befejezés. Higyjétek el, nekem sem jó, de muszáj. Nem birom tovább húzni, úgyhogy most elkezdem kidolgozni a végkifejletet. Remélem nem fogtok csalódni :) 10 komment és tudjátok.. :)

- Te mit keresel itt? - mordultam fel. Éreztem hogy izmaim megfeszülnek. Kezem ökölbe rándult. Elindultam felé. Harry hátulról utánam nyúlt és magához húzott. - Harry, hagyj... - próbáltam szabadulni szorításából.
- Dehogy hagylak... - húzott mégjobban magához.
- Harry, engedd el, megérdemlem amit kapni fogok tőle. - szólalt meg Lexi ismét, majd rántottam magamon egyet, ezáltal lerázva magamról Harry karjait. Elindultam Lexi felé, alig pár centivel előtte álltam meg. Körbenéztem, mindenki bámult, Niall pedig Harryt próbálta lefogni. Vissza néztem megvetően Lexire.
- Azt sem érdemled meg, hogy pofán basszalak. Hogy volt képed idejönni? Egyáltalán mióta vagy itt? Ahh, gondolom amíg nem jöttem vissza ismét enyelegtetek Harryvel...
- Állj le Lili! - hallottam Harry hangját hátulról, de mit sem törődtem vele. Folytattam monológom.
- ...életem legnagyobb tévedése volt, hogy beengedtelek az életembe. Életem egyik legnagyobb tévedése voltál. Te voltál az egyetlen barátnőm itt Londonban, mikor kiköltöztem, erre kegyetlenül hátbaszúrtál. Egy utolsó senkiházi kétszínű picsa vagy. Takarodj el innen.... - mondtam a földet bámulva az ajtó irányába mutatva.
- De Lili...
- Kussolj és takarodj! - kiáltottam rá. Rég voltam annyira dühös.
- Nem Lili! Hallgass végig. - szólt vissza és akkor már nem bírtam magammal. A kezem felemeltem, meglendítettem és arcon vágtam, tiszta erőmből.
- Oké Harry, vidd innen Lilit! - szólt rá Louis. Harry ki is szabadult Niall fogásából, megragadta a karom és húzni kezdett magával a szobája felé, de visszanézett. - Nem lesz gáz, elintézzük. - szólt Louis, Harry pedig bólintott és húzott magával tovább.

- Engedj már visszaaaa! - próbáltam kivenni kezéből a szobája kulcsát.
- Dehogy engedlek! Itt maradsz, lenyugszol szépen.
- Add már ide azt a rohadt kulcsot! - nyúltam a háta mögé.
- Különben? Engem is felpofozol? - kötekedett. Olyan állapotban voltak az idegeim, hogy azt tettem amit kimondott. A kezem megemeltem és lendítettem. Csattant is hatalmasat az arcán. Rezzenéstelenül állt előttem és bámult rám, mint egy idegbetegre.
- Istenem Harry, annyira sajnálom. Ne haragudj! Nem akartam csak.... - abban a pillanatban közelebb lépett, kezei csípőmre csúsztak, és tolni kezdett hátrafelé, míg neki nem csapódtam a falnak. - Áuu, ez fájt. - szisszentem fel. - Most már megkaphatom a kulcsot?
- Felpofozol és még az sem elég?
- Hadd menjek már vissza ahhoz a ribanchoz, különben kapsz még e... - nem bírtam befejezni a mondatot. Szájával betapasztotta az enyémet. Egyre erősebben tolt a falnak. Kezem elkezdtem lecsúsztatni a hátán a fenekére, hisz tudtam, hogy a farzsebébe rakta a kulcsot, de visszacsókoltam közben, így próbáltam elterelni a figyelmét. Sikertelenül.
- Megmondtam hogy nem! - kapott a kezemhez. A kulcsot kivette a zsebéből és eldobta messzire.
- Nem lehetsz ilyen. - súgtam fülébe, ahogy lábujjhegyen állva válla fölött átnézve kerestem szememmel a kulcsot.
- Dehogynem. - feleselt, majd visszalökött a falnak. Hezitálás nélkül a nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni. Abban az állapotban elképesztően beindított. Alapból tombolt bennem az adrenalin Lexi feltűnése miatt, de amit Harry a nyakammal tudott művelni, az volt a tetőpont. Hagytam magam. Kezem becsúsztattam pólója alá, és a kockáit kezdtem körülrajzolni ujjaimmal. Az ő kezei fenekemre vándoroltak, erősen rámarkolt. Szájával a fülem mögé vette az irányt. A fülcimpámba beleharapott.
- Ugorj. - mondta rekedtes hangján. Tettem amire kért. Lábaim a dereka köré tekertem, Ő pedig elindult velem az ágy felé. Óvatosan hátamra fektetett. Pólómat felhúzta a hasamon, és a nadrágom fölött elkezdett puszilgatni, majd elindult fölfelé, közben a pólómat egyre feljebb és feljebb tolta, mígnem áthúzta a fejem fölött és a textil a földön landolt. Harry végigpuszilt a melleim között, a nyakamon, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Közben én is lehúztam róla pólóját. Harry kezeit a hátam alá csúsztatta és kicsatolta a melltartómat, ami aztán követte a pólómat, aztán mellemet találta meg és masszírozni kezdte őket, közben egyfolytában csókolt. Óvatosan próbáltam felülni és Harry vette a célzást. Mindketten feltérdeltünk az ágyra. Magához ölelt és továbbra is csókolt. Mellkasaink összetapadtak. Harry a hátam simogatta én pedig a haját túrtam. Percekkel később a nadrágja felé nyúltam, kicsatoltam övét, lehúztam a sliccet és löktem egyet a nadrágon ami lecsúszott róla. Ő is hasonlóképp tett. Később a maradék fehérnemű is lekerült rólunk.
Meglöktem Harryt aki ezáltal a hátára dőlt. Lábamat átvettem rajta, és az ölébe kerültem. Megcsókoltam, majd óvatosan szerszáma fölé emelkedtem és lassan ráereszkedtem...

~

- Lenyugodtál már? - kérdezte Harry miközben fejem a mellkasán pihentettem.
- Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan.
- Remélem tényleg nem lesz baj...
- Kivetted mielőtt elélveztél, ugye?
- Persze!
- Akkor nincs gáz. - mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit a szájára.
- Szeretlek Lili. Nagyon. Ígérd meg, hogy többé nem hagysz itt engem!
- Amíg nem csalsz meg, mindig itt leszek neked! Szeretlek Harold.
- Ne hívj Haroldnak. - kezdett el csikizni.
- Te meg ne csikizz mert hamarabb halok bele, minthogy elhagynálak. - mondom levegő után kapkodva.
- Ne haragudj. - csókolt meg ismét.
- Lemegyek megnézem Lexi itt van-e még. - ültem fel, majd keze a derekamra csúszott.
- Ha itt van sem bántod, oké? - suttogta.
- Nyugodj meg Styles. - mosolyogtam. ... csak a szemét kaparom ki. - kacsintottam majd gyorsan fel is pattantam, magamra húztam Harry Ramones-os pólóját és egy sortot, majd felkaptam a kulcsot és kiszaladtam.
- Istenem Liliiiii, várj! - rohant utánam Harry, de én csak futottam lefelé a lépcsőn egyenesen be a nappaliba.
- Nyugi, már elment. Én elintéztem vele. - mondta Emma, anélkül hogy rám nézett volna. Tudta nagyon jól hogy én állok az ajtóban, majd Louis pillantott rám és hatalmas nevetésben tört ki. Harry akkorra már leért és előrehajolva lihegett mellettem. Louis Harryre nézett aztán és méghangosabban kezdett nevetni.
- Mivan te ökör? - kérdeztem.
- Nézzetek magatokra. - próbálta kinyögni nevetés közben. - Semmit nem lehetett hallani de most lebuktattátok magatokat. - nevetett tovább. Beszaladtam a lenti mosdóba és a tükörbe bámultam. Harry utánam jött és mindketten nevetni kezdtünk. Harry és az én hajam is tiszta kóc volt, a sminkem szétkenődve, Harry nyaka pedig televolt harapásokkal. Harry végigsimította a nyakán lévő foltokat majd megszólalt.
- Pedig nem is fáj.
- Majd legközelebb fájni fog. - pusziltam meg a fogaim helyét.


- Hellóóóóóó, megjöttünk. - kiabált Zayn.
- Hát Ti hol voltatok? - kérdezte Harry, ahogy kisétáltunk a mosdóból, miután kissé összeszedtük magunkat.
- Liammel elvittük Lexit a reptérre, Niallt pedig kiraktuk addig a Nando's-ba. - magyarázta Zayn. Felhúztam szemöldökön és Liamre pillantottam.
- Nem jön vissza többé. Megígérte. Csak annyit kért, hogy adjak át, hogy hiba volt visszajönnie, de reméli, hogy egyszer meg tudsz neki bocsájtani. - adta át Liam az üzenetet.
- Teljesen mindegy. Nem fog hiányozni az életemből! - jelentettem ki.



*2 héttel később*
- Szóval, mi legyen lányok? Elfogadjátok az ajánlatot? - kérdezte a srácok menedzsere széles vigyorral az arcán. Emmára pillantottam, aki bólintott egyet.
- Természetesen! - mondtam magabiztosan.
- Hát akkor üdvözöllek titeket a családban. - mondta mosolyogva és kezetrázott mindkettőnkkel, majd kiment a lakásból.
- Elképesztőőőőőőő! - kiáltottam fel, ahogy bezárta maga után az ajtót. - Elhiszed ezt?
- Nem! - nyögte ki Emma. - Nem hiszem el, hogy tényleg én vagyok a stylistjuk. Oké, nem újdonság, hisz együtt élünk velük. De akkor is. Velük is dolgozhatunk. Nem kell a turnék miatt elszakadnunk, hisz megyünk velük. Isteniii!
- Én meg mindig is fotós akartam lenni. Tudod, hogy mennyire imádom a gépet. És most... Áhhhhh.
- Együtt dolgozunk. Te és Én, Velük. Ha eddig nem egy álomban éltünk, akkor most már biztos! - ölelt meg Emma. Szorítása hatására szédülni kezdtem, és összerogytam karjaiban. Majd egy pillanat alatt a földre estem...

59. fejezet

Ne haragudjatok, hogy csak most írok, de teljesen ki fogytam az ötletekből. Most egy-két rész erejéig megint tudom, hogy hogyan akarom kikerekíteni a befejezést, de megpróbálom húzni még egy kicsit, mert tudom, hogy sokan szeretitek olvasni Lili és Harry történetét :) Szóval tényleg ne haragudjatok. A 10 kommenthez tartom magam. puszi: réku

A szalagavató éjszakáján minden  visszatért a régi kerékvágásba. Harryvel utána hetente találkoztunk. Hónapokkal később eljött a ballagás, ami nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Mind az 5 srác jelen volt, ezzel magukkal csalva a paparazzikat. Nem volt elég az a tömeg amit a többi ballagó családja hozott létre, nem.. kellettek még ők is. Nagyon frusztrált, a vakuk egyfolytában villogtak, de amint véget ért az ünnepség feloszlottak. Pár héttel később már az érettségi következett. Hálistennek minden tantárgy egész jól ment, kivéve a matekot, ami nem meglepő.

~

*2014 június*

Amint Emmával megkaptuk az érettségi bizonyítványokat, egyből utaztunk ki Londonba. Emmának is Niallnek is jól mentek a dolgok. Ugyanúgy találkozgattak mint Harry és Én. Nagyon jó volt végre a legjobb barátnőmet is boldognak látni. A repülőn ülve az addigi életem minden egyes percét felidéztem. A legfurcsább dolog mégis az volt, hogy akkor már lassan 2 éve egy párt alkottam Harryvel. Pedig abban az évben amikor kiutaztam Londonba meglátogatni Aput, gondolni sem mertem volna, hogy ilyen csodálatos életet fogok élni. Akkor még csak álmodoztam arról, hogy egyáltalán az 5 idióta közelébe kerüljek, de legbelül már akkor tudtam, hogy valamilyen úton-módon sikerülni fog. Nehéz utat tettem meg ennek érdekében, de mégis sikerült. És az álmok igenis valóra válnak.

Emma szemszöge:
Annyira hihetetlennek tűnt az egész. Mintha valami tündérmesébe csöppentem volna. Persze, a tündérmesék tele vannak minden szarral, ahogy ez is tele volt, de mindennek ellenére volt egy szőke hercegem, akit szerettem. Fura volt hetente találkozni vele, főleg úgy, hogy még a kezdetekkor Zaynért adtam volna meg bármit. Idővel persze ez megváltozott. Niall annyira más volt mint a többiek. Szeretnivaló, édes és valóban törődött velem. Igaz friss volt még a kapcsolatunk, de éreztem, hogy valami komoly dolog kezdete a miénk.
Minden annyira tökéletesnek tűnt. Úton voltam a legjobb barátnőmmel, azokhoz az emberekhez, akikről régebben még csak álmodni mertünk. Akkor pedig már velünk voltak, szerettek minket. A mi rajongásunk pedig komoly érzelemmé változott. Akkor régen még bele sem mertem gondolni, hogy Niall kezét foghatom, hogy megcsókolhatom Őt úgy, de mégis megtettem. Szerettem Őt. Nem amiatt hogy ő Niall Horan a One Direction-ből. Nem. Azért mert ő Niall Horan, az idióta ír srác, akinek szüksége van a szeretetre, aki egy életvidám fiú és nagyon tud szeretni. Szereti az embert annak ellenére is, hogy a világvégéről egy ramaty kisvárosból való, nem híres és nincs pénze. Szeretett engem, úgy, ahogy voltam, és ez mindennél fontosabb volt.
- Lili... - fogtam meg a kezét ami a combján pihent.
- Igen?
- Te elhiszed ezt? Évekkel ezelőtt még csak tervezgettük ezt az utat...
- Nekemis fura, hidd el. Főleg az, hogy kik várnak minket a reptéren.
- Biztos, hogy nem álmodunk?
- Eléggé valóságosnak tűnik, de ha mégsem az... Nézd a jó oldalát, egy elég valósághű álomban vagyunk. - mondta mosolyogva. Ránéztem az előttünk lévő ülés hátára szerelt kijelzőre, ami azt mutatta, hogy még egy óra van hátra az útból.
- Szunyálok kicsit míg odaértünk. Nem nekem való ez a koránkelés. Rádőlhetek a válladra? - néztem Lilire kiskutya szemekkel.
- Na gyere. - válaszolta, majd fülhallgatómat a fülembe illesztettem, elindítottam a nyugis lejátszási listát, fejem Lili vállára hajtottam, majd lassan el is szundítottam.

Lili szemszöge:
Amint Emma beszunyált én is zenét kezdtem el hallgatni. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. " Mihez kezdek ha mégsem fog működni a dolog Harryvel? Hova megyek ha kibassza a szűröm a házból? Meddig fogom bírni a rajongók által rámnehezedő nyomást? Vajon vele élem le az életem? " Ezek és ezekhez hasonló mondatok szaladtak át agyamon.

~

- Hol vannak már azok a kibaszott csomagok? - fortyogott mellettem Emma míg a futószalagnál ácsorogtunk.
- Az enyém ottjön! - kiáltottam fel, majd lekaptam a bordó hatalmas bőröndöm.
- Remek, az enyém sehol... - puffogott még mindig. - Na végreeee! - sikoltott mikor meglátta rikító rózsaszín bőröndjét a futószalag másik végén. Elszaladt érte, majd intett nekem. - Siess! Biztos várnak már!
Lelkesen elindultam Emma felé, magamután húzva bőröndöm. A kerekek csak úgy zörögtek és pattogtak ahogy a fehér csempézett padlón gurult utánam. A Heathrow reptéren mindig rengeteg ember van, aznap sem volt másképp. Továbbra is zörögtek a kerekek, majd elhallgattak. Megálltam egy helyben és bámultam. Kerestem Harryt az emberek között, majd a bőröndöm egy hatalmas puffanással eldőlt. Megláttam Őt és elkezdtem rohanni felé, hátrahagyva minden cuccom. Emma ledermedve maradt ott, feléje Niall rohant. Ő nem bírt mozdulni. Harry lassan hatalmas léptekkel közelített felém én pedig csak futottam. Amint odaértem, a nyakába ugrottam, átkarolta a csípőmet és szorított magához.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is Téged. - válaszoltam majd megcsókoltam. A ballagás óta nem láttam őt, ami akkor már jóval egy hónappal azelőtt történt. Nem akart zavarni az érettségire való készülésben, ezért csak telefonon beszéltünk néhanapján. Kezével a hajamba túrt én pedig a nyakát cirógattam csókunk közben. Nyelveink óvatosan értek össze.
- Nem akartok esetleg szobára menni? - szakított minket félbe Niall, majd a lábamhoz lökte bőröndömet.
- Köszi, és most hogy mondod, de, talán jobb lenne... - nevettem fel. Niall megforgatta a szemét és elindultak előre Emmával.
- Aha, máris bele akarsz csapni a közepébe? - húzgálta szemöldökét Harry, majd ismét megcsókolt. Megfogta a kezem majd szabad kezével a bőröndöm fogójához nyúlt és húzta magunk után.
- Paparazzik hogyhogy nincsenek? - csodálkoztam a túlzott nyugodtságon.
- Elintéztünk mindent. De ha nem sietünk lehet elkapnak. Paul kint vár. - mondta, majd sietősebbre vettük a dolgot.

Szép nyári nap volt Londonban. Kellőképp meleg is volt. Kész csoda. A hőmérő 27 fokot mutatott. Londonban az valódi ritkaságnak számít, de a felhők ugyanúgy megvoltak. Hazaérve a többi srác fogadott Eleanorral és Daniellel. Ott álltak szépen egymás mellett. Odasétáltam és mindenkit megölelgettem, hisz velük nem találkoztam a szalagavató óta. Csak Harryvel és Niallel. Talán Zayn volt az aki a fiúk közül a legjobban hiányzott, hisz tényleg nagyon jó barátokká váltunk.
- Van itt még valaki... - szólalt meg Liam miután mindenkit üdvözöltem. Körbe néztem és a nevetés abbamaradt. Hatalmas csönd lett úrrá mindenkin. Harryre néztem, aki csak a körmét baszogatta, míg a többiek a földet bámulták. Emmára tekintettem. Megrázta a fejét ezzel közölve hogy Ő nem tudja miről van szó.
- Szia Lili... - sétált ki az a bizonyos személy a nappaliból, mire teljesen lesápadtam és csak bámultam rá... Meglepődve, sokkolva...

58. fejezet

Neharagudjatok, de pár rész múlva egy ideiglenes befejezés következne. Át kell gondolnom, hogy hogy lesz a folytatás, de ne aggódjatok, indítok egy másik blogot is, ami itt lesz elérhető: http://whenyoucantsee.blogspot.hu/
10 kommentes szabály még mindig érvényes.

 

2013, november


Harry:
Amint befejeztük július végén az Európai turnét, bejelentette Simon, hogy új albumon kell dolgoznunk. Ez derékba vágta a közös terveimet Lilivel. A munka miatt csak kéthetente tudtunk találkozni, akkor is csak egy-két napra. Neki a tanulásra kellett figyelni, nekem pedig nem szabadott kizökkennem a munkából semmi esetre sem. Szinte minden este beszéltünk telefonon de nem volt az igazi.
Lili mondta, hogy menjek el vele a december elején megrendezésre kerülő szalagavatójára, de úgy tűnt, hogy az album előmunkálatai nem fejeződnek be akkorra, ezért muszáj voltam lemondani. Nagy nehezen kikönyörgtük a fiúkkal, hogy arra az egy napra, a szalagavató napjára adjanak nekünk szabadnapot. Hálistennek sikerült is, de Emmának és Lilinek nem szóltunk erről. Meglepetésnek szántuk.
Tudtuk Niall-el, hogy a szalagavató eléggé fontos a lányoknak, ezért felvettük a kapcsolatot az iskolával. Egy random minikoncertet szerveztünk le. Teljesen titokban.

~

Lili:
- Annyira rossz, hogy nem lehetsz itt velem. Hiányzol. - mondtam elkenődve a telefonba.
- Nemsokára újra találkozunk. - felelt Harry teljesen nyugodtan. - Hamarabb mint gondolnád. Te is hiányzol nekem, de most mennem kell. Szeretlek. Szia. - majd megszakította a vonalat.
- Lili, megyünk már? - Emma kiabálása zökkentett ki gondolatmenetemből. Mivel sem Harry, sem Niall nem tudott jelenlenni, úgy döntöttünk együtt megyünk a bálba. Már én és teljesen el voltam készülve, csak a táskámat kerestem. Amint megtaláltam lerohantam a lépcsőn, felhúztam a lábamra a magassarkúmat és a kocsikulcsért nyúltam.
- Biztos nem akarod, hogy én vigyelek titeket? - jött oda hozzánk apu.
- Lehet, hogy jobb lenne... Hazafelé nembiztos hogy bírnék vezetni. - feleltem, majd átnyújtottam apunak a kulcsot.
Alig 15 perc alatt fel is értünk a suliba. A végzős évfolyamról mindenki ott volt, illetve rengeteg volt diák a suliból és alsósok is.
Sokan odajöttek hozzám Harryről kérdezgetni, válaszoltam is nekik, de inkább a bulizásra akartam koncentrálni. Koccintottunk osztálytársainkkal nem is egyszer. Ketten körülbelül egy üveg pezsgőt ittunk meg, majd átvettük a táncparkett fölött az uralmat.
A testünket átjárta a zene, a fények villogtak. Eszeveszett módon táncoltunk. Senki sem tudott leállítani minket. Ha Emmával mi ketten egyszer elkezdünk bulizni, ott elszabadul a pokol. Az alkohol szétáramlott a testünkben. Egyre több fiú vett minket körbe minket, de nem igazán hoztak minket lázba. Percekkel később már két hatalmas kezet éreztem a csípőmön, ahogy húzott magához. Megfordultam, hogy megnézzem ki az, majd ráeszméltem, hogy csak egy idióta, agyondrogozott állat, aki nem igazán akart elengedni. Emma nyúlt felém, próbált elhúzni tőle, de nem igazán sikerült. Löktem a srácon egy hatalmasat, mire a zene elhallgatott, a fények kialudtak és a teljes sötétség vette uralma alá a táncteret. Valaki ismét a derekamat kapta el, magához húzott.
- Ne félj, ittvagyok. - mondta, majd egy ideig nem igazán fogtam fel, hogy mégis ki az. Majd ráeszméltem.
- Máté?
- Igen... nyugi vigyázok Rád. - ölelt magához továbbra is. Fogalmam sem volt mit csináljak, így hát a fejem a mellkasára fektettem, majd a színpad irányába reflektorok villantak fel. Öt alak jelent meg. Nem lehetett kivenni belőle, hogy kicsodák, majd ismerős dallamok csendültek fel...
(zenével tovább)

Amint meghallottam Liam hangját, teljesen biztos voltam benne, hogy kik vannak ott, ezért azonnal Harry tekintetét próbáltam elkapni, aki szemmel láthatóan engem fürkészett a tömegben. Amint észrevett, csalódottságot véltem a szemében, amit nem is csodáltam, hiszen a régi szerelmem karjaiban voltam. Azonnal ellöktem magamtól, majd Emma felé nyúltam és elkezdtünk előrenyomulni, minél közelebb a színpadhoz.

Harry:
Amint kigyulladtak a fények, egyből Lilit kezdtem el keresni a tömegben, majd mikor megláttam valami belülről elkezdte a szívemet tépni. Az a fiú ölelte magához, akit egy-két éve tiszta szívéből szeretett. Nem bírtam tovább nézni, tekintetem a földnek szegeztem, majd úgy énekeltem tovább. Azt hittem, hogy megint egymásra találnak, ami totális hülyeség, hiszen pár órával azelőtt még telefonon beszéltünk, és mondta hogy hiányzom neki. Amint ismét feltekintettem már ott álltak az első sorban Emmával. Ránéztem Niallre akinek csillogott a szeme ahogy Emmát méregette, majd visszanéztem Lilire, aki könnyes szemmel bámult rám.

"when he opens his arms and holds you close tonight, it just won't feel right, cause I can love you more than this... yeah"

Énekeltem azokat a sorokat, amik abban a pillanatban tökéletesen illetek a hangulatomhoz és érzéseimhez. Lili azonnal felszaladt a színpadra és a nyakamba borult. Akkor már egyértelműen sírt. Átöleltem, éreztem, hogy szeret.
- Nem az volt aminek gondolod. - súgta a fülembe.

"I've never had the words to say, but now I'm asking you to stay for a little while inside my arms" - énekelte Zayn. A dal minden egyes szava illet a pillanathoz.

- Tudom Lili, szeretlek. - mondtam neki. A dal végetért. Niall lerohant Emmához, majd elcsattant az első csókjuk. Hihetetlenül aranyosan voltak együtt. Lili arcán is öröm jelent meg, majd felém fordult.
- Ezt mégis hogy? - kérdezte.
- Gyere, elmesélek mindent. - majd megfogtam a kezét és kisétáltunk a bejárat elé.
Kerestünk egy padot, arra leültem, Lili pedig megállt előttem. Akkor vettem észre, hogy ismét mennyire gyönyörű. Odabent nem volt időm szemügyre venni gyönyörű bordószínű ruháját, ami a testére símult, hosszú fekete szögegyenes haját, ami mindig csodásan állt neki. Számomra mindig szokatlan volt magassarkúban, de hihetetlenül jól áltt neki. Kiemelte hosszú, formás lábait. Az arca tökéletes volt mint mindig. Enyhe smink volt rajta, ami a már szinte fekete szemét emelte ki. Megfogtam a kezét, és az ölembe rántottam.
- Annyira gyönyörű vagy. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Jajj ugyan... - láttam ahogy elpirul. - Na mesélj...
Miközben elmondtam neki mindent, Ő a hajamat tekergette egyfolytában. Nagyon idegesített mindig is, de ha Ő csinálta, azt élveztem. Én a combját simogattam. Annyira hiányzott mindene. A puha bőre, a selymes haja, az érintése, a csókja. Egyszerűen minden. Felszabadító érzés volt újra a karjaim közt tudni.