58. fejezet

Neharagudjatok, de pár rész múlva egy ideiglenes befejezés következne. Át kell gondolnom, hogy hogy lesz a folytatás, de ne aggódjatok, indítok egy másik blogot is, ami itt lesz elérhető: http://whenyoucantsee.blogspot.hu/
10 kommentes szabály még mindig érvényes.

 

2013, november


Harry:
Amint befejeztük július végén az Európai turnét, bejelentette Simon, hogy új albumon kell dolgoznunk. Ez derékba vágta a közös terveimet Lilivel. A munka miatt csak kéthetente tudtunk találkozni, akkor is csak egy-két napra. Neki a tanulásra kellett figyelni, nekem pedig nem szabadott kizökkennem a munkából semmi esetre sem. Szinte minden este beszéltünk telefonon de nem volt az igazi.
Lili mondta, hogy menjek el vele a december elején megrendezésre kerülő szalagavatójára, de úgy tűnt, hogy az album előmunkálatai nem fejeződnek be akkorra, ezért muszáj voltam lemondani. Nagy nehezen kikönyörgtük a fiúkkal, hogy arra az egy napra, a szalagavató napjára adjanak nekünk szabadnapot. Hálistennek sikerült is, de Emmának és Lilinek nem szóltunk erről. Meglepetésnek szántuk.
Tudtuk Niall-el, hogy a szalagavató eléggé fontos a lányoknak, ezért felvettük a kapcsolatot az iskolával. Egy random minikoncertet szerveztünk le. Teljesen titokban.

~

Lili:
- Annyira rossz, hogy nem lehetsz itt velem. Hiányzol. - mondtam elkenődve a telefonba.
- Nemsokára újra találkozunk. - felelt Harry teljesen nyugodtan. - Hamarabb mint gondolnád. Te is hiányzol nekem, de most mennem kell. Szeretlek. Szia. - majd megszakította a vonalat.
- Lili, megyünk már? - Emma kiabálása zökkentett ki gondolatmenetemből. Mivel sem Harry, sem Niall nem tudott jelenlenni, úgy döntöttünk együtt megyünk a bálba. Már én és teljesen el voltam készülve, csak a táskámat kerestem. Amint megtaláltam lerohantam a lépcsőn, felhúztam a lábamra a magassarkúmat és a kocsikulcsért nyúltam.
- Biztos nem akarod, hogy én vigyelek titeket? - jött oda hozzánk apu.
- Lehet, hogy jobb lenne... Hazafelé nembiztos hogy bírnék vezetni. - feleltem, majd átnyújtottam apunak a kulcsot.
Alig 15 perc alatt fel is értünk a suliba. A végzős évfolyamról mindenki ott volt, illetve rengeteg volt diák a suliból és alsósok is.
Sokan odajöttek hozzám Harryről kérdezgetni, válaszoltam is nekik, de inkább a bulizásra akartam koncentrálni. Koccintottunk osztálytársainkkal nem is egyszer. Ketten körülbelül egy üveg pezsgőt ittunk meg, majd átvettük a táncparkett fölött az uralmat.
A testünket átjárta a zene, a fények villogtak. Eszeveszett módon táncoltunk. Senki sem tudott leállítani minket. Ha Emmával mi ketten egyszer elkezdünk bulizni, ott elszabadul a pokol. Az alkohol szétáramlott a testünkben. Egyre több fiú vett minket körbe minket, de nem igazán hoztak minket lázba. Percekkel később már két hatalmas kezet éreztem a csípőmön, ahogy húzott magához. Megfordultam, hogy megnézzem ki az, majd ráeszméltem, hogy csak egy idióta, agyondrogozott állat, aki nem igazán akart elengedni. Emma nyúlt felém, próbált elhúzni tőle, de nem igazán sikerült. Löktem a srácon egy hatalmasat, mire a zene elhallgatott, a fények kialudtak és a teljes sötétség vette uralma alá a táncteret. Valaki ismét a derekamat kapta el, magához húzott.
- Ne félj, ittvagyok. - mondta, majd egy ideig nem igazán fogtam fel, hogy mégis ki az. Majd ráeszméltem.
- Máté?
- Igen... nyugi vigyázok Rád. - ölelt magához továbbra is. Fogalmam sem volt mit csináljak, így hát a fejem a mellkasára fektettem, majd a színpad irányába reflektorok villantak fel. Öt alak jelent meg. Nem lehetett kivenni belőle, hogy kicsodák, majd ismerős dallamok csendültek fel...
(zenével tovább)

Amint meghallottam Liam hangját, teljesen biztos voltam benne, hogy kik vannak ott, ezért azonnal Harry tekintetét próbáltam elkapni, aki szemmel láthatóan engem fürkészett a tömegben. Amint észrevett, csalódottságot véltem a szemében, amit nem is csodáltam, hiszen a régi szerelmem karjaiban voltam. Azonnal ellöktem magamtól, majd Emma felé nyúltam és elkezdtünk előrenyomulni, minél közelebb a színpadhoz.

Harry:
Amint kigyulladtak a fények, egyből Lilit kezdtem el keresni a tömegben, majd mikor megláttam valami belülről elkezdte a szívemet tépni. Az a fiú ölelte magához, akit egy-két éve tiszta szívéből szeretett. Nem bírtam tovább nézni, tekintetem a földnek szegeztem, majd úgy énekeltem tovább. Azt hittem, hogy megint egymásra találnak, ami totális hülyeség, hiszen pár órával azelőtt még telefonon beszéltünk, és mondta hogy hiányzom neki. Amint ismét feltekintettem már ott álltak az első sorban Emmával. Ránéztem Niallre akinek csillogott a szeme ahogy Emmát méregette, majd visszanéztem Lilire, aki könnyes szemmel bámult rám.

"when he opens his arms and holds you close tonight, it just won't feel right, cause I can love you more than this... yeah"

Énekeltem azokat a sorokat, amik abban a pillanatban tökéletesen illetek a hangulatomhoz és érzéseimhez. Lili azonnal felszaladt a színpadra és a nyakamba borult. Akkor már egyértelműen sírt. Átöleltem, éreztem, hogy szeret.
- Nem az volt aminek gondolod. - súgta a fülembe.

"I've never had the words to say, but now I'm asking you to stay for a little while inside my arms" - énekelte Zayn. A dal minden egyes szava illet a pillanathoz.

- Tudom Lili, szeretlek. - mondtam neki. A dal végetért. Niall lerohant Emmához, majd elcsattant az első csókjuk. Hihetetlenül aranyosan voltak együtt. Lili arcán is öröm jelent meg, majd felém fordult.
- Ezt mégis hogy? - kérdezte.
- Gyere, elmesélek mindent. - majd megfogtam a kezét és kisétáltunk a bejárat elé.
Kerestünk egy padot, arra leültem, Lili pedig megállt előttem. Akkor vettem észre, hogy ismét mennyire gyönyörű. Odabent nem volt időm szemügyre venni gyönyörű bordószínű ruháját, ami a testére símult, hosszú fekete szögegyenes haját, ami mindig csodásan állt neki. Számomra mindig szokatlan volt magassarkúban, de hihetetlenül jól áltt neki. Kiemelte hosszú, formás lábait. Az arca tökéletes volt mint mindig. Enyhe smink volt rajta, ami a már szinte fekete szemét emelte ki. Megfogtam a kezét, és az ölembe rántottam.
- Annyira gyönyörű vagy. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Jajj ugyan... - láttam ahogy elpirul. - Na mesélj...
Miközben elmondtam neki mindent, Ő a hajamat tekergette egyfolytában. Nagyon idegesített mindig is, de ha Ő csinálta, azt élveztem. Én a combját simogattam. Annyira hiányzott mindene. A puha bőre, a selymes haja, az érintése, a csókja. Egyszerűen minden. Felszabadító érzés volt újra a karjaim közt tudni.

57. fejezet

Ismét lelassulva, de megérkezett a következő rész is. Jó olvasást. A szabályt tudjátok. 10 komment.

- Fejtsd ki kérlek Lexi, ne kertelj... - próbáltam nyugodtan mondani ezt neki, de valahogy éreztem, hogy mi fog következni.
- Hát mikor már volt a gyógyszeres eseted, akkor tudtam hogy költözünk, de mivel zaklatott voltál nem akartalak még vele idegesíteni. Miután láttam rajtad, hogy kezdesz kicsit jobban lenni a fiúk utazása után akkor gondoltam hogy anyuék után megyek megnézni az új lakást. Egy elegáns hotelben szálltunk meg, ahol összefutottam Zaynnel. Elmesélte, hogy a visszautazás előtti este, vagyis aznap este megünneplik, hogy mennyire jól sikerült a turné és mondta hogy tartsak velük. Habozás nélkül igent mondtam. Ismered őket, tudod hogy nem vetik meg az alkoholt, főleg Harry és Niall. Szerintem azzal is tisztában vagy, hogy ha alkohol kerül a közelembe, akkor én sem tudok egykönnyen leállni, tehát én is iszogattam, nem keveset. - itt megállt egy pillanatra, majd ismét megszólalt. - Akarod, hogy mondjam tovább vagy nem érdekel? - kérdezte.
- Folytasd kérlek. - mondtam közömbösen.
- Harryvel még a szemkontaktust sem vettem fel, pont amiatt a gyógyszeres ügy miatt, de miután kicsit sokat ittam letámadtam Őt, hogy mekkora egy tapló szemétláda... Persze Ő is alkohol hatása alatt állt ezért - sóhajtott egy nagyot - a szájával fogta be az én számat.
Miután az utolsó pár szót kiejtette a száját már teljesen biztos voltam a megérzéseimben és könnycseppek gyűltek a szemembe.
- Igen... tovább. - mondtam szipogva.
- Ne sírj kérlek.. nem mondom tovább.
- Lexi, mondd.... tudni akarom hogy történt! - kiáltottam a telefonba.
- Hát jó... Szóval ugye megcsókolt. És... nem tiltakoztam, pedig tényleg dühös voltam rá. Kirángatott a hotel bárjából egyenesen a szobájába, majd kérdőre vont, hogy mi jogon beszélek úgy vele, és hogy ezért még csúnyán megfizetek. Annyit kérdeztem tőle hogy mégis hogyan, majd agresszív módon elkezdte lerángatni rólam a ruhámat, nem tiltakoztam és hát... - vett egy nagy levegőt, de nem hagytam befejezni mondandóját.
- ... lefeküdtetek. - fejeztem be helyette.
- Igen és sajnálom, annyira hihetetlenül lelkiismeret furdalásom van. - hadarta. - Ezért sem vártam meg míg felépülsz, nem bírtam volna a szemedbe nézni azok után. Zayn szólt, hogy mikor menjek mert el akartam kerülni Harryt. Annyira sajnálom Lili.
- És én még a barátomnak tekintettelek. - mondtam bőgve.
- Lili kérlek, bocsáss meg.
- Ez nem fog menni Lexi. Te voltál az első barátnőm kint Londonban. Te ellenezted leginkább ezt a Harrys dolgot mégis Te feküdtél le vele, miközben tudtad, hogy én várok rá...
- Nem fogom az alkoholra, mert tudom hogy fölösleges, de szánom-bánom... életem egyik legnagyobb hibája volt... Lili kérlek...
- Legalább annyi gerinc lehetett volna benned, hogy személyesen mondod el... - próbáltam szánalmat kifejező hangon mondani neki.
- De istenem Lili... ez már egy éve volt. Kérlek...
- Nem Lexi... ez szeptemberben derült ki. Visszaköltöztem Magyarországra, majdnem egy évig szenvedtem Harry nélkül. Azthittem hogy csak valami ócska ribanccal csalt meg, erre kiderül hogy az egyik legjobb barátnőmmel? Gerinctelen dögök vagytok mindketten. De tudodmit? Harrynek nem szólok róla, eméssze csak a bűntudat. Remélem boldog leszel Brazíliában. - egyre jobban sírtam és kiabáltam. - Soha többé ne keress Lexi... Örültem hogy a barátok lehettünk egy kis időre is. Ég veled. - majd lecsaptam a telefont.
Arcom a párnámba temettem és csak sírtam. Alig akartam elhinni, hogy az egyik legjobb barátnőmmel csalt meg egy éve Harry... Hihetetlenül fájt. De ahogy mondtam a telefonba, Harrynek nem szóltam róla. Biztosan égette Őt belülről a tudat, hogy mégiscsak az egyik barátommal csinálta.


Harry:
Épp Romániába tartottunk, mikor lefekvés előtt Zayn szaladt az ágyamhoz a buszon.
- Harry, Téged keresnek. Szerintem érdekes hívás... - nyomta a kezembe a telefonját.
- Ki a ... - néztem a névre a kijelzőn. - Na ne! - fakadtam ki, majd lassan a fülemhez emeltem a telefont. - Itt Harry. - szóltam bele mintha nem tudnám, hogy ki az.
- Szia Harry, Lexi vagyok. - szólt a telefonba.
- Mit akarsz? - kérdeztem hidegen.
- Ne utálj meg nagyon kérlek. Felhívtam Lilit...
- Mi a lószart csináltál? - ordítottam a telefonba.
- Elmondtam neki mindent... Kivéve azt hogyan ért véget az éjszaka...
- Hát nem hiszlek el... - mondtam elképedve. - Hogy merted?
- Lelkiismeret furdalásom volt Harry, megérthetnéd...
- Dehogy értem. Már tök jó volt minden, megbocsájtott, újra boldog volt erre jössz Te és elbaszol mindent.
- Nyugodj meg, Rád nem haragszik, csak Tőlem búcsúzott el... Örökre. - hangsúlyozta az utolsó szót sírva.
- Gondolod, hogy ennyiben hagyja? Hát neked elment a maradék eszed is. Beszélek vele.
- Inkább hagyd most. - utasított. - Hagyd lenyugodni, biztosan ki van akadva.
- Csodálkozol? Viszlát Lexi, köszönöm, hogy mindent elbasztál. - majd megszakítottam a vonalat. - Zayn! - szóltam neki, majd odasétált hozzám. - Köszi...
- Minden oké? - kíváncsiskodott.
- Majd az mindjárt kiderül. - kerestem a telefonomat a zsebem mélyén. Zayn kiment a hálórészlegből, csatlakozott a többiekhez akik filmet néztek. Megkerestem Lili nevét a névjegytárban, majd a hívásra nyomtam. Nem csöngött kis sokáig, hamar fel is vette. Nem engedtem szóhoz jutni, azonnal beszélni kezdtem.
- Annyira sajnálom, hidd el hogy megbántam. Gyűlölöm magam azért amit tettem, főleg azért hogy pont vele. Totál részeg voltam és nem bírtam elviselni, hogy úgy beszélt velem. Nem úgy kellett volna reagálnom. Sajnálom Lili... Tényleg őszintén sajnálom.
- Jólvan Harry. - mondta teljes nyugodtsággal a hangjában, ami nem tetszett. - Megértem.
- Jajj kérlek, ne beszélj így... a szívbajt hozod rám. - mondtam kétségbeesetten.
- Nincs semmi baj. Hihetetlenül emészt, hogy pont vele, de már vége. - mondta ismét nyugodtan. - Éreztél iránta valamit közben? - kérdezte, amin teljesen meglepődtem.
- Úristen, dehogy... - vágtam rá azonnal.
- Hm, Emma tudta, hogy kivel...?
- Nem, azt neki nem mondtam el.
- Rendben. majd vett egy mély levegőt. - Harold... - imádtam mikor remegő hangon ejtette ki a nevem.
- Igen édes?
- Szeretsz? - kérdezte elcsukló hangon.
- Mindennél jobban. Mint már mondtam, soha, de soha többé nem fog ilyen előfordulni. Nagyon szeretlek Lili és már most rettentően hiányzol.
- Te is nekem Harry. - mondta akkor már sírva, - Siess vissza kérlek!
- Rajta leszek az ügyön. Vigyázz magadra! Szeretlek.
- Én is Harry. Te is vigyázz magadra. Puszilom a többieket. Jóéjt. - majd lerakta a telefont. Szívem szerint beszélgettem volna még vele, de jobbnak láttam, ha inkább tényleg hagyom. Biztosan megviselte Lexi hívása. Reméltem, hogy továbbra is minden rendben marad.
- Nem jössz filmezni? - kiabálta Niall.
- Csak akkor ha a Szerelmünk lapjait nézzük! - kiáltottam vissza.
- Jó, akkor inkább maradj! - kiáltott Liam. Majd mindannyian felnevettek. Én is elejtettem egy apró vigyort, majd visszafeküdtem és elaludtam.


Lili:
Meglepett Hazza hívása, de számítottam is rá. Kicsit bűntudatom volt, hogy úgy beszéltem Lexivel ahogy, de megérdemelte. Amíg én otthon Londonban kínlódtam, addig Ő bulizgatott a többiekkel. Jó, oké, tény hogy már több mint egy évvel a hívása előtt történtek a dolgok, azért rossz volt hogy csak akkor derült ki minden. De legalább nem voltak titkok.
Az ágyamban fekve gondolkoztam a dolgokon. A telefonomra néztem, ami este 11 órát mutatott. Nem bírtam elaludni, ezért bekapcsoltam a laptopom, majd felnéztem a netre.
Nem leptek meg a dolgok. Ismét tele volt minden Harryvel meg velem.

Az álompár újra együtt 

A tinilányok által imádott fiúbanda egyik tagja, Harry Styles, újra rátalált a boldogságra - méghozzá az exbarátnője társaságában.  A fiatalok a One Direction európai turnéja során keveredtek újra össze, mikor is a banda Magyarországon - a lány hazájában - koncertezett. Lilit a rajongók a legszerencsésebb lánynak tartják a Földön. A rajongók imádják őt! Meg is kérdeztünk egyet közülük, hogy mi a véleménye: "Lili nagyon aranyos lány. Nem egyszer válaszolt már twitteren. Bátran mondhatom a többi rajongó nevében is hogy nagyon szeretjük! Lili, vigyázz Harry-re! Imádunk titeket." Természetesen Őt is érik támadások, de a directioner-ök többségének nincs baja vele. Reméljük a boldogság most már jó ideig nem hagyja el a párt.

- Te jó ég, twitter! - kiáltottam fel, majd azonnal megnyitottam az oldalt. Rengeteg új bejegyzést kaptam. Világtrendekben ottvolt a "Harry & Lili". A koncerten kivetíttek csókunkról készült képpel volt tele minden. Válaszoltam néhány rajongónak, akik örömüket fejezték ki. Az utálkozó üzenetekkel nem foglalkoztam. Miután a twitterrel végeztem a facebook-ot nyitottam meg. Szerencsére csak olyanok voltak az ismerőseim akiket személyesen is ismerek, vagy akikkel már legalább egyszer beszéltem, így szerencsére ott nem értek el a rajongók. A suliból néhány kiscsaj rámírt azonnal ahogy elérhető lettem chaten, hogy szerezzek nekik autogramot meg ilyenek. Elővettem a legkedvesebb énem, és mindannyiukkal közöltem, hogy amint lehet megpróbálom, amit nagy örömmel fogadtak.
A visszaírogatásba viszont elég gyorsan belefáradtam. Éjszaka fél 1 körül kikapcsoltam a laptopot, elmentem lezuhanyozni, majd befeküdtem az ágyamba, ahol az álom elég gyorsan utol is ért.

56. fejezet

Neharagudjatok rám légyszi hogy ennyire le vagyok lassulva. Tényleg nagyon sűrű programom van, ihletem is kifogyóban... Ahogy tudom írok és próbálkozom. 10 komment után megint próbálkozom. x

- Hát az úgy volt, hogy mikor elmentél Harry teljesen szétesett. Louis és Liam nem nagyon foglalkoztak Harryvel, ők boldogok voltak továbbra is Danivel és Ellel, Zaynt meg ismered.. magának való, de Harry szét volt esve. Én voltam mellette állandóan meg Niall. És hát egyre többet kezdtünk el beszélgetni is így hármasban. Mikor már Harry kezdte magát kicsit összeszedni akkor egyszer Niall megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem elmenni vele valahová csakúgy. Igen, előtte is voltunk már Nando's-ban meg ilyenek, de az mégis más volt. Mondtam neki, hogy persze oké, miért ne... Megkért hogy ha lehet öltözzek fel kicsit csinosabban. Eleinte nem nagyon értettem miért kéri, aztán benyögte hogy egy normális étterembe szeretne elvinni vacsorázni. Örültem neki, de féltem is a rajongók miatt, de megnyugtatott hogy eléggé elit hely és figyelnek az ilyen dolgokra. - mesélte Emma miközben én egyfolytában bólogattam - El is mentünk még aznap este, aranyos volt meg minden. Teljesen más a fiúk nélkül. Egy komoly, érett srác. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Hazaérve észrevettük hogy már mindenki alszik, de egyikünk sem volt fáradt. Gondoltuk megnézünk egy filmet. Nem akartuk lent a nappaliban ezért elvonultunk az Ő szobájába. Az első filmet elindította ami a kezébe akadt... Csak szexre kellesz... Gondolhatod mennyire volt kínos.. nekem legalábbis. - nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem, majd figyelmesen hallgattam tovább. - Én leültem az egyik fotelbe Ő meg elterült az ágyon. Aztán rám szólt hogy ne üljek már magamba, feküdjek be mellé. Mondtam neki hogy adjon pár percet, átmentem a szobámba lazábbra öltöztem. Visszaérve láttam hogy ő is ugyanazt tette. Befeküdtem az ágyba, a legtávolabb tőle, majd magához húzott és úgy néztük a filmet. Nagyon édes volt, simogatta közben a hajam meg minden, amire én elaludtam...
- Hhahahahahhahha balfasz - nevettem fel hangosan.
- Jólvanmár nem fejeztem még be. - mondta vigyorogva.
- Hallgatom. - röhögtem még mindig.
- Amíg nem kussolsz be addig nem. - szólt rám kissé felemelt hangon.
- Jó, jó... befogom. - úgy is tettem de attól még a vigyor a fülemig ért az arcomon.
- Nos tehát olyan éjfél felé aludhattam el. Reggel arra ébredtem, hogy Niall ott fekszik mellettem egy szál melegítőben, félmeztelenül és átölel. Ott helyben azt hittem hogy megzabálom. Hihetetlenül édes volt. A kis kócos szőke haja. - Emma olyan beleéléssel mesélt hogy muszáj voltam néha rápillantani vezetés közben, de ennél a résznél láttam hogy teljesen elpirul. - Próbáltam kimászni karjaiból, mire felébredt. Szegénykém egyből elkezdett mentegetőzni hogy nem csinált semmit csak olyan édesen aludtam hogy nem mert felébreszteni meg ilyenek. Annyira cuki volt. Azok a kék szemei még reggel is csak úgy csillogtak. Nagyjából azóta a reggel óta van ez a dolog. De - emelte ki ezt a szót - nincs köztünk semmi komoly...
- Még! - szóltam közbe.
- Nem tudom. Lehet hogy nem is lesz, most, hogy megint itthon vagyok Ő meg épp bejárja Európát.
- Úgy ahogy Harry, és ha Harry visszajön értem akkor Niall is érted... - kezdtem egyből bele a szentbeszédbe. - Láttam hogyan búcsúztatok.. Emma nekem ne akard beadagolni azt hogy nem érzel iránta semmit...
- Nem is akartam. Tény, hogy nem vagyok szerelmes, de meg tudnám Őt szeretni.
- Szerintem ezzel Ő is így van! - mondtam nyugtatásként.
- Na és Harry?
- Hát, elméletileg minden oké. - mosolyodtam el.
- Elméletileg?
- Aha, kicsit összekaptunk még mielőtt elment volna, de szerintem minden oké lesz.
- Bízol benne azok után?
- Mindketten hibáztunk Emma... Meg is szenvedtünk miatta rendesen. Többé egyikünk sem követi el ugyanazt a hibát, sőt másfélét sem! - mondtam magabiztosan.
- Ahogy jónak látod. Amíg boldog vagy, addig nem lesz bajom Harryvel. Amúgy is a szívemhez nőtt amíg lelkitámaszt nyújtottam neki, de azért mégis csak megcsalta a legjobb barátnőmet. Azt nem lehet csak úgy elfelejteni.

~

- Biztosan ne menjek veled haza? El bírsz vezetni egyedül is? - kérdezte Emma a házuk előtt.
- Nyugi menni fog. Szia, majd beszélünk. - majd intettem és elindultam hazafelé.
Amint hazaértem felmentem a szobámba gondoltam pihenek kicsit. Végülis már estefelé volt, 7-8 óra környéke. Inkább vettem egy zuhanyt majd jó nagy alvásra terveztem az estémet/éjszakámat. Amint lehajtottam a fejem megcsörrent a telefonom. Nevet nem írt ki csak számot, ami ismerős volt.
- Lili? Emlékszel még rám? - szólt bele egy kellemes női hang.
- Öhmmmm... bocsi de nem.
- Lexi vagyok!
- Úristen hát te még élsz?
- Inkább az a kérdés hogy te élsz-e még. Mikor utoljára láttalak a kórházban eléggé úgy tűnt, hogy már nem sokáig.
- Pedig túléltem, és rosszul esett hogy nem bíztál benne hogy felépülök.
- Sajnálom tényleg... - és valóban megbánást hallottam a hangján.
- És milyen az egyetem? - próbáltam oldani a feszültséget.
- Pont emiatt hívlak... tudnod kell valamit... - mondta még mindig ugyanazon a hangon.
- Mi történt? - kezdtem kétségbeesni, reméltem hogy nincs semmi komoly.
- Harryről lenne szó... - erre kikerekedtek a szemeim, még jó hogy telefonon beszéltünk különben Lexi szívbajt kapott volna.
- De mi köze Harrynek az egyetemhez? - valóban furcsálltam a dolgot.
- Hát tudod... valójában nem is egyetemre mentem, hanem hirtelen költözés... Apunak beindult az üzlet és... - sóhajtott egy nagyot. - ... Brazíliába jöttünk.
Egy ideig nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Nem értettem az összefügést, aztán hirtelen minden világossá vált...

55. fejezet

A második szavazás is lezáródott. 39 szavazatból egyetlen egy darab szavazó nem olvasná a másik blogomat, úgyhogy örüljön-örvendjen mindenki. Már az első rész kész is van a másikból, de arra még várni kell. Előbb ezt szeretném befejezni :)

Most lehet hogy pihenő lesz egy kicsit megint, mert jön a szóbeli érettségi, de ahogy tudok írok :) 10 kommentet azért megvárom. csókpuszi xx

Ui.: Holnap este twitcam 7-8 óra magasságában. Aki nézni szeretné az figyelje a blogot, twittert, facebookot mert oda fogom kirakni a linket. Természetesen kezdés előtt 1 órával azért szólok :)

Reggel összekulcsolt kezekkel ébredtünk fel szinte teljesen egyszerre.
- Jóreggelt. - mondta mosolyogva rekedt hangján.
- Jóreggelt. - mondtam én is, majd megpusziltam az arcát és felültem az ágyban.
Eszembe jutott hogy nem maradhat sokáig és sírni kezdtem. Megállíthatatlanul záporoztak könnyeim. Harry nem tudta mire vélni.
- Hé, mibaj? - kérdezte, mire csak megráztam a fejem. - Én csináltam valamit? - ült fel ő is. - Lili, kérlek mondd el mibaj. - nem tudtam beszélni tényleg. Annyira féltem hogy ha megint elmegy megint megcsal és akkor már tényleg mindennek vége lesz. Közelebb hajolt, elhúzta kezeimet az arcom elől. - Nézz rám kérlek. - mondta nyugodtan.
- Harry, én félek. - szipogtam.
- De mitől? - kérdezte meglepetten.
- Nem akarlak többé elveszíteni Harry. Ne menj el kérlek, maradj itt velem. - törtek elő belőlem a gondolataim.
- Tudod hogy mindennél jobban szeretnék maradni, de nem lehet. Elvállaltam végig kell csinálnom... - magyarázta.
- Tudom, tudom... - sírtam tovább.
- Ha attól félsz, hogy megint megcsallak, akkor azt felejtsd el azonnal. Én sem bírnám ki ha mégegyszer elveszítenélek. Nem fogok baromságot csinálni, ebben biztos lehetsz! - csak bólogattam és sírtam, majd ismét meg fogta a kezem. - Bízz bennem kérlek. - mondta halkan.
- Hiányozni fogsz. - suttogtam a fülébe.
- Senki nem veheti át a helyed. Nagyon szeretlek. - miután ezt kimondta ismét őrült módján kezdtem el sírni. Arcom a mellkasába temettem. Könnyeim a csupasz felsőtestére vándoroltak arcomról. Haját simogattam közben. Tudtam, hogy egy jó ideig ismét nélkülöznöm kell Őt. A telefonja csörgése szakította el tőlem.
- Igen? - szólt bele. - Jólvan. Rendben. Mikor érkezett? Jó, mikor jöttök? Oké megleszek. - csak ezeket hallottam mivel a telefonból nem hallatszott ki semmi.
- Ki volt az? - kérdeztem szipogva.
- Paul... mondta, hogy törölték a járatot kitudja milyen okok miatt szóval ideiglenesen turnébusszal megyünk tovább. Nemsokára el kell indulnunk, hogy időben felérjek a többiekhez és pontosan odaérjünk a következő helyszínre.
- Jajj Harry, nem akarom hogy itthagyj.
- Visszajövök érted! Ígérem! - mondta, majd megcsókolt.

Harry:
Miután Liliéknél megreggeliztünk és beszélgettem még kicsit a szüleivel összekapkodtam a cuccaimat. Lili a kocsikulcsért nyúlt, vissza akart velem menni Budapestre, mivel onnan mentünk tovább.
- Akarod hogy vezessek? - kérdeztem. Akkor először vezetett volna a balesete után, tudomásom szerint.
- Igen az jólenne. - válaszolta.
Beraktuk a táskámat a csomagtartóba, elköszöntem a szüleitől. Lili beült az anyósülésre én pedig a volán mögé.

~

- Szerintem megjöttünk. - törtem meg a másfél órányi csendet mikor megláttam a buszunkat. Lilire néztem, aki arcát tenyerébe temetve ismét sírt. - Jól vagy?
- Nem... - vágta rá.
- Ha amiatt sírsz ami miatt reggel... - kezdtem bele.
- De Harry... - nézett rám a kisírt szemeivel.
- Nincs semmi de! - szóltam rá. - Értsd meg Lili, muszáj mennem. Megértem ha nem bízol bennem, tettem ellene, csakúgy mint Te! - bazdmeg Te idióta ezt nem kellett volna - futott végig az agyamon miután az utolsó pár szó elhagyta a számat.
- Már megint itt tartunk? - törölte le a könnyeit, és akkor már a szemei szikrákat szórtak. - Harry már megint kezdjük?
- Sajnálom nemakartam. - próbáltam oldani a feszültséget. - Csak kicsúszott, neharagudj. - nyúltam a keze felé, amit elhúzott előlem. - Lili, kérlek... - símítottam meg az arcát.
- Biztos vagy benne hogy ki fogjuk bírni? - kérdezte, majd az arcán pihenő kezemhez nyúlt.
- Rajtam nem fog múlni! - mondtam magabiztosan, majd kopogtattak az ablakon.
- Nem akarom félbeszakítani a romantikázást, de egy kicsit sietős a dolgunk.
- Jólvan Zayn... jövökmár. - szóltam neki vissza. - Nem lesz semmi baj, rendben? - fordultam vissza Lilihez aki csak bólintott egyet.
Mindketten kiszálltunk az autóból. Én a csomagtartóhoz sétáltam míg Lili nekidőlt a kocsi ajtajának és bámult ki a fejéből. Odaléptem hozzá, átöleltem.
- Szeretlek, történjen bármi.
- Én is Téged Harold. - gyűlöltem ha valaki ezen a néven szólított de tőle elviseltem.
- Harry légyszives... - kiabált Paul.
Lili átkarolta a nyakamat, homlokunkat egymáséhoz támasztottuk és mélyen egymás szemébe néztünk. Pár percig álltunk úgy, majd megcsókoltam. Kezemmel hajába túrtam és Ő is az enyémbe. Csókunk közben éreztem az arcomon a könnyeit. Rengeteg pasi nem tudja elviselni ha ennyire érzékeny egy lány, ahogy én sem.. de neki ezt is elnéztem. Szerettem mindennél jobban. Még el sem mentem de már hiányzott.

Lili:
Nem akartam hogy elmenjen. Talán önzőnek tűnt de azt akartam hogy maradjon velem. Nem akartam ismét elengedni, de muszáj volt. Hiába tűnt úgy, hogy nem bízom benne, annak ellenére amit tett én kitartottam mellette.
- Mostmár tényleg mennem kell. - húzódott el tőlem majd megfogta a kezem. - Ugye várni fogsz még rám? - kérdezte.
- Ameddig csak akarod! - válaszoltam. Gyengéd csókot leheltem a szájára, majd kezeink elváltak egymástól és elindult a busz felé. Szemem a busznál álló Emmát és Niallt szúrta ki. Nem úgy néztek ki mint akik csak barátok. Láttam Emmán hogy a szeme könnybe volt lábadva. Niall átölelte, egymás vállára borultak. Miután elváltak egymástól Niall megpuszilta a homlokát majd búcsút intett neki, aztán meglátta hogy bámulom őket és felém is intett egyet hatalmas vigyorral az arcán.
Emma mellém sétált, és mindketten támasztottuk az autót a fiúk felé nézve.
- Ez mivolt? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom... - válaszolta, majd egy könnycseppet törölt le az arcáról.
A fiúk sorban szálltak fel a buszra, mindegyikőjük intett felénk, Harry volt az utolsó. Megállt az ajtóban, megfordult és rámmosolygott. Intett egyet Ő is, majd a busz ajtaja bezárult.

Emma beült az anyósülésre, én pedig - félve kissé - a volán mögé.
- Lili, biztos hogy Te akarsz vezetni? - kérdezte miközben a buszt néztük ahogy elgurult.
- Igen, azt hiszem menni fog... - bólintottam. Óvatosan elfordítottam a kulcsot, majd a motor felbőgött.. Lassan elindultunk és kiértünk az autópályára. Miután már úgy éreztem hogy nem lesz probléma nyugodtan kezdtem el beszélgetni.
- Szóóóóóval... Mi a helyzet Niallel?
- Hát az úgy volt... - kezdte el a történetét.

54. fejezet

Zseniális agyamnak köszönhetően véletlenül rányomtam a törlés gombra, ami ezt a bejegyzést örökre eltűntette. A szívem szakadt bele, mivel a visszajelzések alapján ez volt az egyik legjobb rész. A történet menetébe nem zavar bele túlságosan, ez inkább csak ilyen elhúzó rész volt, amit újra írni nem tudok, csak a lényegét kiemelni.

A fejezet lényege az, hogy Harry megismerkedik Lili édesapjával aki elég jól fogadja, nem úgy mint Lili előző barátjait. A következő jelenet Lili szobájában zajlik (főként abból állt az egész fejezet és fel tudnám akasztani magam amiatt hogy kitörlődött). A lényege az egésznek annyi, hogy az életművem volt ez a rész, mivel békülőszexet írtam le, hihetetlen részletességgel. Az olvasóim azt mondták hogy hihetetlenül át tudták érezni az egészet, és főként ez is volt a lényege.
A világ legszerencsétlenebb írójának érzem magam most. Bocsánatot kérek mindenkitől tényleg. A történet az 55. fejezetben folytatódik tovább, az eseményekre ez a fejezet tényleg nem volt hatással. Remélem senki kedvét nem veszi el ez a kis baki az olvasástól.

Megértéseteket köszönöm!

Közérdekü közlemény vagy mifene.

A kezem gyógyulófélben van ugyhogy most egy ilyen kis felhívás szerű akármi következne. A jövőhét folyamán valószínűleg hozok már részt, illetve péntek délután/estefelé egyik barátnőmmel twitcamet tervezünk. Lehet majd kérdezni akármiről, természetesen a blogról is és amire tudok válaszolok. Szóval jövőhét pénteken 7óra környékén twitcam! Majd rakok ki linket illetve közlöm a pontos időpontot is.
Mellesleg nagyon jól esnek a dícséretek még mindig és tök jólesik hogy türelemmel várjátok a folytatást. Amint tudok többet írni hozom a részt de mármost leszakad a kezem ugyhogy vigyázzatok magatokra!
Millió csók: Réku xx