58. fejezet

Neharagudjatok, de pár rész múlva egy ideiglenes befejezés következne. Át kell gondolnom, hogy hogy lesz a folytatás, de ne aggódjatok, indítok egy másik blogot is, ami itt lesz elérhető: http://whenyoucantsee.blogspot.hu/
10 kommentes szabály még mindig érvényes.

 

2013, november


Harry:
Amint befejeztük július végén az Európai turnét, bejelentette Simon, hogy új albumon kell dolgoznunk. Ez derékba vágta a közös terveimet Lilivel. A munka miatt csak kéthetente tudtunk találkozni, akkor is csak egy-két napra. Neki a tanulásra kellett figyelni, nekem pedig nem szabadott kizökkennem a munkából semmi esetre sem. Szinte minden este beszéltünk telefonon de nem volt az igazi.
Lili mondta, hogy menjek el vele a december elején megrendezésre kerülő szalagavatójára, de úgy tűnt, hogy az album előmunkálatai nem fejeződnek be akkorra, ezért muszáj voltam lemondani. Nagy nehezen kikönyörgtük a fiúkkal, hogy arra az egy napra, a szalagavató napjára adjanak nekünk szabadnapot. Hálistennek sikerült is, de Emmának és Lilinek nem szóltunk erről. Meglepetésnek szántuk.
Tudtuk Niall-el, hogy a szalagavató eléggé fontos a lányoknak, ezért felvettük a kapcsolatot az iskolával. Egy random minikoncertet szerveztünk le. Teljesen titokban.

~

Lili:
- Annyira rossz, hogy nem lehetsz itt velem. Hiányzol. - mondtam elkenődve a telefonba.
- Nemsokára újra találkozunk. - felelt Harry teljesen nyugodtan. - Hamarabb mint gondolnád. Te is hiányzol nekem, de most mennem kell. Szeretlek. Szia. - majd megszakította a vonalat.
- Lili, megyünk már? - Emma kiabálása zökkentett ki gondolatmenetemből. Mivel sem Harry, sem Niall nem tudott jelenlenni, úgy döntöttünk együtt megyünk a bálba. Már én és teljesen el voltam készülve, csak a táskámat kerestem. Amint megtaláltam lerohantam a lépcsőn, felhúztam a lábamra a magassarkúmat és a kocsikulcsért nyúltam.
- Biztos nem akarod, hogy én vigyelek titeket? - jött oda hozzánk apu.
- Lehet, hogy jobb lenne... Hazafelé nembiztos hogy bírnék vezetni. - feleltem, majd átnyújtottam apunak a kulcsot.
Alig 15 perc alatt fel is értünk a suliba. A végzős évfolyamról mindenki ott volt, illetve rengeteg volt diák a suliból és alsósok is.
Sokan odajöttek hozzám Harryről kérdezgetni, válaszoltam is nekik, de inkább a bulizásra akartam koncentrálni. Koccintottunk osztálytársainkkal nem is egyszer. Ketten körülbelül egy üveg pezsgőt ittunk meg, majd átvettük a táncparkett fölött az uralmat.
A testünket átjárta a zene, a fények villogtak. Eszeveszett módon táncoltunk. Senki sem tudott leállítani minket. Ha Emmával mi ketten egyszer elkezdünk bulizni, ott elszabadul a pokol. Az alkohol szétáramlott a testünkben. Egyre több fiú vett minket körbe minket, de nem igazán hoztak minket lázba. Percekkel később már két hatalmas kezet éreztem a csípőmön, ahogy húzott magához. Megfordultam, hogy megnézzem ki az, majd ráeszméltem, hogy csak egy idióta, agyondrogozott állat, aki nem igazán akart elengedni. Emma nyúlt felém, próbált elhúzni tőle, de nem igazán sikerült. Löktem a srácon egy hatalmasat, mire a zene elhallgatott, a fények kialudtak és a teljes sötétség vette uralma alá a táncteret. Valaki ismét a derekamat kapta el, magához húzott.
- Ne félj, ittvagyok. - mondta, majd egy ideig nem igazán fogtam fel, hogy mégis ki az. Majd ráeszméltem.
- Máté?
- Igen... nyugi vigyázok Rád. - ölelt magához továbbra is. Fogalmam sem volt mit csináljak, így hát a fejem a mellkasára fektettem, majd a színpad irányába reflektorok villantak fel. Öt alak jelent meg. Nem lehetett kivenni belőle, hogy kicsodák, majd ismerős dallamok csendültek fel...
(zenével tovább)

Amint meghallottam Liam hangját, teljesen biztos voltam benne, hogy kik vannak ott, ezért azonnal Harry tekintetét próbáltam elkapni, aki szemmel láthatóan engem fürkészett a tömegben. Amint észrevett, csalódottságot véltem a szemében, amit nem is csodáltam, hiszen a régi szerelmem karjaiban voltam. Azonnal ellöktem magamtól, majd Emma felé nyúltam és elkezdtünk előrenyomulni, minél közelebb a színpadhoz.

Harry:
Amint kigyulladtak a fények, egyből Lilit kezdtem el keresni a tömegben, majd mikor megláttam valami belülről elkezdte a szívemet tépni. Az a fiú ölelte magához, akit egy-két éve tiszta szívéből szeretett. Nem bírtam tovább nézni, tekintetem a földnek szegeztem, majd úgy énekeltem tovább. Azt hittem, hogy megint egymásra találnak, ami totális hülyeség, hiszen pár órával azelőtt még telefonon beszéltünk, és mondta hogy hiányzom neki. Amint ismét feltekintettem már ott álltak az első sorban Emmával. Ránéztem Niallre akinek csillogott a szeme ahogy Emmát méregette, majd visszanéztem Lilire, aki könnyes szemmel bámult rám.

"when he opens his arms and holds you close tonight, it just won't feel right, cause I can love you more than this... yeah"

Énekeltem azokat a sorokat, amik abban a pillanatban tökéletesen illetek a hangulatomhoz és érzéseimhez. Lili azonnal felszaladt a színpadra és a nyakamba borult. Akkor már egyértelműen sírt. Átöleltem, éreztem, hogy szeret.
- Nem az volt aminek gondolod. - súgta a fülembe.

"I've never had the words to say, but now I'm asking you to stay for a little while inside my arms" - énekelte Zayn. A dal minden egyes szava illet a pillanathoz.

- Tudom Lili, szeretlek. - mondtam neki. A dal végetért. Niall lerohant Emmához, majd elcsattant az első csókjuk. Hihetetlenül aranyosan voltak együtt. Lili arcán is öröm jelent meg, majd felém fordult.
- Ezt mégis hogy? - kérdezte.
- Gyere, elmesélek mindent. - majd megfogtam a kezét és kisétáltunk a bejárat elé.
Kerestünk egy padot, arra leültem, Lili pedig megállt előttem. Akkor vettem észre, hogy ismét mennyire gyönyörű. Odabent nem volt időm szemügyre venni gyönyörű bordószínű ruháját, ami a testére símult, hosszú fekete szögegyenes haját, ami mindig csodásan állt neki. Számomra mindig szokatlan volt magassarkúban, de hihetetlenül jól áltt neki. Kiemelte hosszú, formás lábait. Az arca tökéletes volt mint mindig. Enyhe smink volt rajta, ami a már szinte fekete szemét emelte ki. Megfogtam a kezét, és az ölembe rántottam.
- Annyira gyönyörű vagy. - mondtam, majd megcsókoltam.
- Jajj ugyan... - láttam ahogy elpirul. - Na mesélj...
Miközben elmondtam neki mindent, Ő a hajamat tekergette egyfolytában. Nagyon idegesített mindig is, de ha Ő csinálta, azt élveztem. Én a combját simogattam. Annyira hiányzott mindene. A puha bőre, a selymes haja, az érintése, a csókja. Egyszerűen minden. Felszabadító érzés volt újra a karjaim közt tudni.