60. fejezet

Sajnos azt kell mondanom, hogy közelít a befejezés. Higyjétek el, nekem sem jó, de muszáj. Nem birom tovább húzni, úgyhogy most elkezdem kidolgozni a végkifejletet. Remélem nem fogtok csalódni :) 10 komment és tudjátok.. :)

- Te mit keresel itt? - mordultam fel. Éreztem hogy izmaim megfeszülnek. Kezem ökölbe rándult. Elindultam felé. Harry hátulról utánam nyúlt és magához húzott. - Harry, hagyj... - próbáltam szabadulni szorításából.
- Dehogy hagylak... - húzott mégjobban magához.
- Harry, engedd el, megérdemlem amit kapni fogok tőle. - szólalt meg Lexi ismét, majd rántottam magamon egyet, ezáltal lerázva magamról Harry karjait. Elindultam Lexi felé, alig pár centivel előtte álltam meg. Körbenéztem, mindenki bámult, Niall pedig Harryt próbálta lefogni. Vissza néztem megvetően Lexire.
- Azt sem érdemled meg, hogy pofán basszalak. Hogy volt képed idejönni? Egyáltalán mióta vagy itt? Ahh, gondolom amíg nem jöttem vissza ismét enyelegtetek Harryvel...
- Állj le Lili! - hallottam Harry hangját hátulról, de mit sem törődtem vele. Folytattam monológom.
- ...életem legnagyobb tévedése volt, hogy beengedtelek az életembe. Életem egyik legnagyobb tévedése voltál. Te voltál az egyetlen barátnőm itt Londonban, mikor kiköltöztem, erre kegyetlenül hátbaszúrtál. Egy utolsó senkiházi kétszínű picsa vagy. Takarodj el innen.... - mondtam a földet bámulva az ajtó irányába mutatva.
- De Lili...
- Kussolj és takarodj! - kiáltottam rá. Rég voltam annyira dühös.
- Nem Lili! Hallgass végig. - szólt vissza és akkor már nem bírtam magammal. A kezem felemeltem, meglendítettem és arcon vágtam, tiszta erőmből.
- Oké Harry, vidd innen Lilit! - szólt rá Louis. Harry ki is szabadult Niall fogásából, megragadta a karom és húzni kezdett magával a szobája felé, de visszanézett. - Nem lesz gáz, elintézzük. - szólt Louis, Harry pedig bólintott és húzott magával tovább.

- Engedj már visszaaaa! - próbáltam kivenni kezéből a szobája kulcsát.
- Dehogy engedlek! Itt maradsz, lenyugszol szépen.
- Add már ide azt a rohadt kulcsot! - nyúltam a háta mögé.
- Különben? Engem is felpofozol? - kötekedett. Olyan állapotban voltak az idegeim, hogy azt tettem amit kimondott. A kezem megemeltem és lendítettem. Csattant is hatalmasat az arcán. Rezzenéstelenül állt előttem és bámult rám, mint egy idegbetegre.
- Istenem Harry, annyira sajnálom. Ne haragudj! Nem akartam csak.... - abban a pillanatban közelebb lépett, kezei csípőmre csúsztak, és tolni kezdett hátrafelé, míg neki nem csapódtam a falnak. - Áuu, ez fájt. - szisszentem fel. - Most már megkaphatom a kulcsot?
- Felpofozol és még az sem elég?
- Hadd menjek már vissza ahhoz a ribanchoz, különben kapsz még e... - nem bírtam befejezni a mondatot. Szájával betapasztotta az enyémet. Egyre erősebben tolt a falnak. Kezem elkezdtem lecsúsztatni a hátán a fenekére, hisz tudtam, hogy a farzsebébe rakta a kulcsot, de visszacsókoltam közben, így próbáltam elterelni a figyelmét. Sikertelenül.
- Megmondtam hogy nem! - kapott a kezemhez. A kulcsot kivette a zsebéből és eldobta messzire.
- Nem lehetsz ilyen. - súgtam fülébe, ahogy lábujjhegyen állva válla fölött átnézve kerestem szememmel a kulcsot.
- Dehogynem. - feleselt, majd visszalökött a falnak. Hezitálás nélkül a nyakamhoz hajolt és elkezdte szívni. Abban az állapotban elképesztően beindított. Alapból tombolt bennem az adrenalin Lexi feltűnése miatt, de amit Harry a nyakammal tudott művelni, az volt a tetőpont. Hagytam magam. Kezem becsúsztattam pólója alá, és a kockáit kezdtem körülrajzolni ujjaimmal. Az ő kezei fenekemre vándoroltak, erősen rámarkolt. Szájával a fülem mögé vette az irányt. A fülcimpámba beleharapott.
- Ugorj. - mondta rekedtes hangján. Tettem amire kért. Lábaim a dereka köré tekertem, Ő pedig elindult velem az ágy felé. Óvatosan hátamra fektetett. Pólómat felhúzta a hasamon, és a nadrágom fölött elkezdett puszilgatni, majd elindult fölfelé, közben a pólómat egyre feljebb és feljebb tolta, mígnem áthúzta a fejem fölött és a textil a földön landolt. Harry végigpuszilt a melleim között, a nyakamon, majd egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra. Közben én is lehúztam róla pólóját. Harry kezeit a hátam alá csúsztatta és kicsatolta a melltartómat, ami aztán követte a pólómat, aztán mellemet találta meg és masszírozni kezdte őket, közben egyfolytában csókolt. Óvatosan próbáltam felülni és Harry vette a célzást. Mindketten feltérdeltünk az ágyra. Magához ölelt és továbbra is csókolt. Mellkasaink összetapadtak. Harry a hátam simogatta én pedig a haját túrtam. Percekkel később a nadrágja felé nyúltam, kicsatoltam övét, lehúztam a sliccet és löktem egyet a nadrágon ami lecsúszott róla. Ő is hasonlóképp tett. Később a maradék fehérnemű is lekerült rólunk.
Meglöktem Harryt aki ezáltal a hátára dőlt. Lábamat átvettem rajta, és az ölébe kerültem. Megcsókoltam, majd óvatosan szerszáma fölé emelkedtem és lassan ráereszkedtem...

~

- Lenyugodtál már? - kérdezte Harry miközben fejem a mellkasán pihentettem.
- Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan.
- Remélem tényleg nem lesz baj...
- Kivetted mielőtt elélveztél, ugye?
- Persze!
- Akkor nincs gáz. - mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit a szájára.
- Szeretlek Lili. Nagyon. Ígérd meg, hogy többé nem hagysz itt engem!
- Amíg nem csalsz meg, mindig itt leszek neked! Szeretlek Harold.
- Ne hívj Haroldnak. - kezdett el csikizni.
- Te meg ne csikizz mert hamarabb halok bele, minthogy elhagynálak. - mondom levegő után kapkodva.
- Ne haragudj. - csókolt meg ismét.
- Lemegyek megnézem Lexi itt van-e még. - ültem fel, majd keze a derekamra csúszott.
- Ha itt van sem bántod, oké? - suttogta.
- Nyugodj meg Styles. - mosolyogtam. ... csak a szemét kaparom ki. - kacsintottam majd gyorsan fel is pattantam, magamra húztam Harry Ramones-os pólóját és egy sortot, majd felkaptam a kulcsot és kiszaladtam.
- Istenem Liliiiii, várj! - rohant utánam Harry, de én csak futottam lefelé a lépcsőn egyenesen be a nappaliba.
- Nyugi, már elment. Én elintéztem vele. - mondta Emma, anélkül hogy rám nézett volna. Tudta nagyon jól hogy én állok az ajtóban, majd Louis pillantott rám és hatalmas nevetésben tört ki. Harry akkorra már leért és előrehajolva lihegett mellettem. Louis Harryre nézett aztán és méghangosabban kezdett nevetni.
- Mivan te ökör? - kérdeztem.
- Nézzetek magatokra. - próbálta kinyögni nevetés közben. - Semmit nem lehetett hallani de most lebuktattátok magatokat. - nevetett tovább. Beszaladtam a lenti mosdóba és a tükörbe bámultam. Harry utánam jött és mindketten nevetni kezdtünk. Harry és az én hajam is tiszta kóc volt, a sminkem szétkenődve, Harry nyaka pedig televolt harapásokkal. Harry végigsimította a nyakán lévő foltokat majd megszólalt.
- Pedig nem is fáj.
- Majd legközelebb fájni fog. - pusziltam meg a fogaim helyét.


- Hellóóóóóó, megjöttünk. - kiabált Zayn.
- Hát Ti hol voltatok? - kérdezte Harry, ahogy kisétáltunk a mosdóból, miután kissé összeszedtük magunkat.
- Liammel elvittük Lexit a reptérre, Niallt pedig kiraktuk addig a Nando's-ba. - magyarázta Zayn. Felhúztam szemöldökön és Liamre pillantottam.
- Nem jön vissza többé. Megígérte. Csak annyit kért, hogy adjak át, hogy hiba volt visszajönnie, de reméli, hogy egyszer meg tudsz neki bocsájtani. - adta át Liam az üzenetet.
- Teljesen mindegy. Nem fog hiányozni az életemből! - jelentettem ki.



*2 héttel később*
- Szóval, mi legyen lányok? Elfogadjátok az ajánlatot? - kérdezte a srácok menedzsere széles vigyorral az arcán. Emmára pillantottam, aki bólintott egyet.
- Természetesen! - mondtam magabiztosan.
- Hát akkor üdvözöllek titeket a családban. - mondta mosolyogva és kezetrázott mindkettőnkkel, majd kiment a lakásból.
- Elképesztőőőőőőő! - kiáltottam fel, ahogy bezárta maga után az ajtót. - Elhiszed ezt?
- Nem! - nyögte ki Emma. - Nem hiszem el, hogy tényleg én vagyok a stylistjuk. Oké, nem újdonság, hisz együtt élünk velük. De akkor is. Velük is dolgozhatunk. Nem kell a turnék miatt elszakadnunk, hisz megyünk velük. Isteniii!
- Én meg mindig is fotós akartam lenni. Tudod, hogy mennyire imádom a gépet. És most... Áhhhhh.
- Együtt dolgozunk. Te és Én, Velük. Ha eddig nem egy álomban éltünk, akkor most már biztos! - ölelt meg Emma. Szorítása hatására szédülni kezdtem, és összerogytam karjaiban. Majd egy pillanat alatt a földre estem...