56. fejezet

Neharagudjatok rám légyszi hogy ennyire le vagyok lassulva. Tényleg nagyon sűrű programom van, ihletem is kifogyóban... Ahogy tudom írok és próbálkozom. 10 komment után megint próbálkozom. x

- Hát az úgy volt, hogy mikor elmentél Harry teljesen szétesett. Louis és Liam nem nagyon foglalkoztak Harryvel, ők boldogok voltak továbbra is Danivel és Ellel, Zaynt meg ismered.. magának való, de Harry szét volt esve. Én voltam mellette állandóan meg Niall. És hát egyre többet kezdtünk el beszélgetni is így hármasban. Mikor már Harry kezdte magát kicsit összeszedni akkor egyszer Niall megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem elmenni vele valahová csakúgy. Igen, előtte is voltunk már Nando's-ban meg ilyenek, de az mégis más volt. Mondtam neki, hogy persze oké, miért ne... Megkért hogy ha lehet öltözzek fel kicsit csinosabban. Eleinte nem nagyon értettem miért kéri, aztán benyögte hogy egy normális étterembe szeretne elvinni vacsorázni. Örültem neki, de féltem is a rajongók miatt, de megnyugtatott hogy eléggé elit hely és figyelnek az ilyen dolgokra. - mesélte Emma miközben én egyfolytában bólogattam - El is mentünk még aznap este, aranyos volt meg minden. Teljesen más a fiúk nélkül. Egy komoly, érett srác. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen is tud lenni. Hazaérve észrevettük hogy már mindenki alszik, de egyikünk sem volt fáradt. Gondoltuk megnézünk egy filmet. Nem akartuk lent a nappaliban ezért elvonultunk az Ő szobájába. Az első filmet elindította ami a kezébe akadt... Csak szexre kellesz... Gondolhatod mennyire volt kínos.. nekem legalábbis. - nevetett fel, mire én is nevetni kezdtem, majd figyelmesen hallgattam tovább. - Én leültem az egyik fotelbe Ő meg elterült az ágyon. Aztán rám szólt hogy ne üljek már magamba, feküdjek be mellé. Mondtam neki hogy adjon pár percet, átmentem a szobámba lazábbra öltöztem. Visszaérve láttam hogy ő is ugyanazt tette. Befeküdtem az ágyba, a legtávolabb tőle, majd magához húzott és úgy néztük a filmet. Nagyon édes volt, simogatta közben a hajam meg minden, amire én elaludtam...
- Hhahahahahhahha balfasz - nevettem fel hangosan.
- Jólvanmár nem fejeztem még be. - mondta vigyorogva.
- Hallgatom. - röhögtem még mindig.
- Amíg nem kussolsz be addig nem. - szólt rám kissé felemelt hangon.
- Jó, jó... befogom. - úgy is tettem de attól még a vigyor a fülemig ért az arcomon.
- Nos tehát olyan éjfél felé aludhattam el. Reggel arra ébredtem, hogy Niall ott fekszik mellettem egy szál melegítőben, félmeztelenül és átölel. Ott helyben azt hittem hogy megzabálom. Hihetetlenül édes volt. A kis kócos szőke haja. - Emma olyan beleéléssel mesélt hogy muszáj voltam néha rápillantani vezetés közben, de ennél a résznél láttam hogy teljesen elpirul. - Próbáltam kimászni karjaiból, mire felébredt. Szegénykém egyből elkezdett mentegetőzni hogy nem csinált semmit csak olyan édesen aludtam hogy nem mert felébreszteni meg ilyenek. Annyira cuki volt. Azok a kék szemei még reggel is csak úgy csillogtak. Nagyjából azóta a reggel óta van ez a dolog. De - emelte ki ezt a szót - nincs köztünk semmi komoly...
- Még! - szóltam közbe.
- Nem tudom. Lehet hogy nem is lesz, most, hogy megint itthon vagyok Ő meg épp bejárja Európát.
- Úgy ahogy Harry, és ha Harry visszajön értem akkor Niall is érted... - kezdtem egyből bele a szentbeszédbe. - Láttam hogyan búcsúztatok.. Emma nekem ne akard beadagolni azt hogy nem érzel iránta semmit...
- Nem is akartam. Tény, hogy nem vagyok szerelmes, de meg tudnám Őt szeretni.
- Szerintem ezzel Ő is így van! - mondtam nyugtatásként.
- Na és Harry?
- Hát, elméletileg minden oké. - mosolyodtam el.
- Elméletileg?
- Aha, kicsit összekaptunk még mielőtt elment volna, de szerintem minden oké lesz.
- Bízol benne azok után?
- Mindketten hibáztunk Emma... Meg is szenvedtünk miatta rendesen. Többé egyikünk sem követi el ugyanazt a hibát, sőt másfélét sem! - mondtam magabiztosan.
- Ahogy jónak látod. Amíg boldog vagy, addig nem lesz bajom Harryvel. Amúgy is a szívemhez nőtt amíg lelkitámaszt nyújtottam neki, de azért mégis csak megcsalta a legjobb barátnőmet. Azt nem lehet csak úgy elfelejteni.

~

- Biztosan ne menjek veled haza? El bírsz vezetni egyedül is? - kérdezte Emma a házuk előtt.
- Nyugi menni fog. Szia, majd beszélünk. - majd intettem és elindultam hazafelé.
Amint hazaértem felmentem a szobámba gondoltam pihenek kicsit. Végülis már estefelé volt, 7-8 óra környéke. Inkább vettem egy zuhanyt majd jó nagy alvásra terveztem az estémet/éjszakámat. Amint lehajtottam a fejem megcsörrent a telefonom. Nevet nem írt ki csak számot, ami ismerős volt.
- Lili? Emlékszel még rám? - szólt bele egy kellemes női hang.
- Öhmmmm... bocsi de nem.
- Lexi vagyok!
- Úristen hát te még élsz?
- Inkább az a kérdés hogy te élsz-e még. Mikor utoljára láttalak a kórházban eléggé úgy tűnt, hogy már nem sokáig.
- Pedig túléltem, és rosszul esett hogy nem bíztál benne hogy felépülök.
- Sajnálom tényleg... - és valóban megbánást hallottam a hangján.
- És milyen az egyetem? - próbáltam oldani a feszültséget.
- Pont emiatt hívlak... tudnod kell valamit... - mondta még mindig ugyanazon a hangon.
- Mi történt? - kezdtem kétségbeesni, reméltem hogy nincs semmi komoly.
- Harryről lenne szó... - erre kikerekedtek a szemeim, még jó hogy telefonon beszéltünk különben Lexi szívbajt kapott volna.
- De mi köze Harrynek az egyetemhez? - valóban furcsálltam a dolgot.
- Hát tudod... valójában nem is egyetemre mentem, hanem hirtelen költözés... Apunak beindult az üzlet és... - sóhajtott egy nagyot. - ... Brazíliába jöttünk.
Egy ideig nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Nem értettem az összefügést, aztán hirtelen minden világossá vált...