61. fejezet

Nagyon sokan mondjátok, hogy ne fejezzem be, de tényleg sajnálom, muszáj lesz. :( 10 komment és hozok még :)

Harry szemszöge:

- Harry, Zayn, Niall! Valakiii! - hallottam Emma kiabálását. - Segítsetek mááár!

Oldalba vágtam a mellettem szunyáló Niallt és húztam magam után az előszoba felé, ahonnan jött a hang. Kiérve megláttam, hogy Emma karjaiban fekszik Lili, eszméletlenül. Leblokkoltam egy percre. Megint olyan volt, mint amikor a kórházban feküdt és úgy tűnt mintha többé nem jönne vissza, majd összeszedtem magam és odarohantam hozzá. Hiába mondogattam hogy keljen fel, nem használt.

- Louisnak szólj, Ő tudja ilyenkor mit kell csinálni! - utasítottam Niallt, aki pár pillanat múlva már fel is rohant az emeletre, ahol Louis valószínűleg mélyen aludt. - Mi történt? - fordultam Emma felé.

- Fogalmam sincs, megöleltem miután lebeszéltük a menedzserrel a melót veletek és a karjaimban zuhant össze. Olyan gyorsan történt. - hadarta Emma. - Nem kellene orvost hívnunk? Lehet hogy ehhez még Louis se lesz elég. - javasolta.

- De, lehet, maradj itt, már hívom is. - azzal felpattantam mellőlük és hívtam is a kórházat. Azt mondták perceken belül kiér egy mentő. Mire Louis-t összekaparta volna Niall már oda is értek. Addigra már Zayn és Liam is előkerültek. A mentősök még a házban összeszedték Lilit, aki magához tért, de azt javasolták neki, hogy menjen be velük a kórházba egy kivizsgálásra, aminek Lili persze nem örült.

- Szó sem lehet róla. Jól vagyok, nem lesz semmi bajom. - ellenkezett, mint mindig.

- Lili, kérlek ne csináld! Tudod, hogy az egészségeddel nem lehet szórakozni. Bemegyek veled, oké? Jön Emma is. - fordultam felé, aki csak bólintott egyet. 

- De nem kell Harry, jólvagyok. Látod? - állt fel a kanapéról, majd vissza is esett. Úgy láttam mintha megszédült volna.

- Erről beszélek. Na megyünk szépen be a kórházba. A mentősök visznek Téged, mi meg megyünk utánad kocsival, rendben? 

- Jó legyen. - nyúlt a fejéhez. 

Mondták az orvosok Lilinek, hogy feküdjön fel a hordágyra, de persze hogy ellenkezett. A saját lábán akarta elhagyni a házat, ami úgy is történt. 

Ideges voltam, pedig tudtam hogy nem lesz nagyobb baj. Emma összeszedett Lilinek néhány cuccot, majd mi is utánuk mentünk. A többiek otthon maradtak, nem akartunk nagy feltűnést kelteni.

Lilit egyik vizsgálóból a másikba küldték, senki nem mondott semmit. Csak vártunk. Pár órával később Lili az orvosával oldalán sétált ki az egyik vizsgálóból. Azonnal odarohantam hozzá és átöleltem.

- Jól vagy? Nincs semmi baj ugye? Annyira aggódtam.

- Jól vagyok. - felelte mosolyogva.

- Van viszont valami, amiről beszélnünk kellene. - szólt közbe az orvos. - Jó lenne ha befáradnának az irodámba. Erről jobb ha külön beszélünk.

- Nagyon komolynak hangzik, nincs baj? Mondja, hogy nincs, kérem. - nézett rá kétségbeesetten Lili. 

- Nincs, legalábbis szerintem ez nem baj. Fáradjanak utánam. - mondta a doktor és kézen fogva el is indultunk utána. Csak két folyosót sétáltunk át, majd egy kellemes légkörű nem kicsinek mondható irodába invitált be minket. Leült a székébe, mi pedig az asztal előtt lévő két elég kényelmes fotelbe, vagy székbe vagy nem is tudom minek nevezzem.

- Szóval, a helyzet a következő. - kezdte mondandóját. - Valószínűleg biztosra tudjuk, hogy mi miatt ájult el olyan hirtelen a hölgy. Miközben a belső vérzés után kutattak a hasi ultrahanggal észrevettek valamit. 

- Ugye nem rákot? Kérem nehogy azt mondja. - szorította meg Lili a kezem miközben az orvoshoz beszélt. 

- Nem, nem erről szó sincs. 

- Oké, én ezt nem bírom, addig ne mondjon semmit míg ide nem hívom a többieket is. Muszáj itt lenniük. - vágtam közbe azonnal.

- Jajj, ugyan Harry, hagyd már őket. Emma biztosan szólt már nekik, hogy semmi bajom. - nyugtatgatott Lili. - Ugye nincs baj tényleg? - fordult ismét az orvoshoz.

- Végighallgatnának anélkül, hogy állandóan beleszólnak? 

- Elnézést. - feleltem.

- Szóval, először is meg kell kérdeznem néhány dolgot, ami teljesen biztosítja a mi feltételezésünket. Aktív szexuális életet élnek? - tette fel az első kérdést.

- Igen. - vágtam rá.

- Lili, szed valamilyen fogamzásgátlót?

- Nem. - válaszolta.

- A menstruációja rendszeres? Nem késik? - ezek a kérdések már gyanakvásra késztettek, és kíváncsi is lettem a válaszra.

- Most hogy mondja, már egy hete meg kellett volna jönnie. 

- Hmm. Védekeznek rendszeresen szexuális aktus közben? - erre a kérdésre egymásra néztünk. Mindketten tudtuk a választ, volt hogy egyszer-kétszer megfeledkeztünk róla. Szinkronban vízszintesen rázni kezdtük a fejünket.

- Ez esetben gratulálok! Önök gyermeket várnak. - mondta ki széles vigyorral. Lilire néztem, akinek szemei kikerekedtek, kezét kivette az enyémből és arcát tenyerébe temette. Csak bámultam rá. Nem tudtam eldönteni, hogy örül vagy csalódott vagy mivan. Ami bennem zajlott le, az leírhatatlan. Először én sem tudtam hogy örömömben vagy bánatomban kezdjek el sírni. Csak néztem Lilit, aki akkor már sírt, de még mindig tenyerébe, így tényleg semmit nem lehetett leolvasni arcáról. - Magukra hagyom önöket egy kicsit. 10 perc múlva visszanézek. - törte meg Lili pityergését az orvos hangja. Ridegen ránéztem és bólintottam. Amint kiért a telefonomhoz nyúltam. Louis számát kerestem meg azonnal és megnyomtam a hívás gombot. 

- Szia Haz. Jól van Lili? Nincs semmi baj?

- Emma hívott már titeket? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva első kérdéseit.

- Nem, miért, mivan? - mélyült el Louis hangja.
- Ott vannak a többiek?
- Igen, itt ülünk a nappaliban, mondd már mivan!
- Hangosítsd ki a telefont.
- Nem tetszik a hangod Harry... - magyarázott tovább Lou.
- HANGOSÍTSD MÁR KI AZT A ROHADT TELEFONT! - kiabáltam vele a telefonban.
- Jólvan, jólvan.... most már mondhatod.
- Heló srácok, hallotok mind? - kérdeztem.
- Igen, csak mondd mi a helyzet... - szólalt meg Liam.

- Hát, Lili teljesen jól van, vagyis, semmi baja egészségügyileg, csak van valami más...

- Ne húzd már.. mondd mi a fasz van! - kiabált a telefonba Zayn.
- Srácok... - vettem egy mély levegőt. - ... érkezik az első 1D baba! - mondtam ki vigyorogva.

- Hogy mi a fasz? - kiabált megint Zayn.

- Jól hallottátok... Apa leszek!

- Úristen Harry, ez elképesztő! - mondta Liam. - Mikor jöttök haza?

- Az orvos most ment ki, itt hagyott minket. Amint visszajön kiderítem, de ne mondjatok senkinek semmi, oké? - kötöttem az orrukra.

- Persze, persze, úgy lesz. - szólalt meg akkor már Niall is. - És Lili? Hogy viseli? Mit szól hozzá? Örül neki? - hadarta tovább a kérdéseket.

- Hát, nem tudom... pityereg, nem tudok az arcáról leolvasni semmit. - mondtam felé pillantva. Erre felemelte a fejét, rám nézett és mosolygott. Szemei könnyben úsztak, de mosolygott. - Jelen pillanatban úgy látszik, örül Ő is. - javítottam ki magam. - De most leteszem, hívlak titeket amint megtudok valami újat. - azzal ki is nyomtam a telefont és Lili felé indultam, aki közben már felállt a székből.

- Ez... annyira... hihetetlen. - szólalt meg ahogy odaértem hozzá. Kezem a hasára helyeztem és mélyen a szemébe néztem.

- Imádlak Lili, el sem tudod képzelni mennyire. A legjobb apa leszek a világon. - majd megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, hajamba túrt és viszonozta a csókot.

- Szeretlek Harry és ebben egy percig sem kételkedtem. - suttogta a fülembe, majd a pillanatot az ajtó nyitódása törte meg. 

- Áhh, úgy látom véget ért a sokk. - mondta mosolyogva az orvos.

- Ugye nem kell bent maradnom? Haza mehetünk? - kérdezte egyből Lili.

- Persze, csak beszéljünk meg egy időpontot. Hosszú utat kell végigjárnunk. - majd beszélt még tovább Lilivel a doktor úr, amiből én már semmit nem értettem, annyira boldog voltam. Elképesztően felemelő érzés volt tudni, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt az a lány, akire mindig is vágytam. Hatalmas felelősség hárult akkor rám, és a munkával is nehéz egyeztetni, de tudtam, hogy képes leszek rá.

60. fejezet

Sajnos azt kell mondanom, hogy közelít a befejezés. Higyjétek el, nekem sem jó, de muszáj. Nem birom tovább húzni, úgyhogy most elkezdem kidolgozni a végkifejletet. Remélem nem fogtok csalódni :) 10 komment és tudjátok.. :)

- Te mit keresel itt? - mordultam fel. Éreztem hogy izmaim megfeszülnek. Kezem ökölbe rándult. Elindultam felé. Harry hátulról utánam nyúlt és magához húzott. - Harry, hagyj... - próbáltam szabadulni szorításából.
- Dehogy hagylak... - húzott mégjobban magához.
- Harry, engedd el, megérdemlem amit kapni fogok tőle. - szólalt meg Lexi ismét, majd rántottam magamon egyet, ezáltal lerázva magamról Harry karjait. Elindultam Lexi felé, alig pár centivel előtte álltam meg. Körbenéztem, mindenki bámult, Niall pedig Harryt próbálta lefogni. Vissza néztem megvetően Lexire.
- Azt sem érdemled meg, hogy pofán basszalak. Hogy volt képed idejönni? Egyáltalán mióta vagy itt? Ahh, gondolom amíg nem jöttem vissza ismét enyelegtetek Harryvel...
- Állj le Lili! - hallottam Harry hangját hátulról, de mit sem törődtem vele. Folytattam monológom.
- ...életem legnagyobb tévedése volt, hogy beengedtelek az életembe. Életem egyik legnagyobb tévedése voltál. Te voltál az egyetlen barátnőm itt Londonban, mikor kiköltöztem, erre kegyetlenül hátbaszúrtál. Egy utolsó senkiházi kétszínű picsa vagy. Takarodj el innen.... - mondtam a földet bámulva az ajtó irányába mutatva.
- De Lili...
- Kussolj és takarodj! - kiáltottam rá. Rég voltam annyira dühös.
- Nem Lili! Hallgass végig. - szólt vissza és akkor már nem bírtam magammal. A kezem felemeltem, meglendítettem és arcon vágtam, tiszta erőmből.
- Oké Harry, vidd innen Lilit! - szólt rá Louis. Harry ki is szabadult Niall fogásából, megragadta a karom és húzni kezdett magával a szobája felé, de visszanézett. - Nem lesz gáz, elintézzük. - szólt Louis, Harry pedig bólintott és húzott magával tovább.

- Engedj már visszaaaa! - próbáltam kivenni kezéből a szobája kulcsát.
- Dehogy engedlek! Itt maradsz, lenyugszol szépen.
- Add már ide azt a rohadt kulcsot! - nyúltam a háta mögé.
- Különben? Engem is felpofozol? - kötekedett. Olyan állapotban voltak az idegeim, hogy azt tettem amit kimondott. A kezem megemeltem és lendítettem. Csattant is hatalmasat az arcán. Rezzenéstelenül állt előttem és bámult rám, mint egy idegbetegre.
- Istenem Harry, annyira sajnálom. Ne haragudj! Nem akartam csak.... - abban a pillanatban közelebb lépett, kezei csípőmre csúsztak, és tolni kezdett hátrafelé, míg neki nem csapódtam a falnak. - Áuu, ez fájt. - szisszentem fel. - Most már megkaphatom a kulcsot?
- Felpofozol és még az sem elég?
- Hadd menjek már vissza ahhoz a ribanchoz, különben kapsz még e... - nem bírtam befejezni a mondatot. Szájával betapasztotta az enyémet. Egyre erősebben tolt a falnak. Kezem elkezdtem lecsúsztatni a hátán a fenekére, hisz tudtam, hogy a farzsebébe rakta a kulcsot, de visszacsókoltam közben, így próbáltam elterelni a figyelmét. Sikertelenül.
- Megmondtam hogy nem! - kapott a kezemhez. A kulcsot kivette a zsebéből és eldobta messzire.
- Nem lehetsz ilyen. - súgtam fülébe, ahogy lábujjhegyen állva válla fölött átnézve kerestem szememmel a kulcsot.
- Dehogynem. - feleselt, majd visszalökött a falnak. Hezitálás nélkül a nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni. Abban az állapotban elképesztően beindított. Alapból tombolt bennem az adrenalin Lexi feltűnése miatt, de amit Harry a nyakammal tudott művelni, az volt a tetőpont. Hagytam magam. Kezem becsúsztattam pólója alá, és a kockáit kezdtem körülrajzolni ujjaimmal. Az ő kezei fenekemre vándoroltak, erősen rámarkolt. Szájával a fülem mögé vette az irányt. A fülcimpámba beleharapott.
- Ugorj. - mondta rekedtes hangján. Tettem amire kért. Lábaim a dereka köré tekertem, Ő pedig elindult velem az ágy felé. Óvatosan hátamra fektetett. Pólómat felhúzta a hasamon, és a nadrágom fölött elkezdett puszilgatni, majd elindult fölfelé, közben a pólómat egyre feljebb és feljebb tolta, mígnem áthúzta a fejem fölött és a textil a földön landolt. Harry végigpuszilt a melleim között, a nyakamon, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Közben én is lehúztam róla pólóját. Harry kezeit a hátam alá csúsztatta és kicsatolta a melltartómat, ami aztán követte a pólómat, aztán mellemet találta meg és masszírozni kezdte őket, közben egyfolytában csókolt. Óvatosan próbáltam felülni és Harry vette a célzást. Mindketten feltérdeltünk az ágyra. Magához ölelt és továbbra is csókolt. Mellkasaink összetapadtak. Harry a hátam simogatta én pedig a haját túrtam. Percekkel később a nadrágja felé nyúltam, kicsatoltam övét, lehúztam a sliccet és löktem egyet a nadrágon ami lecsúszott róla. Ő is hasonlóképp tett. Később a maradék fehérnemű is lekerült rólunk.
Meglöktem Harryt aki ezáltal a hátára dőlt. Lábamat átvettem rajta, és az ölébe kerültem. Megcsókoltam, majd óvatosan szerszáma fölé emelkedtem és lassan ráereszkedtem...

~

- Lenyugodtál már? - kérdezte Harry miközben fejem a mellkasán pihentettem.
- Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan.
- Remélem tényleg nem lesz baj...
- Kivetted mielőtt elélveztél, ugye?
- Persze!
- Akkor nincs gáz. - mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit a szájára.
- Szeretlek Lili. Nagyon. Ígérd meg, hogy többé nem hagysz itt engem!
- Amíg nem csalsz meg, mindig itt leszek neked! Szeretlek Harold.
- Ne hívj Haroldnak. - kezdett el csikizni.
- Te meg ne csikizz mert hamarabb halok bele, minthogy elhagynálak. - mondom levegő után kapkodva.
- Ne haragudj. - csókolt meg ismét.
- Lemegyek megnézem Lexi itt van-e még. - ültem fel, majd keze a derekamra csúszott.
- Ha itt van sem bántod, oké? - suttogta.
- Nyugodj meg Styles. - mosolyogtam. ... csak a szemét kaparom ki. - kacsintottam majd gyorsan fel is pattantam, magamra húztam Harry Ramones-os pólóját és egy sortot, majd felkaptam a kulcsot és kiszaladtam.
- Istenem Liliiiii, várj! - rohant utánam Harry, de én csak futottam lefelé a lépcsőn egyenesen be a nappaliba.
- Nyugi, már elment. Én elintéztem vele. - mondta Emma, anélkül hogy rám nézett volna. Tudta nagyon jól hogy én állok az ajtóban, majd Louis pillantott rám és hatalmas nevetésben tört ki. Harry akkorra már leért és előrehajolva lihegett mellettem. Louis Harryre nézett aztán és méghangosabban kezdett nevetni.
- Mivan te ökör? - kérdeztem.
- Nézzetek magatokra. - próbálta kinyögni nevetés közben. - Semmit nem lehetett hallani de most lebuktattátok magatokat. - nevetett tovább. Beszaladtam a lenti mosdóba és a tükörbe bámultam. Harry utánam jött és mindketten nevetni kezdtünk. Harry és az én hajam is tiszta kóc volt, a sminkem szétkenődve, Harry nyaka pedig televolt harapásokkal. Harry végigsimította a nyakán lévő foltokat majd megszólalt.
- Pedig nem is fáj.
- Majd legközelebb fájni fog. - pusziltam meg a fogaim helyét.


- Hellóóóóóó, megjöttünk. - kiabált Zayn.
- Hát Ti hol voltatok? - kérdezte Harry, ahogy kisétáltunk a mosdóból, miután kissé összeszedtük magunkat.
- Liammel elvittük Lexit a reptérre, Niallt pedig kiraktuk addig a Nando's-ba. - magyarázta Zayn. Felhúztam szemöldökön és Liamre pillantottam.
- Nem jön vissza többé. Megígérte. Csak annyit kért, hogy adjak át, hogy hiba volt visszajönnie, de reméli, hogy egyszer meg tudsz neki bocsájtani. - adta át Liam az üzenetet.
- Teljesen mindegy. Nem fog hiányozni az életemből! - jelentettem ki.



*2 héttel később*
- Szóval, mi legyen lányok? Elfogadjátok az ajánlatot? - kérdezte a srácok menedzsere széles vigyorral az arcán. Emmára pillantottam, aki bólintott egyet.
- Természetesen! - mondtam magabiztosan.
- Hát akkor üdvözöllek titeket a családban. - mondta mosolyogva és kezetrázott mindkettőnkkel, majd kiment a lakásból.
- Elképesztőőőőőőő! - kiáltottam fel, ahogy bezárta maga után az ajtót. - Elhiszed ezt?
- Nem! - nyögte ki Emma. - Nem hiszem el, hogy tényleg én vagyok a stylistjuk. Oké, nem újdonság, hisz együtt élünk velük. De akkor is. Velük is dolgozhatunk. Nem kell a turnék miatt elszakadnunk, hisz megyünk velük. Isteniii!
- Én meg mindig is fotós akartam lenni. Tudod, hogy mennyire imádom a gépet. És most... Áhhhhh.
- Együtt dolgozunk. Te és Én, Velük. Ha eddig nem egy álomban éltünk, akkor most már biztos! - ölelt meg Emma. Szorítása hatására szédülni kezdtem, és összerogytam karjaiban. Majd egy pillanat alatt a földre estem...

59. fejezet

Ne haragudjatok, hogy csak most írok, de teljesen ki fogytam az ötletekből. Most egy-két rész erejéig megint tudom, hogy hogyan akarom kikerekíteni a befejezést, de megpróbálom húzni még egy kicsit, mert tudom, hogy sokan szeretitek olvasni Lili és Harry történetét :) Szóval tényleg ne haragudjatok. A 10 kommenthez tartom magam. puszi: réku

A szalagavató éjszakáján minden  visszatért a régi kerékvágásba. Harryvel utána hetente találkoztunk. Hónapokkal később eljött a ballagás, ami nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Mind az 5 srác jelen volt, ezzel magukkal csalva a paparazzikat. Nem volt elég az a tömeg amit a többi ballagó családja hozott létre, nem.. kellettek még ők is. Nagyon frusztrált, a vakuk egyfolytában villogtak, de amint véget ért az ünnepség feloszlottak. Pár héttel később már az érettségi következett. Hálistennek minden tantárgy egész jól ment, kivéve a matekot, ami nem meglepő.

~

*2014 június*

Amint Emmával megkaptuk az érettségi bizonyítványokat, egyből utaztunk ki Londonba. Emmának is Niallnek is jól mentek a dolgok. Ugyanúgy találkozgattak mint Harry és Én. Nagyon jó volt végre a legjobb barátnőmet is boldognak látni. A repülőn ülve az addigi életem minden egyes percét felidéztem. A legfurcsább dolog mégis az volt, hogy akkor már lassan 2 éve egy párt alkottam Harryvel. Pedig abban az évben amikor kiutaztam Londonba meglátogatni Aput, gondolni sem mertem volna, hogy ilyen csodálatos életet fogok élni. Akkor még csak álmodoztam arról, hogy egyáltalán az 5 idióta közelébe kerüljek, de legbelül már akkor tudtam, hogy valamilyen úton-módon sikerülni fog. Nehéz utat tettem meg ennek érdekében, de mégis sikerült. És az álmok igenis valóra válnak.

Emma szemszöge:
Annyira hihetetlennek tűnt az egész. Mintha valami tündérmesébe csöppentem volna. Persze, a tündérmesék tele vannak minden szarral, ahogy ez is tele volt, de mindennek ellenére volt egy szőke hercegem, akit szerettem. Fura volt hetente találkozni vele, főleg úgy, hogy még a kezdetekkor Zaynért adtam volna meg bármit. Idővel persze ez megváltozott. Niall annyira más volt mint a többiek. Szeretnivaló, édes és valóban törődött velem. Igaz friss volt még a kapcsolatunk, de éreztem, hogy valami komoly dolog kezdete a miénk.
Minden annyira tökéletesnek tűnt. Úton voltam a legjobb barátnőmmel, azokhoz az emberekhez, akikről régebben még csak álmodni mertünk. Akkor pedig már velünk voltak, szerettek minket. A mi rajongásunk pedig komoly érzelemmé változott. Akkor régen még bele sem mertem gondolni, hogy Niall kezét foghatom, hogy megcsókolhatom Őt úgy, de mégis megtettem. Szerettem Őt. Nem amiatt hogy ő Niall Horan a One Direction-ből. Nem. Azért mert ő Niall Horan, az idióta ír srác, akinek szüksége van a szeretetre, aki egy életvidám fiú és nagyon tud szeretni. Szereti az embert annak ellenére is, hogy a világvégéről egy ramaty kisvárosból való, nem híres és nincs pénze. Szeretett engem, úgy, ahogy voltam, és ez mindennél fontosabb volt.
- Lili... - fogtam meg a kezét ami a combján pihent.
- Igen?
- Te elhiszed ezt? Évekkel ezelőtt még csak tervezgettük ezt az utat...
- Nekemis fura, hidd el. Főleg az, hogy kik várnak minket a reptéren.
- Biztos, hogy nem álmodunk?
- Eléggé valóságosnak tűnik, de ha mégsem az... Nézd a jó oldalát, egy elég valósághű álomban vagyunk. - mondta mosolyogva. Ránéztem az előttünk lévő ülés hátára szerelt kijelzőre, ami azt mutatta, hogy még egy óra van hátra az útból.
- Szunyálok kicsit míg odaértünk. Nem nekem való ez a koránkelés. Rádőlhetek a válladra? - néztem Lilire kiskutya szemekkel.
- Na gyere. - válaszolta, majd fülhallgatómat a fülembe illesztettem, elindítottam a nyugis lejátszási listát, fejem Lili vállára hajtottam, majd lassan el is szundítottam.

Lili szemszöge:
Amint Emma beszunyált én is zenét kezdtem el hallgatni. A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben. " Mihez kezdek ha mégsem fog működni a dolog Harryvel? Hova megyek ha kibassza a szűröm a házból? Meddig fogom bírni a rajongók által rámnehezedő nyomást? Vajon vele élem le az életem? " Ezek és ezekhez hasonló mondatok szaladtak át agyamon.

~

- Hol vannak már azok a kibaszott csomagok? - fortyogott mellettem Emma míg a futószalagnál ácsorogtunk.
- Az enyém ottjön! - kiáltottam fel, majd lekaptam a bordó hatalmas bőröndöm.
- Remek, az enyém sehol... - puffogott még mindig. - Na végreeee! - sikoltott mikor meglátta rikító rózsaszín bőröndjét a futószalag másik végén. Elszaladt érte, majd intett nekem. - Siess! Biztos várnak már!
Lelkesen elindultam Emma felé, magamután húzva bőröndöm. A kerekek csak úgy zörögtek és pattogtak ahogy a fehér csempézett padlón gurult utánam. A Heathrow reptéren mindig rengeteg ember van, aznap sem volt másképp. Továbbra is zörögtek a kerekek, majd elhallgattak. Megálltam egy helyben és bámultam. Kerestem Harryt az emberek között, majd a bőröndöm egy hatalmas puffanással eldőlt. Megláttam Őt és elkezdtem rohanni felé, hátrahagyva minden cuccom. Emma ledermedve maradt ott, feléje Niall rohant. Ő nem bírt mozdulni. Harry lassan hatalmas léptekkel közelített felém én pedig csak futottam. Amint odaértem, a nyakába ugrottam, átkarolta a csípőmet és szorított magához.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is Téged. - válaszoltam majd megcsókoltam. A ballagás óta nem láttam őt, ami akkor már jóval egy hónappal azelőtt történt. Nem akart zavarni az érettségire való készülésben, ezért csak telefonon beszéltünk néhanapján. Kezével a hajamba túrt én pedig a nyakát cirógattam csókunk közben. Nyelveink óvatosan értek össze.
- Nem akartok esetleg szobára menni? - szakított minket félbe Niall, majd a lábamhoz lökte bőröndömet.
- Köszi, és most hogy mondod, de, talán jobb lenne... - nevettem fel. Niall megforgatta a szemét és elindultak előre Emmával.
- Aha, máris bele akarsz csapni a közepébe? - húzgálta szemöldökét Harry, majd ismét megcsókolt. Megfogta a kezem majd szabad kezével a bőröndöm fogójához nyúlt és húzta magunk után.
- Paparazzik hogyhogy nincsenek? - csodálkoztam a túlzott nyugodtságon.
- Elintéztünk mindent. De ha nem sietünk lehet elkapnak. Paul kint vár. - mondta, majd sietősebbre vettük a dolgot.

Szép nyári nap volt Londonban. Kellőképp meleg is volt. Kész csoda. A hőmérő 27 fokot mutatott. Londonban az valódi ritkaságnak számít, de a felhők ugyanúgy megvoltak. Hazaérve a többi srác fogadott Eleanorral és Daniellel. Ott álltak szépen egymás mellett. Odasétáltam és mindenkit megölelgettem, hisz velük nem találkoztam a szalagavató óta. Csak Harryvel és Niallel. Talán Zayn volt az aki a fiúk közül a legjobban hiányzott, hisz tényleg nagyon jó barátokká váltunk.
- Van itt még valaki... - szólalt meg Liam miután mindenkit üdvözöltem. Körbe néztem és a nevetés abbamaradt. Hatalmas csönd lett úrrá mindenkin. Harryre néztem, aki csak a körmét baszogatta, míg a többiek a földet bámulták. Emmára tekintettem. Megrázta a fejét ezzel közölve hogy Ő nem tudja miről van szó.
- Szia Lili... - sétált ki az a bizonyos személy a nappaliból, mire teljesen lesápadtam és csak bámultam rá... Meglepődve, sokkolva...