55. fejezet

A második szavazás is lezáródott. 39 szavazatból egyetlen egy darab szavazó nem olvasná a másik blogomat, úgyhogy örüljön-örvendjen mindenki. Már az első rész kész is van a másikból, de arra még várni kell. Előbb ezt szeretném befejezni :)

Most lehet hogy pihenő lesz egy kicsit megint, mert jön a szóbeli érettségi, de ahogy tudok írok :) 10 kommentet azért megvárom. csókpuszi xx

Ui.: Holnap este twitcam 7-8 óra magasságában. Aki nézni szeretné az figyelje a blogot, twittert, facebookot mert oda fogom kirakni a linket. Természetesen kezdés előtt 1 órával azért szólok :)

Reggel összekulcsolt kezekkel ébredtünk fel szinte teljesen egyszerre.
- Jóreggelt. - mondta mosolyogva rekedt hangján.
- Jóreggelt. - mondtam én is, majd megpusziltam az arcát és felültem az ágyban.
Eszembe jutott hogy nem maradhat sokáig és sírni kezdtem. Megállíthatatlanul záporoztak könnyeim. Harry nem tudta mire vélni.
- Hé, mibaj? - kérdezte, mire csak megráztam a fejem. - Én csináltam valamit? - ült fel ő is. - Lili, kérlek mondd el mibaj. - nem tudtam beszélni tényleg. Annyira féltem hogy ha megint elmegy megint megcsal és akkor már tényleg mindennek vége lesz. Közelebb hajolt, elhúzta kezeimet az arcom elől. - Nézz rám kérlek. - mondta nyugodtan.
- Harry, én félek. - szipogtam.
- De mitől? - kérdezte meglepetten.
- Nem akarlak többé elveszíteni Harry. Ne menj el kérlek, maradj itt velem. - törtek elő belőlem a gondolataim.
- Tudod hogy mindennél jobban szeretnék maradni, de nem lehet. Elvállaltam végig kell csinálnom... - magyarázta.
- Tudom, tudom... - sírtam tovább.
- Ha attól félsz, hogy megint megcsallak, akkor azt felejtsd el azonnal. Én sem bírnám ki ha mégegyszer elveszítenélek. Nem fogok baromságot csinálni, ebben biztos lehetsz! - csak bólogattam és sírtam, majd ismét meg fogta a kezem. - Bízz bennem kérlek. - mondta halkan.
- Hiányozni fogsz. - suttogtam a fülébe.
- Senki nem veheti át a helyed. Nagyon szeretlek. - miután ezt kimondta ismét őrült módján kezdtem el sírni. Arcom a mellkasába temettem. Könnyeim a csupasz felsőtestére vándoroltak arcomról. Haját simogattam közben. Tudtam, hogy egy jó ideig ismét nélkülöznöm kell Őt. A telefonja csörgése szakította el tőlem.
- Igen? - szólt bele. - Jólvan. Rendben. Mikor érkezett? Jó, mikor jöttök? Oké megleszek. - csak ezeket hallottam mivel a telefonból nem hallatszott ki semmi.
- Ki volt az? - kérdeztem szipogva.
- Paul... mondta, hogy törölték a járatot kitudja milyen okok miatt szóval ideiglenesen turnébusszal megyünk tovább. Nemsokára el kell indulnunk, hogy időben felérjek a többiekhez és pontosan odaérjünk a következő helyszínre.
- Jajj Harry, nem akarom hogy itthagyj.
- Visszajövök érted! Ígérem! - mondta, majd megcsókolt.

Harry:
Miután Liliéknél megreggeliztünk és beszélgettem még kicsit a szüleivel összekapkodtam a cuccaimat. Lili a kocsikulcsért nyúlt, vissza akart velem menni Budapestre, mivel onnan mentünk tovább.
- Akarod hogy vezessek? - kérdeztem. Akkor először vezetett volna a balesete után, tudomásom szerint.
- Igen az jólenne. - válaszolta.
Beraktuk a táskámat a csomagtartóba, elköszöntem a szüleitől. Lili beült az anyósülésre én pedig a volán mögé.

~

- Szerintem megjöttünk. - törtem meg a másfél órányi csendet mikor megláttam a buszunkat. Lilire néztem, aki arcát tenyerébe temetve ismét sírt. - Jól vagy?
- Nem... - vágta rá.
- Ha amiatt sírsz ami miatt reggel... - kezdtem bele.
- De Harry... - nézett rám a kisírt szemeivel.
- Nincs semmi de! - szóltam rá. - Értsd meg Lili, muszáj mennem. Megértem ha nem bízol bennem, tettem ellene, csakúgy mint Te! - bazdmeg Te idióta ezt nem kellett volna - futott végig az agyamon miután az utolsó pár szó elhagyta a számat.
- Már megint itt tartunk? - törölte le a könnyeit, és akkor már a szemei szikrákat szórtak. - Harry már megint kezdjük?
- Sajnálom nemakartam. - próbáltam oldani a feszültséget. - Csak kicsúszott, neharagudj. - nyúltam a keze felé, amit elhúzott előlem. - Lili, kérlek... - símítottam meg az arcát.
- Biztos vagy benne hogy ki fogjuk bírni? - kérdezte, majd az arcán pihenő kezemhez nyúlt.
- Rajtam nem fog múlni! - mondtam magabiztosan, majd kopogtattak az ablakon.
- Nem akarom félbeszakítani a romantikázást, de egy kicsit sietős a dolgunk.
- Jólvan Zayn... jövökmár. - szóltam neki vissza. - Nem lesz semmi baj, rendben? - fordultam vissza Lilihez aki csak bólintott egyet.
Mindketten kiszálltunk az autóból. Én a csomagtartóhoz sétáltam míg Lili nekidőlt a kocsi ajtajának és bámult ki a fejéből. Odaléptem hozzá, átöleltem.
- Szeretlek, történjen bármi.
- Én is Téged Harold. - gyűlöltem ha valaki ezen a néven szólított de tőle elviseltem.
- Harry légyszives... - kiabált Paul.
Lili átkarolta a nyakamat, homlokunkat egymáséhoz támasztottuk és mélyen egymás szemébe néztünk. Pár percig álltunk úgy, majd megcsókoltam. Kezemmel hajába túrtam és Ő is az enyémbe. Csókunk közben éreztem az arcomon a könnyeit. Rengeteg pasi nem tudja elviselni ha ennyire érzékeny egy lány, ahogy én sem.. de neki ezt is elnéztem. Szerettem mindennél jobban. Még el sem mentem de már hiányzott.

Lili:
Nem akartam hogy elmenjen. Talán önzőnek tűnt de azt akartam hogy maradjon velem. Nem akartam ismét elengedni, de muszáj volt. Hiába tűnt úgy, hogy nem bízom benne, annak ellenére amit tett én kitartottam mellette.
- Mostmár tényleg mennem kell. - húzódott el tőlem majd megfogta a kezem. - Ugye várni fogsz még rám? - kérdezte.
- Ameddig csak akarod! - válaszoltam. Gyengéd csókot leheltem a szájára, majd kezeink elváltak egymástól és elindult a busz felé. Szemem a busznál álló Emmát és Niallt szúrta ki. Nem úgy néztek ki mint akik csak barátok. Láttam Emmán hogy a szeme könnybe volt lábadva. Niall átölelte, egymás vállára borultak. Miután elváltak egymástól Niall megpuszilta a homlokát majd búcsút intett neki, aztán meglátta hogy bámulom őket és felém is intett egyet hatalmas vigyorral az arcán.
Emma mellém sétált, és mindketten támasztottuk az autót a fiúk felé nézve.
- Ez mivolt? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem tudom... - válaszolta, majd egy könnycseppet törölt le az arcáról.
A fiúk sorban szálltak fel a buszra, mindegyikőjük intett felénk, Harry volt az utolsó. Megállt az ajtóban, megfordult és rámmosolygott. Intett egyet Ő is, majd a busz ajtaja bezárult.

Emma beült az anyósülésre, én pedig - félve kissé - a volán mögé.
- Lili, biztos hogy Te akarsz vezetni? - kérdezte miközben a buszt néztük ahogy elgurult.
- Igen, azt hiszem menni fog... - bólintottam. Óvatosan elfordítottam a kulcsot, majd a motor felbőgött.. Lassan elindultunk és kiértünk az autópályára. Miután már úgy éreztem hogy nem lesz probléma nyugodtan kezdtem el beszélgetni.
- Szóóóóóval... Mi a helyzet Niallel?
- Hát az úgy volt... - kezdte el a történetét.