61. fejezet

Nagyon sokan mondjátok, hogy ne fejezzem be, de tényleg sajnálom, muszáj lesz. :( 10 komment és hozok még :)

Harry szemszöge:

- Harry, Zayn, Niall! Valakiii! - hallottam Emma kiabálását. - Segítsetek mááár!

Oldalba vágtam a mellettem szunyáló Niallt és húztam magam után az előszoba felé, ahonnan jött a hang. Kiérve megláttam, hogy Emma karjaiban fekszik Lili, eszméletlenül. Leblokkoltam egy percre. Megint olyan volt, mint amikor a kórházban feküdt és úgy tűnt mintha többé nem jönne vissza, majd összeszedtem magam és odarohantam hozzá. Hiába mondogattam hogy keljen fel, nem használt.

- Louisnak szólj, Ő tudja ilyenkor mit kell csinálni! - utasítottam Niallt, aki pár pillanat múlva már fel is rohant az emeletre, ahol Louis valószínűleg mélyen aludt. - Mi történt? - fordultam Emma felé.

- Fogalmam sincs, megöleltem miután lebeszéltük a menedzserrel a melót veletek és a karjaimban zuhant össze. Olyan gyorsan történt. - hadarta Emma. - Nem kellene orvost hívnunk? Lehet hogy ehhez még Louis se lesz elég. - javasolta.

- De, lehet, maradj itt, már hívom is. - azzal felpattantam mellőlük és hívtam is a kórházat. Azt mondták perceken belül kiér egy mentő. Mire Louis-t összekaparta volna Niall már oda is értek. Addigra már Zayn és Liam is előkerültek. A mentősök még a házban összeszedték Lilit, aki magához tért, de azt javasolták neki, hogy menjen be velük a kórházba egy kivizsgálásra, aminek Lili persze nem örült.

- Szó sem lehet róla. Jól vagyok, nem lesz semmi bajom. - ellenkezett, mint mindig.

- Lili, kérlek ne csináld! Tudod, hogy az egészségeddel nem lehet szórakozni. Bemegyek veled, oké? Jön Emma is. - fordultam felé, aki csak bólintott egyet. 

- De nem kell Harry, jólvagyok. Látod? - állt fel a kanapéról, majd vissza is esett. Úgy láttam mintha megszédült volna.

- Erről beszélek. Na megyünk szépen be a kórházba. A mentősök visznek Téged, mi meg megyünk utánad kocsival, rendben? 

- Jó legyen. - nyúlt a fejéhez. 

Mondták az orvosok Lilinek, hogy feküdjön fel a hordágyra, de persze hogy ellenkezett. A saját lábán akarta elhagyni a házat, ami úgy is történt. 

Ideges voltam, pedig tudtam hogy nem lesz nagyobb baj. Emma összeszedett Lilinek néhány cuccot, majd mi is utánuk mentünk. A többiek otthon maradtak, nem akartunk nagy feltűnést kelteni.

Lilit egyik vizsgálóból a másikba küldték, senki nem mondott semmit. Csak vártunk. Pár órával később Lili az orvosával oldalán sétált ki az egyik vizsgálóból. Azonnal odarohantam hozzá és átöleltem.

- Jól vagy? Nincs semmi baj ugye? Annyira aggódtam.

- Jól vagyok. - felelte mosolyogva.

- Van viszont valami, amiről beszélnünk kellene. - szólt közbe az orvos. - Jó lenne ha befáradnának az irodámba. Erről jobb ha külön beszélünk.

- Nagyon komolynak hangzik, nincs baj? Mondja, hogy nincs, kérem. - nézett rá kétségbeesetten Lili. 

- Nincs, legalábbis szerintem ez nem baj. Fáradjanak utánam. - mondta a doktor és kézen fogva el is indultunk utána. Csak két folyosót sétáltunk át, majd egy kellemes légkörű nem kicsinek mondható irodába invitált be minket. Leült a székébe, mi pedig az asztal előtt lévő két elég kényelmes fotelbe, vagy székbe vagy nem is tudom minek nevezzem.

- Szóval, a helyzet a következő. - kezdte mondandóját. - Valószínűleg biztosra tudjuk, hogy mi miatt ájult el olyan hirtelen a hölgy. Miközben a belső vérzés után kutattak a hasi ultrahanggal észrevettek valamit. 

- Ugye nem rákot? Kérem nehogy azt mondja. - szorította meg Lili a kezem miközben az orvoshoz beszélt. 

- Nem, nem erről szó sincs. 

- Oké, én ezt nem bírom, addig ne mondjon semmit míg ide nem hívom a többieket is. Muszáj itt lenniük. - vágtam közbe azonnal.

- Jajj, ugyan Harry, hagyd már őket. Emma biztosan szólt már nekik, hogy semmi bajom. - nyugtatgatott Lili. - Ugye nincs baj tényleg? - fordult ismét az orvoshoz.

- Végighallgatnának anélkül, hogy állandóan beleszólnak? 

- Elnézést. - feleltem.

- Szóval, először is meg kell kérdeznem néhány dolgot, ami teljesen biztosítja a mi feltételezésünket. Aktív szexuális életet élnek? - tette fel az első kérdést.

- Igen. - vágtam rá.

- Lili, szed valamilyen fogamzásgátlót?

- Nem. - válaszolta.

- A menstruációja rendszeres? Nem késik? - ezek a kérdések már gyanakvásra késztettek, és kíváncsi is lettem a válaszra.

- Most hogy mondja, már egy hete meg kellett volna jönnie. 

- Hmm. Védekeznek rendszeresen szexuális aktus közben? - erre a kérdésre egymásra néztünk. Mindketten tudtuk a választ, volt hogy egyszer-kétszer megfeledkeztünk róla. Szinkronban vízszintesen rázni kezdtük a fejünket.

- Ez esetben gratulálok! Önök gyermeket várnak. - mondta ki széles vigyorral. Lilire néztem, akinek szemei kikerekedtek, kezét kivette az enyémből és arcát tenyerébe temette. Csak bámultam rá. Nem tudtam eldönteni, hogy örül vagy csalódott vagy mivan. Ami bennem zajlott le, az leírhatatlan. Először én sem tudtam hogy örömömben vagy bánatomban kezdjek el sírni. Csak néztem Lilit, aki akkor már sírt, de még mindig tenyerébe, így tényleg semmit nem lehetett leolvasni arcáról. - Magukra hagyom önöket egy kicsit. 10 perc múlva visszanézek. - törte meg Lili pityergését az orvos hangja. Ridegen ránéztem és bólintottam. Amint kiért a telefonomhoz nyúltam. Louis számát kerestem meg azonnal és megnyomtam a hívás gombot. 

- Szia Haz. Jól van Lili? Nincs semmi baj?

- Emma hívott már titeket? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva első kérdéseit.

- Nem, miért, mivan? - mélyült el Louis hangja.
- Ott vannak a többiek?
- Igen, itt ülünk a nappaliban, mondd már mivan!
- Hangosítsd ki a telefont.
- Nem tetszik a hangod Harry... - magyarázott tovább Lou.
- HANGOSÍTSD MÁR KI AZT A ROHADT TELEFONT! - kiabáltam vele a telefonban.
- Jólvan, jólvan.... most már mondhatod.
- Heló srácok, hallotok mind? - kérdeztem.
- Igen, csak mondd mi a helyzet... - szólalt meg Liam.

- Hát, Lili teljesen jól van, vagyis, semmi baja egészségügyileg, csak van valami más...

- Ne húzd már.. mondd mi a fasz van! - kiabált a telefonba Zayn.
- Srácok... - vettem egy mély levegőt. - ... érkezik az első 1D baba! - mondtam ki vigyorogva.

- Hogy mi a fasz? - kiabált megint Zayn.

- Jól hallottátok... Apa leszek!

- Úristen Harry, ez elképesztő! - mondta Liam. - Mikor jöttök haza?

- Az orvos most ment ki, itt hagyott minket. Amint visszajön kiderítem, de ne mondjatok senkinek semmi, oké? - kötöttem az orrukra.

- Persze, persze, úgy lesz. - szólalt meg akkor már Niall is. - És Lili? Hogy viseli? Mit szól hozzá? Örül neki? - hadarta tovább a kérdéseket.

- Hát, nem tudom... pityereg, nem tudok az arcáról leolvasni semmit. - mondtam felé pillantva. Erre felemelte a fejét, rám nézett és mosolygott. Szemei könnyben úsztak, de mosolygott. - Jelen pillanatban úgy látszik, örül Ő is. - javítottam ki magam. - De most leteszem, hívlak titeket amint megtudok valami újat. - azzal ki is nyomtam a telefont és Lili felé indultam, aki közben már felállt a székből.

- Ez... annyira... hihetetlen. - szólalt meg ahogy odaértem hozzá. Kezem a hasára helyeztem és mélyen a szemébe néztem.

- Imádlak Lili, el sem tudod képzelni mennyire. A legjobb apa leszek a világon. - majd megcsókoltam. Kezét a nyakam köré fonta, hajamba túrt és viszonozta a csókot.

- Szeretlek Harry és ebben egy percig sem kételkedtem. - suttogta a fülembe, majd a pillanatot az ajtó nyitódása törte meg. 

- Áhh, úgy látom véget ért a sokk. - mondta mosolyogva az orvos.

- Ugye nem kell bent maradnom? Haza mehetünk? - kérdezte egyből Lili.

- Persze, csak beszéljünk meg egy időpontot. Hosszú utat kell végigjárnunk. - majd beszélt még tovább Lilivel a doktor úr, amiből én már semmit nem értettem, annyira boldog voltam. Elképesztően felemelő érzés volt tudni, hogy a gyermekemet hordja a szíve alatt az a lány, akire mindig is vágytam. Hatalmas felelősség hárult akkor rám, és a munkával is nehéz egyeztetni, de tudtam, hogy képes leszek rá.