53. fejezet

Kedves Olvasóim. Úgy döntöttem nemsokára jön a befejezés. Mint látjátok egy újabb szavazást indítottam, amire várom a voksokat. Megpróbálok minél érdekesebb befejezést összehozni. Lehet, hogy nem is végleges lesz. Hagyok magamnak időt átgondolni hogy valóban érdemes-e abbahagynom. Addig is még hátra van néhány rész. Olvassátok, kommenteljetek.
Imádlak Titeket! csók. xx 
Ja és mégvalami. Kényszerpihenőt kell tartanom, mivel ínhüvelygyulladásom lett, ennek következtében nem szabadna a kezemmel semmit csinálnom, úgyhogy amint elmúlik a fájdalom meg rendbejön minden hozom a folytatást.
zenével jönnék ehhez a részhez is click

Megláttam Őt és a szívem a helyről ki akart ugrani. Ott állt, úgy, ahogy szerettem. Átlagosan, semmi cicoma, a szokásos farmer, tornacipő, csíkos top. Így imádtam.
Az én szólómhoz ért a dal ismét. Neki énekeltem. Neki szólt minden egyes hang. A szemébe nézve énekeltem el. Csak mosolygott, majd lassan könnyezni kezdett. Annyira gyönyörű volt. Alig vártam, hogy lemehessek a színpadról és újra megölelhessem.

Lili:
Amint sikerült összeszednem magam láthatóbb helyre mentem.
- Adjátok már ide azt a szart amivel beszélni lehet hozzájuk. - szólt Paul az egyik hangosító srácnak. - Nézz jobbra Harry, nézz a lépcsőhöz. - szólt bele abba a kütyübe.
Harry hezitálva ugyan, de felém fordította a fejét. Végre ismét a szemébe nézhettem, de akkor megint eltörött a mécses, de akkor már a boldogságtól. A gyönyörű zöld szemei ismét engem pásztáztak. Mikor az Ő részéhez ért a dal, akkor sem vette le rólam a tekintetét. Annyira jó érzés volt. Melegség járta át a testem. Igaza volt Anyának. Tényleg nem vagyok Harold nélkül egész ember.
A dal végén Harry gyors elköszönt a rajongóktól majd lerohant a színpadról egyenest hozzám. Én is elindultam felé. Pár lépéssel egymás előtt lelassítottunk mindketten, majd egy pillanatra megálltunk. Mintha ugyanazt éreztük volna. Egyre jobban folytak a könnyeim majd ügyet sem vetve a makacs énemre a nyakába vetettem magam. 
- Szeretlek Harry. Nagyon hiányoztál. Annyira gyűlölöm magam, hogy otthagytalak. 
- Soha többé nem engedlek el. - súgta a fülembe, majd megcsókolt. A nézőtérről hatalmas tapsvihar, sikoltozás hallatszott. Akkor elhúztam a fejem ránéztem a kivetítőre. Minket vett a kamera. Remek. Holnapra ismét tele lesz minden azzal, hogy kibékültünk. 
- Ne foglalkozz velük... - intett Paulnak, majd ismét megcsókolt. A többiek is tapsolni kezdtek a backstage-ben, ami őszintén szólva hidegen hagyott. Végre ismét a karjaim között tudhattam. Semmi más nem számított.
A fiúknak muszáj volt visszamenniük a színpadra még egy szám erejéig, mivel visszatapsolták őket. 
Idő közben Anya is befutott. 
- Annyira büszke vagyok rád kicsim. - jött oda hozzám majd megölelt.
- Köszönöm! - ennyit tudtam csak mondani neki.

~

Louis jött oda hozzám miután a koncert valóban véget ért.
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. - mosolygott.
- Pedig nagyon sokszor átgondoltam, elhiszed?
- Persze, de a lényeg az, hogy itt vagy és végre visszakapjuk Harryt is meg Téged is.
- Törpeeee! - sietett felém Zayn. 
- Egoistaaaa! - kiáltottam felé nevetve.
Nagyon jól esett Őt is megölelni. Igaz, hogy vele gyakran beszéltem telefonon. 
- Én jövök! - lökdöste el Niall Zaynt, majd Ő is megölelgetett. 
- Alig várom már, hogy főzhessek neked valamit te kis manó! - mondtam.
- Inkább maradnék a Nando's-nál. - jegyezte meg halkan...
- Na szép... - nevettem el magam.
- Most jön Daddy. - hallottam Liam hangját. 
- Jajj de hiányoztál. - borultam a nyakába. - Senkinek sem tudtam kiönteni lelkem ügyes-bajos dolgait. 
- Huh, úgy érzem hosszú beszélgetésre kell számítanom. 
- Igeeen! - mondtam vigyorogva.
- Na, kérem mostmár vissza! - lökdöste el a fiúkat előlem Harry. - Eljössz velünk ma a hotelbe? - kérdezte.
- Meddig lesztek Magyarországon? - kérdeztem vissza válasz nélkül.
- Holnap délután megyünk tovább. Még 3 állomás van a turnéból. Azaz egy hét.
- Hm. Akkor ha holnap délutánig szabad vagy, akkor esetleg te jöhetnél hozzánk. Úgysem voltál még soha. - vetettem fel az ötletet.
Harry Paul-ra nézett, aki bólintott. Aztán én Anyára, aki szintén.
- Hát legyen. - puszilta meg a homlokom.
- De holnap időben legyen a reptéren!!!! - figyelmeztetett Paul.
- Igenis főnök. - szóltam vissza.
- Ha Ő lenne a főnök aranyéletünk lenne. - szólalt meg Zayn.
- Mehetünk? - szólalt meg Anya.
- Srácok, ha nembaj akkor én most lelépek. Kihagyom az aftert. - fordult Harry a fiúkhoz.
- Lesz neked olyan after... - nevetett fel Louis.

~

- Lili, ébresztő. - szólt Harry. - Hazaértünk.
- Huh, végre. - emelkedtem fel a hátsó ülésen.
Mindketten kiszálltunk a kocsiból. Harry-t megragadtam a kezénél majd bevittem a házunkba.
- Tudom, hogy nem egy Londoni kastély, amilyen nektek van, de szeretek itt lakni. - mondtam miután körbevezettem.
- Aranyos kis ház. - nyilvánította ki Harry a véleményét.
- Az én szobám fent van a tetőtérben. Előre szólok, hogy ne ijedj meg! - készítettem fel az esetleges sokkra.
- Mert, mire számítsak? - válasz nélkül fogtam és húztam magamután.
- Áhá, szóval ez... - nézett körbe. 
- Neharagudj, nem volt szívem leszedni... - néztem végig a posztereken amikről Ő mosolygott vissza rám, majd elpirosodtam kicsit.
- Nem probléma... habár.... azok a szivecskés poszterek kissé zavarba ejtőek - mutatott az első szerzeményem felé majd elnevette magát.
- Mókás vagy Harold. - majd sarkonfordultam és elindultam az ágyam felé.
Beágyaztam mindkettőnknek, majd a kezeit a derekamon éreztem.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe, majd megpuszilta a nyakam.
- Te is nekem Haz. - majd kibújtam karjai közül - De most elvonulnék fürödni, ha nem bánod.. Amint végeztem mehetsz Te is. - kacsintottam rá. 
- Nem szeretnél esetleg együtt? - húzott vissza magához.
- Gondolod, hogy amint minden helyrejön már egyből meg is kaphatsz? Ez a hajó elúszott kedvesem. - majd összetúrtam a haját. 
- Gonosz vagy. - ült le az ágyra. 
- Na jó, gyere velem... - adtam be végül a derekam.

52. fejezet

Elég érdekes története van ennek a résznek. A házunk több pontján íródott, kezdve a szobámtól a fürdőig, de az a lényeg, hogy megszületett, és személyes kedvencemmé vált ez a rész. Eddig ezt imádtam a legjobban írni, úgyhogy nagyon remélem, hogy élvezni fogjátok. A zene kötelező mellé.

10 komment és folytatás!

zene

- Louis, mibajodvan? - szóltam a telefonba.
- Harry itt fog minket darabokra szedni ha nem jössz. Szedd össze magad és indulás!!!
- Lou, én nem megyek.
- Meg a francokat nem! - kiáltott már megint.
- Add ide azt a telefont, majd én beszélek vele. - hallottam Emmát a háttérből. - Na, idefigyelj kisasszony, most rögtön összeszeded magad és elindulsz, értetted?
- Emma, fogjátok fel, túl vagyok Harryn. Nem érdekel. Nem fogok elmenni. Ez az én életem én döntök.
- Ha nekem hazudsz, az oké, de ha már magadnak is az nagyon nem. - vette lazábbra a hangnemét. Utáltam mikor ilyen nyugodt volt. - Harry várt rád. Te is tudod, hogy várt rád, sőt Te is vártad őt. Most már felejtsd el a makacs énedet és kezdj el készülni mert kurvára megharagszom.
- Emma, nem kényszeríthetsz... Normális életet akarok, világsztárok nélkül.. érthető?
- De Lili... - kezdett volna bele egy újabb okításba.
- Nem Emma! - vágtam a szavába. - Eldöntöttem. Remélem jó lesz a koncert, puszilom a fiúkat. Heló. - majd megszakítottam a vonalat.
Sírva rogytam össze. Tudtam, hogy megint hibázok de csak a szokásos dolgokkal tudtam magam lenyugtatni: "Így lesz a legjobb mindkettőnknek"
Hallottam, hogy valaki rohan fel a lépcsőn. Csak Anya lehetett, senki más nem volt otthon.
- Na ebből mostmár elég! - jött oda hozzám. - Gyerünk, felkelni. Frissítő zuhany aztán kezelésbe veszlek és megyünk!
- Anya, nem! - feleseltem.
- Nem érdekel! Az Anyád vagyok, rám hallgatsz. Az anyák tudják mi kell a gyereknek, szóval ne legyél már makacs az istenért.
- Ígérd meg, hogy nem lesz semmi baj. Ígérd meg, hogy erős leszek és kibirom. - néztem rá kisírt szemekkel.
- Aki egy halálos balesetet túlélt, az bármit kibír! Büszke vagyok rád kislányom, hogy azok után is amiken keresztül mentél próbálod mutatni az emberek felé az erős oldalad. De valld be, anélkül a fiú nélkül nem érzed jól magad. Látom rajtad... Tudom.
- Szeretem Anya. Hihetetlenül szeretem! Hiányzik, amikor csak tehetném átölelném.
- Itt a lehetőség, na indulás zuhanyozni. Addig bekészítek mindent. - majd felsegített a padlóról és elkísért a fürdőig.
Hihetetlenül sokáig zuhanyoztam, majd ráeszméltem hogy fél óra múlva kezdődik a koncert. Amíg felérünk a helyszínre az kicsivel több mint egy óra. Amíg elkészülök az minimum fél óra. Keményen 2 órát rászámolok. A fiúk koncertje másfél óra szokott lenni. Remek, telibe lekésem ha nem húzunk bele.

Harry:
- Srácok, 15 perc. - szólt be Paul.
- Nem fog jönni... - szólalt meg Zayn.
- Imádom hogy ennyire optimista vagy. - szóltam vissza.
- Harry, nem akarlak elkeseríteni, de ha jönni akart volna már itt lenne! - szólalt meg Liam is.
- Maradjatok már. - kiáltott fel Niall. - El fog jönni, pont.
- Kösz Tesó. Tudtam hogy rád számíthatok. - fordultam szöszi barátom felé.
- Rólam sem feledkezz meg bébi. - bújt hozzám Lou. - El fog jönni. - kacsintott rám.
- Nagyon remélem BooBear. - majd még énekelgettünk kicsit a többiekkel. Igaz én minden második percben kinéztem a folyosóra, nincs-e ott Lili, de nem volt.
- Oké fiúk, dologra! Első Magyarországi koncert. Csak ügyesen. - mondta Paul akkor már a színpad mögött. Még mielőtt felsétáltunk volna hátranéztem, reménykedve abban, hogy Lili megérkezik, de sajnos nem volt ott.
Fogtam magam és felmentem a srácok után.
Meglepődve néztem szét a színpadról. Tény, hogy nem olyan hatalmas volt mint Amerikában, vagy Londonban az O2, de hihetetlenül sokan voltak. Az egész aréna meg volt telve. Az első sorokat is átvizsgáltam azért, nincs-e ott valahol, de nem volt.

Lili:
Már egy órája ment a koncert. Szegény Anya úgy vezetett mint egy őrült.
- Óvatosan azért, de siess is! - mondogattam neki.
- Jólvan, jólvan... meghalni azért nem akarunk ugye?
- Ahhhhhhh, ottvaaaaan! - kiáltottam fel. Rengeteg autó állt a sportaréna közelében. Reménytelennek tűnt az átjutás. Fogtam a jegyem, a nyakamba akasztottam, kipattantam a kocsiból.
- Megyek utánad mindjárt, te rohanj! - kiabált utánam Anyu.
Amennyire csak bírtam szedtem a lábam. Alig fél óra maradt a koncertből. A hátsó bejárathoz rohantam. Felmutattam a VIP jegyet a nyakamban, az őr bólintott majd rohantam tovább a hangzavar felé. Ismertem a számok listáját. Épp az Everything About You szólt. Azután még két szám volt. A két kedvencem. A Same Mistakes és a Moments. A tüdőmet majd kiköptem úgy rohantam. Muszáj voltam megállni. Elővettem a telefonom és írtam Emmának egy sms-t.

"Ittvagyok az épületben, legalább az utolsó két számig tartsd fel őket. Rohanok. Mindjárt odaérek csak kifulladtam. Csak az utolsó két számig Emma."

 Az ajtó ami előtt megálltam kifújni magam kinyílódott. Épp a fiúk stylistja volt Lou, Baby Lux anyukája.
- Úristen Lili, jólvagy? - lépett oda hozzám.
- Persze, csak... - lihegetem. - nagyon, sietek, és, fáj, a, torkom. - mondtam szaggatottan.
- Várj, hozok egy kis vizet. - majd vissza is ment.
- Nemkell, sietek, köszönöm.
- Ó persze, majd még kiszáradsz. Na igyál. - és a kezembe nyomott egy üveg vizet. Majdnem a fél üveget megittam, mikor ismét rohanni kezdtem.
- Harry vár rád. - kiáltott utánam széles vigyorral az arcán.
Már a színpad mögötti részhez közeledtem, mikor felcsendült a Same Mistakes. Pár lépésre voltam a színpad mellől. Láttam Emmát. Kiáltottam neki, majd éreztem ahogy a térdem nem bírja tovább. Összecsuklottam. Emma intett Paul-nak aki azonnal odajött hozzám. Paul felsegített, majd a színpad mellé sétáltunk. Emma átölelt. Miután jól megszorongattuk egymást a színpadra tekintettem és megláttam Harryt. A többiek mintha ott sem lettek volna. Csak Őt láttam. Ha tehettem volna felszaladtam volna a színpadra és csókoltam volna ahol érem. De egy az, hogy nem tehettem meg, kettő pedig, hogy az érzés, amit akkor éreztem teljesen földbe gyökereztette a lábam.

Harry:
Akárhányszor le kellett mennünk a számok közben a színpadról mindig Őt kerestem a tekintetemmel. Figyeltem Emma arcát is, hátha tud róla valamit, de semmit sem tudtam leolvasni róla.
- Én már kezdem feladni. - mondta Niall az egyik ruhacsere közben.
- Én nem adom fel. - mondtam neki.
- Csipkedjétek magatokat. Még 3 szám aztán vége. - szólt ismét Paul.
Sóhajtottam egy nagyot, kiléptem az öltözőből majd félpercenként néztem hátra nem-e fut be valahonnan, de nem.
Elénekeltük az Everything About You-t, majd Emma intett, hogy menjek le.
- Biztos vagyok benne, hogy szeret Téged. - súgta a fülembe.
- Akkor már itt lenne. - kontráztam. - Ezért hívtál le?
- Bocs, seggfej. - majd megvonta a vállát és elfordult Tőlem. Én fogtam magam és visszamentem a színpadra. Belekezdtünk az utolsó előtti számba a Same Mistakes-be.
Amint azt a számot is befejeztük feladtam. Az utolsó szám jött, a Moments. A kedvence.
Ránéztem Louisra aki csak megrázta a fejét.
- Srácok, az utolsó szám következik, a Moments. - konferáltam fel.
Ahogy Liam elkezdte olyan érzésem volt, mintha a szívem apró darabokra hullana. Ott abban a pillantban biztos voltam benne, hogy soha, de soha nem kapom Őt vissza.
Az én szólómat és a refrént csukott szemmel énekeltem el. Közben minden közös pillanatunk végigpörgött az agyamon.
Mikor Niall szólója következett Louis mutatta hogy hallgassak bele a fülesembe.
- Nézz jobbra Harry, nézz a lépcsőhöz. - Paul beszélt. Olyan nyugodt volt a hangja, hogy már rendesen ijesztő volt.
Vettem egy mély lélegzetet, majd lassan elfordítottam a fejem...

51. fejezet

Ennek a résznek az alakításában néhány olvasóm is részt vett. Ebből következik az, hogy egy megszokott hosszúságú, részletes, remélhetőleg idegtépő részt hoztam össze. Eredetileg egy rövid idegtépőt akartam, de az olvasóimért bármit! Jó szórakozást ;) 

10 komment után érkezik a következő. 

zenével ismét ajánlatos. click

Harry:
Egy nappal a koncert előtt utaztunk Budapestre. Mivel tudták, hogy mikor érkezünk a reptér tele volt rajongókkal. Nem gondoltam volna, hogy abban a kis országban is annyi ember szeret minket.
Nagyon izgatott voltam minden esetre. Kíváncsi voltam eljön-e Lili. Végül is elsősorban miatta, és csak másodsorban a rajongók miatt került megrendezésre ez az egész. El sem hittem, hogy összejött... Legalábbis a végeredmény csak később derült ki.
Magyarország elég békés hely, hál'istennek a hotelnél nem zaklattak minket rengetegen. A koncert előtt is jártam már ott. Akkor még jobb volt, mert az embereknek fogalmuk sem volt arról, hogy ott vagyunk.

~

A fellépés napja a szokásosan telt el. Egy-két interjú a magyar magazinoknak, csatornáknak, meet&greet, gyakorlás ezerrel, soundcheck. Közeledett az este...
- Bele gondoltál már abba, hogy talán el sem jön? - kérdezte Niall.
- Természetesen, de legalább a rajongóknak szerzünk egy jó estét. - erőltettem egy gyenge mosolyt az arcomra. Valamiért úgy éreztem, hogy Lili valóban nem fog eljönni.
- Remek hozzáállás. - vágott hátba.
Az órák csak úgy pörögtek. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már az öltözőben vagyunk a srácokkal.


Lili:
Őszintén be kell valljam, hogy magamban számoltam vissza a napokat a koncertig. Rengetegszer megfordult a fejemben, hogy el kellene mennem de mindig lebeszéltem magam róla.
A koncert reggelén Anya ágyba hozta a reggelit.
- Ezt mirefel kapom? - néztem rá meglepődve.
- Hát, akarva akaratlanul látom rajtad, hogy eléggé rosszul vagy kicsim...
- Jajj ugyan. Tök boldog vagyok, nem látszik? - majd erőltettem egy kamu vigyort az arcomra.
- Jó, előttem nem tudod megjátszani magad... Egyébként is, van itt még valami. - majd benyúlt a zsebébe és két belépőnek látszó valamit vett elő.
- Ugye nem az amire gondolok? - dőltem vissza a párnámra, majd a plüssmacimat az arcomba nyomtam.
- De, igenis az...
- Mégis honnan? Azt ne mondd hogy Harry...
- Nem! Emma küldte. Ő is jött a fiúkkal. Szeretné, ha legalább miatta elmennél. Sőt nem is kell egyedül menned. Elmennék veled, azért küldött kettőt. - mosolygott rám Anyu.
- Felejtsd el, hogy én elmenjek. Szó sem lehet róla.
- Jajj, ugyan, hagyd már ezt az egészet. Szereted Te még azt a srácot. Ne nekem akard beadagolni, hogy nem.
- Anya, megcsalt! Érted? Nem bocsájtok meg neki. Pont. Itthon töltöm a ma estét is, úgy mint eddig.
- Beszéltem vele! - nyögte ki Anya, mire a szemem háromszorosára dülledt.
- Hogy mi a szar?
- Jól hallottad, miattad csinálták ezt az egészet. Nem lehetsz ennyire idióta. Tény, hogy nem a szivem csücske, de szeret Téged. Totálisan abban a tudatban él, hogy Te már túl vagy rajta és nem érdekel...
- Mert ez így is van... - vágtam a szavába.
- Mondtam, hogy nekem nem tudsz hazudni. Gondold át, a koncert este 6-kor kezd. 4-ig van időd eldönteni. - majd lerakta a jegyeket az asztalomra és kiment.
Reggelizni nem volt kedvem, a tálcát leraktam a földre. Bekapcsoltam a TV-t mit sem törődve azzal, hogy mi megy benne. Arcom a párnámba temettem, úgy gondolkoztam tovább. Idegesített a fáradt reggeli műsor ezért elkezdtem váltani a csatornák között. A kedvenc zenecsatornám is útba esett amin csak úgy egyszerűen átkapcsoltam, majd pár másodperces hatásszünet után azonnal vissza is léptettem, mivel Harry épp élőben adott interjút.
"Hirtelen jött az európai turné ötlete. Hallottuk, hogy itt is rengeteg lelkes rajongónk van és már ezelőtt jártam Magyarországon Zayn társaságában. Mindketten javasoltuk, hogy ez a kis ország is kerüljön be a helyszínek közé és persze, közel is áll a szívemhez a magyar temperamentum."
- Mi a szar? - kiáltottam fel, majd továbbra is figyelmesen hallgattam és bámultam a tv-t.
"És a volt barátnőd? Igaz, hogy még nem tetted túl magad rajta?" - kérdezte a riporter mire a szemem ismét kidülledt.
"Erről nem szeretnék beszélni. Éljük tovább az életünket a saját magunk módján, bízom benne, hogy megtalálta a boldogságot." - hangoztak el a szavak Harry szájából.
"De azért valld be, hogy örülnél ha látnád Őt a ma esti koncerten." - mondta a riporter.
"Természetesen." - válaszolta Harry. - "Az ember mindig nagyon tud örülni egy régi ismerősnek, jó barátnak." - mondta mosolyogva.
"Köszönjük szépen Harry Styles-nak. Lili, reméljük hallottad, a fiúk szeretettel várnak Téged ma este. Sok sikert a koncerthez Harry." - fejezte be mondandóját a riporter, majd Harryt vette a kamera ahogy integet a nézőknek, majd bejött a reklám.
Úgy ültem az ágyban mint aki szellemet látott. Amióta eljöttem tőlük azóta nem hallottam Őt beszélni, azóta nem láttam. Teljesen lesokkolódtam. Azok az érzések amik már elmúlóban voltak ismét előtörtek. Komolyan elkezdtem gondolkozni azon, hogy el kéne mennem, de ismét lebeszéltem magamat róla. Fogtam magam és visszafeküdtem aludni.

~

Délután 3 óra körül ébredtem fel. Levonultam a konyhába, frissen főzött kávé illat terjengett. Töltöttem magamnak egy bögrével, majd csatlakoztam Anyuhoz, aki kint ült a kertben.
- Apuék? - dobtam le magam mellé.
- Nagyanyádnál vannak. - mondta közömbösen, majd mikor meglátta, hogy még a pizsamámban vagyok feltette a kérdést, amire a válaszomat végig tudtam. - Így akarsz jönni?
- Hova? - kérdeztem vissza úgy, mintha fogalmam sem lenne mit akar, majd szürcsöltem a kávémból.
- Ne nevettess kérlek. Nem gondoltad meg magad? Biztosan elszalasztod a lehetőséget?
- Anya, muszáj ezzel traktálnod? Tök jó nekem a normális élet, nem hiányzik Harry Styles és a felhajtás...
- És mivan Emmával? Nem minden Harryről szól. És ott vannak a többiek is, akikkel ha jól tudom elég jó viszonyban vagy.
- Emma úgy is visszajön az utolsó évre. A srácokkal meg telón beszélek eleget. - soroltam az érveimet.
- Menthetetlen vagy... - törődött bele Anya a döntésembe.
- Vissza megyek inkább... Ha itt maradok tuti húzod még az agyam. - majd felálltam és bevonultam a nappaliba. Bekapcsoltam egy filmet, majd ismét beszundítottam.
A telefonom csörgése zavarta meg csöndes pihenőmet. Kissé félve nyúltam hozzá, nagyon reméltem hogy nem Harry vagy a többi idióta lesz az...
- Nem vagy még úton? Normális vagy? Agyon verlek csak kerülj a szemem elé! - hirtelen fogalmam sem volt kivel beszélek majd idővel mikor lenyugtatta magát rájöttem hogy ki van a vonal másik végén...

50. fejezet

Hihetetlenek vagytok. Alig több mint fél óra alatt meglett az előzőnél is a 10. :DD Nagyon jól esik, detényleg. Ez most nem lett valami hosszú, tartogatom az ötleteket. Egyébként, rákattantam a zenés részekhez, úgyhogy ehhez is jönne valami. click

Lili:
Teltek múltak a hónapok. Harry valóban nem keresett. Nagyon hiányzott, de én is kibírtam hogy nem kerestem. Emmával és a többi sráccal is tartottam a kapcsolatot. Legtöbbször Lou és Liam telefonált. Nemis érdeklődtem Harry felől, úgy gondoltam könnyebb lesz. Igaz, hogy minden áldott este sírva aludtam el. Megpróbáltam más fiúkkal is, de nem volt az igazi. Harryt soha senki nem tudja pótolni. Ő volt számomra az igazi.
Idő közben visszamentem a suliba. Eleinte furcsán álltak hozzám a rajongók, de kibírtam. Az osztálytársaim büszkék voltak rám, hogy sikerült elérnem az álmaimat. Többen mondták, hogy erőt adtam nekik ezáltal és hihetetlenül jól esett.
Twitteren tartottam a kapcsolatot a fiúk rajongóival. Többször írták, hogy sajnálják, hogy vége lett, meg hogy Harrynek én voltam a tökéletes lány és, hogy örülnek hogy megismerhettek. Tényleg örömmel töltött el, de mindig el is szomorodtam. Nem tudtam, hogy Ő gondol-e még rám. Nem tudtam, hogy szeret-e még. Minden nap kínszenvedés volt nélküle, de szerencsére napról-napra gyengült a fájdalom. Igaz, hogy hetente többször elővettem a levelét... Az utolsó személyes emléket. Nem bírtam megszabadulni tőle...


Harry:
Lou mesélt Liliről, Emma szintúgy. Hiányzott, reménytelenül. Elmondták, hogy hogy megy neki a suli, meg hogy hogyan telnek a napjai, de arról nem meséltek a semmit, hogy gondol-e még rám, vagy szokott-e rólam beszélni. Nem bírtam kiverni a fejemből. Nem bírtam túllépni. Legszívesebben minden este felhívtam volna, sőt, akár még el is utaztam volna hozzá, de a tervem már elég jó úton haladt. Többször megfordult a fejemben, hogy lefújom az egészet. Valamiért úgy éreztem, hogy fölösleges, de nem számított. Ha már bele vágtam akkor végigcsinálom.

~

Az egyik májusi reggelen, mikor beértünk a stúdióba Simon számomra jó hírekkel fogadott. Az időpont megvan, nemsokára ki is kerül a weboldalra és elkezdődik. Akkor már nem lesz visszaút.
- Feladjam a jegyeket, vagy Te akarod? - jött oda hozzám Lou.
- Hagyd, majd Én megcsinálom. Úgyis az édesanyjának küldöm. Szeretném ha meglepetés lenne. - majd kikaptam a kezéből.
- Jólvan bébi. De ha összejön, ugye akkor sem fogsz elhanyagolni? - kacsintott rám.
- Idióta BooBear. Imádlak tudod. - haraptam meg a számat, majd mindketten felnevettünk.
Fogtam magam elvonultam az egyik üres szobába, ahol nekikezdtem a levél megírásának, amit Lili Édesanyjának címeztem. Szépen leírtam a tervem, majd azonnal postáztam is.
Napokkal később egy telefonhívást kaptam Lili anyukájától, aki örült a dolognak, és elmesélte, hogy Lili teljesen szét volt csúszva amióta otthon volt. Ezek szerint nem tette túl magát rajtam. Végülis örültem, hogy nincs még veszve semmi, de annak nem, hogy rosszul érzi magát.


Lili:
Egyik nap a suliban Kitti informatika órán felkiáltott.
- Lili basszameg ezt nézd. - még szerencse, hogy szabadfoglalkozás volt, különben kaptunk volna Daisykacsától. Fogtam magam és hátra sétáltam az Ő gépéhez. A One Direction weboldala volt megnyitva, ahol az európai turné dátumai és helyszínei voltak, köztük Budapesttel.
- Mit csináljak vele? - néztem közömbösen a monitorra.
- Muszáj elmenned! - fordult felém széles vigyorral az arcán.
- Szó sem lehet róla... Túl vagyok rajta. - hazudtam.
- Jó persze, a hülye sem hiszi el. Nézz magadra... Teljesen szét vagy esve, szereted még...
- Túl vagyok rajta, ennyi... - majd visszasétáltam az én gépemhez.

~

Lassan véget ért a tanév. Túl voltam az előrehozott érettségiken. Egy évem maradt a suliból, de végre nyár volt. Július eleje. Imádtam a nyarat, de arról is csak az jutott eszembe, hogy az előző évi nyaramat kómában töltöttem egy kórházban. És Harry végig mellettem volt. Mindenről Harry jutott eszembe. Állandóan a telefonomat néztem, hogy mikor ír, vagy keres. De nem tette meg továbbra sem... Hülye voltam, hogy megkértem rá, hogy ne keressen. Nem fájt már annyira, tényleg kezdtem beletörődni, hogy végleg vége...

49. fejezet

Megfordult a fejemben a befejezés gondolata, de egyik kedves barátnőm annyi erőt adott a folytatáshoz, hogy eszem ágában sincs megszabadulni Lilitől. Tökre büszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, hogy ennyi dícséretet kapok. Nem lesz befejezés, nyugodjatok meg :) 10 komment után jönméég! 
A zene ajánlott. click

Felkapcsoltam az ágyam mellett lévő éjjeli lámpát, majd remegő kézzel húztam ki a lapot borítékból.

"Kedves Lili! 

Tudom, hogy tiszta szívedből gyűlölsz engem és hogy soha a büdös életben nem fogsz nekem megbocsájtani. Sajnálom amit a fürdőszobában tettem veled. Sajnálom, hogy leribancoztalak és hogy bántottalak. Sajnálom, hogy megcsaltalak és a képedbe hazudtam. Nem számít, ami Zaynnel történt, mert az az én tettemhez képest semmiség. Még mindig csak azt tudom mondani, hogy az a lány semmit sem jelent számomra. Hiába mondanám azt, hogy az alkohol hozta ki belőlem, nem foghatom arra. Bármi is történt szeretlek Lili, és soha nem fogom elfelejteni a veled eltöltött időt. Színt vittél az életembe, sőt, nem csak az enyémbe, hanem a többiekébe is. Annyira csodálatos lány vagy, de én nem érdemellek meg Téged. Teljesen megértem, hogy hazamentél és hogy látni sem akarsz, de szeretném ha Te sem felejtenél el engem. Életem legnagyobb hibáját vétettem mikor elengedtelek. Fogalmam sincs hogyan tovább, de tiszta szívemből remélem, hogy találsz egy olyan fiút, akire bármikor számíthatsz. Sajnálom, hogy miattam balesetet szenvedtél. A mai napig okolom magam. Sajnálom, hogy akkor nem voltam melletted a kocsiban. Legnagyobb hátránya a hírnévnek, hogy nem lehetek végig a szeretteim mellett. Hihetetlenül fogsz hiányozni. Minden. A mosolyod, a nevetésed, az illatod, az hogy állandóan idegeskedsz a külsőd miatt, amit tényleg nem kellene mert tökéletes vagy. Hiányozni fog a csókod, az ölelésed. Minden ami Te vagy. Talán te nem látod, vagy csak nem akarod látni, de nekem teljes mértékben megfeleltél. Ígérd meg nekem, hogy akármi is fog történni, nem felejtesz el engem. Bízom benne, hogy jól érezted magad velem. Vigyázz magadra kérlek és nyugodj meg, nem foglak zaklatni többé. 

Őszintén sajnálok mindent.

Örökké a Tiéd: Haz. x "

Mire a levél végére értem a lap el volt ázva. Abban a pillanatban megbántam, hogy otthagytam Harryt. Tudtam, hogy muszáj valamit tennem. A könnyeimtől nem láttam semmit, majd elkezdtem tapogatózni a telefonom után. Nem tudtam, mihez kezdjek. Arra gondoltam, hogy felhívom, de ha hallottam volna a hangját, még jobban összezuhantam volna. Ehelyett egy sms-t írtam neki. Egy hosszú, terjedelmes sms-t. Miután elküldtem úgy elkezdtem sírni mint még soha. Tudtam, hogy azt is megbánom. Nem volt más választásom. "Így lesz a legjobb mindkettőnknek." - mondogattam magamban. Szép lassan álomba sírtam magam.

Harry: 
Már épp elaludni készültem, mikor a telefonom jelzett, hogy üzenetet kaptam. Azt hittem, hogy Anyu, vagy Gemma írt, de remélem hogy esetleg mégis Lili lesz az. Lassan a telefonhoz nyúltam, majd megláttam a feladót: Lili.
A szívem ott helyben kiakart ugrani a helyéről. Hihetetlenül ronda üzenetre számítottam majd mikor elkezdtem olvasni fogalmam sem volt mire gondoljak.

"Hiányzol Harry. Alig egy napja jöttem el, de hihetetlenül hiányzol már most. Akármennyire is bánt, amit tettél szeretlek, de nem mehetek vissza. Neked ott van a karriered, nem akarlak feltartani. Így lesz a legjobb mindkettőnknek. Soha nem foglak elfelejteni, ebben biztos lehetsz. Te voltál minden álmom Harold, de muszáj túllépnem. Fáj, amit tettél, tényleg nem fogok megbocsájtani, de a szép emlékek erősebbek maradnak. Köszönök neked mindent és a többieknek is. Megváltoztattátok az életemet. A legszebb dolog ami történhetett velem az Te voltál. Szeretni foglak Harry, bármi történjen, de tovább kell lépnünk. Remélem egy szép napon ha találkozunk boldogan emlékszünk vissza a köztünk történtekre. A legjobbakat kívánom a karrierednek és a magánéletednek szintúgy. Találj egy olyan lányt, aki nem fog fájdalmat okozni neked, ellentétben velem. Sajnálom ami Zaynnel történt. Én bízom benne, hogy Te azért megbocsájtottál nekem. Soha, de soha nem foglak elfelejteni Harry, de muszáj tovább lépnem. Muszáj normális életet élnem. Szeretlek Harry, Ég veled. Kérlek ne keress többé."

Elképzelésem sem volt, hogy mire véljem ezt az egészet, de eléggé úgy tűnt, hogy tényleg el akar felejteni. Megkért, hogy ne keressem. Tiszteletben tartottam. Nehéz volt feldolgoznom, hogy ennyi volt. Soha nem szerettem még így senkit. Elveszítettem az egyik legfontosabb dolgot az életemben. Akkor már biztos volt, hogy soha nem kaphatom vissza. Gondoltam megmutatom Emmának, az sms-t. Át is mentem hozzá, épp valami interjút nézett. Magyarul beszéltek ezért nem értettem hogy miről, csak a hang volt ismerős. Odamentem mellé, majd megkértem hogy fordítsa le.
Lili adott interjút kettőnkről. Elég nyugodtan tűnt, de ismertem már, láttam rajta, hogy bántja még a dolog. Nem volt hosszú, alig két perces videó volt. Amint vége lett megmutattam Emmának az sms-t.
- Harry bazdmeg, csinálj valamit! Nem lehet így vége. - mondta Emma.
- Látod, hogy nem akar többé. - mondtam beletörődően.
- A faszt nem akar. Ismerem már jobban mint Te. Most körülbelül otthon fekszik az ágyában Rád gondol és bőg mint egy idióta. Mindennél jobban szeretett, Ő sem akarja, hogy vége legyen. Csak makacs mint az öszvér.
- De mi a szart tehetnék?
- Háhá, nekem van egy hihetetlenül jó ötletem! - csillant fel Emma szeme, majd elmesélte az ötletét.
- Te teljesen meg vagy őrülve. Egy évre előre be vagyunk táblázva... - csóváltam meg a fejem.
- Szereted Őt te nemnormális? - vágott fejen.
- Persze, hogy szeretem, bármit megtennék azért, hogy visszakaphassam. És ne ütögess.
- Bírnál rá várni egy évet? Kockáztatnál, függetlenül attól, hogy sikerül-e? - bíztatott.
- Mint mondtam szeretem és bármit megtennék érte.
- Akkor csináld meg! Képes vagy rá Harold. Ha vissza akarod szerezni, megcsinálod! Ő szeretni fog Téged még akkor is, én tudom.
- Hát legyen, holnap megemlítem Simonnak. Remélem összejön. Köszönöm Emma. - majd megöleltem és visszamentem aludni. Amiből alvás nemigazán lett, mert egyfolytában Ő járt a fejemben. Minden amit együtt csináltunk. Tudtam, hogy vissza akarom szerezni. Tudtam, hogy nehéz lesz visszakapnom, de magabiztos voltam és éreztem, hogy sikerülni fog.

48. fejezet

Szokásos 10 komment után hozok még! :)

Apu a reptéren várt, hazamentünk, majd visszatértem a régi szobámba. Rossz érzés fogott el mikor megláttam a posztereket a falamon. Hihetetlen, hogy még mindig ott voltak, mintha mi sem történt volna. Pedig elég sok mindenen mentem át. A falról mosolygott rám az a fiú, aki összetörte a szívem, valószínűleg annyira, hogy soha többé nem tud az a szív szeretni. Gyors lezuhanyoztam, felkaptam a szokásos pizsimet majd ágyba bújtam. Lefárasztott a repülés, ezért hamar elaludtam.

~

Másnap reggel, Anya említette, hogy nem muszáj visszamennem a suliba, maradhatok magántanuló otthon is. Nem kellett kétszer mondani. Nem hiányzott a koránkelés meg az emberek. Valami hihetetlenül fura érzés töltött el, majd megcsörrent a telefon. Tudtam, hogy nem egy átlagos hívás lesz. Anya vette fel, majd felém nyújtotta.
- Jóreggelt, itt Bauer Lili. - szóltam bele. A fiatal hölgy akivel beszéltem az egyik magyar bulvároldal szerkesztője volt. Interjút akart velem csinálni. Mit tehettem volna? Igen mondtam. Nem említette, hogy mi miatt, de mit veszíthetek belementem. Aznap délutánra beszéltük meg az időpontot, úgy is ráértem.
A megbeszélt időpontban találkoztunk egy nyugodt kávézóban. Beállították a kamerát, a sminkes kicsit rendbe szedett. Egy pár mondatban elmesélte a szerkesztő, hogy miről, pontosabban kiről fog kérdezni a műsorvezető Természetesen Harryről, kimásról?!
- Szóval Lili, igaz az, hogy Harry Styles barátnője vagy? - kezdődött az interjú azzal a bizonyos mondattal.
- Csak voltam.
- Mi történt, miért lett vége? Láttunk képeket rólatok, csodásan néztetek ki együtt.
Nem akartam elmondani az igazat, ezért egy oltári nagy baromságot mondtam, ami eszembe jutott.
- Túl elfoglalt. Állandóan dolgozott, nem bírta egyeztetni a munkát a magánélettel. Úgy láttuk jónak, ha befejezzük ezt az egészet.
- És ilyen egyszerűen fogtad magad és hazajöttél?
- Nem akartam zavarni. Csak feltartottam volna ha maradok és így könnyebben tud koncentrálni a munkára, hogy nem élek egy házban velük.
- Nem hogy egy házban, egy országban. Jól viseled a szakítást?
- Csak egy napja történt, de eddig jól bírom.
- Az igaz, hogy bántott téged? Vagyis ilyenről hallottunk.
- Nem, ebből semmi sem igaz. - hazudtam. - Harry egy hihetetlenül jószívű, törődő ember. Egy ujjal sem tudna ártani senkinek.
- Látszik az arcodon, hogy még szereted. Nem hiányzik?
- Dehogynem. Ahogy a többiek is. Ritkán ismerkedik meg az ember öt elképesztően jófej világsztárral.
- Hallottunk a balesetedről is. Felgyógyultál már teljesen?
- Igen, mint látod épségben ülök itt veled szemben. Egyébként nem ment volna a felépülés ha Ők nem lettek volna végig mellettem.
- Abból mennyi igaz, hogy a szakításotokhoz köze van egy másik bandatagnak, Zayn Maliknek is?
Ismét egy szíven szúró kérdés. Muszáj voltam hazudni ismét.
- Ebből semmi sem igaz. Az tény, hogy közel kerültünk egymáshoz Zaynnel, de kizárólag baráti kapcsolatot ápoltunk. Rengetegszer segített, mikor nem voltam a dolgok magaslatán.
- Megbántad, hogy belementél a kapcsolatba annak ellenére, hogy tudtad, hogy a rajongók nem fogadják túl jól a fiúk új barátnőit?
- Nem bántam meg. Én is rajongóként mentem ki Londonba és akkor még elképzelni sem mertem, hogy egy szép napon Harry Styles barátnője leszek, de az élet így hozta. A rajongók pedig elég jól fogadtak. Persze, kaptam gyűlölködő üzeneteket, de a többség örült annak, hogy Harry boldog. Én örülök, hogy Harry felvállalt előttük. Eleinte féltett tőlük, de mondtam neki, hogy fölösleges, mert olyanok mint én és tudom őket kezelni.
- És most hogyan tovább? Menni fog az élet nélkülük? Mi fog megváltozni?
- Lezárt fejezetnek tartom a történteket. Nagyon jó volt velük és Harryvel, de az élet megy tovább. Emberek jönnek-mennek az életünkben. Attól még, hogy híresek ugyanúgy kezelem őket mint a többi embert. Tartom velük a kapcsolatot továbbra is, ha lesz rá lehetőségem. Magántanulóként folytatom az iskolát, készülök az érettségikre meg ilyenek. 18 évesen még nincsenek nagy terveim. Idővel minden visszakerül az eredeti kerékvágásba.
Miután az utolsó mondatot is kimondtam a szerkesztő és a műsorvezető is megköszönte a közreműködésem. Örültem, hogy nem nagyon mentek bele a Zaynes ügybe.

~

Hazaérve felhívtam Emmát, elújságoltam neki, hogy interjút adtam. Vegyes érzésekkel fogadta. Mondtam neki, hogy amint felkerül a weboldalra elküldöm neki. Kérdezősködtem kicsit Harryről is. Nem nagyon tudott mit mondani Emma, mert dolgoztak egész nap a srácok. Valamilyen szinten megnyugodtam, mert tudtam, hogy Harryt leköti a munka és lenyugszik tőle.
Miután befejeztem a telefonálást elkezdtem kipakolni a bőröndből, mivel nem igazán volt rá időm eddig. Mikor azzal végeztem a táskámban kezdtem el kutatni. Kezembe akadt Harry levele. Makacs vagyok, ezért félredobtam. Próbáltam nem foglalkozni vele. Kicsit zaklatott is lettem emiatt, ezért fogtam magam és vettem egy hidegzuhanyt. Ahogy végeztem megcsörrent a telefonom. Louis hívott.
- Óh, Te már Magyarországon celeb lettél.
- Miről beszélsz? Egyébként neked is szia. - szóltam bele a telefonba.
- Szia Lili. - mondta nevetve Lou. - Emma mesélte, hogy interjúztál.
- Hát igen, de hál'istennek nem volt vészes. És nyugi, tartottam a számat az olyan dolgokról amik nem tennének jót a hírneveteknek. Hazudtam mint a gép, szemrebbenés nélkül.
- Köszönöm, a többiek nevében is.
- Harry? - kérdeztem félénken.
- Elvan. Dalokat írkál amióta hazajöttünk a stúdióból. Nem volt valami aktív, Simon látta rajta, hogy valami nem oké ezért hamarabb hazaengedett minket. Hiányzol neki...
- Ő is nekem, és Ti is, de tudod hogy így a legjobb. - mondtam ki nagy nehezen.
- Bármikor visszajöhetsz. Harry várni fog rád, ahogy mi is.
- Köszönöm BooBear, édes vagy, de tartom magam a döntésemhez. Akármennyire is szeretem Harryt és akármennyire is hiányzik távol kell maradnom tőle. Nem akarom, hogy megint összetörjön a szívem. Amit tett az gusztustalan. Nem az, hogy megcsalt, az nem érdekel. Az bánt hogy az arcomba hazudott és úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. És még képes volt bántani is, csak mert megcsókolt Zayn. Amit Ő tett amellett a csókunk semmiségnek számít, ugye tudod?
- Persze, Emmán kívül én voltam az egyetlen aki tudott a félrelépésről, de hidd el, hogy megbánta. Már akkor bűntudata volt miután eljött a lánytól.
- Talán ha egyből elmondta volna, megbocsájtanék. Engem egyedül az bánt, hogy hazudott, érted? - akkor már ismét a könnyeimmel küszködtem.
- Nem akart a felépülésed közben azzal felidegesíteni. Biztosan el akarta mondani mikor hozzánk költöztetek, csak kiment a fejéből.
- Persze, az ilyen gyorsan elfelejtődik.
- Nem számít már, ezt bebukta, én is megmondtam neki. Viseli a következményeket több kevesebb sikerrel.
- Nagyon jól teszi...
- De azért a helyedben elolvasnám azt a levelet. Lehet nem fog újat mondani, de talán jót tenne a lelkének. Meg a tidének is. Már ha egyáltalán meg van még...
- Megvan természetesen.
- Tudtam én! De most mennem kell, Eleanorral vacsorázom.
- Üdvözlöm!
- Átadom. Te meg olvasd el a levelet! Vigyázz magadra. Majd még hívunk. Jóéjt.
- Hát jó, neked is jó éjt. Vagyis jó szórakozást... - majd bontottam a vonalat.
Befeküdtem az ágyba, de nemigazán voltam álmos. Gondolatok cikáztak a fejemben, majd úgy döntöttem elolvasom a levelet...

47. fejezet

Hihetetlenül gyorsan összegyűlt az előző fejezethez a 10 komment. Alig egy óra alatt. Rekord. Ennek örömére itt a következő rész :) A következőt a megszokott dolgok után hozom!

Lili szemszöge:


Végigsírtam Harry egész mondandóját. Teljesen elképedtem, nem hittem volna hogy ekkorát csalódhatok benne.
- És még neked állt följebb? Hogy képzelted ezt? Azt hitted soha nem fogok tudni róla? Képes voltál úgy nekem esni előbb? Egy ártatlan csók volt te meg lefeküdtél azzal a szőke picsa modellel. Ennyit értem neked Harry? Ennyi volt az a hű de más vagy dolog? Hát tudod mit? Nem kérek belőled soha többé? - ordítottam vele a könnyeimmel küzködve.
- De értsd már meg hogy nem jelentett semmit! - próbált magyarázkodni.
- Nem Harry, végeztünk! Hazamegyek Magyarországra, nem kérek se belőled, se Zaynből se senkiből innen!
- Persze, menekülj csak el! Ahelyett hogy megbeszélnénk megfutamodsz. Szép. Lili én szeretlek!
- Harry, lefeküdtél azzal a csajjal.
- Te meg csókolóztál Zaynnel! - vágott vissza.
- Mégis bevallottam, Te meg örökre hallgattál volna erről az egészről. Mit képzelsz magadról? Hogy majd mindent eltűrök neked csak mert te vagy Harry Styles? Nem, olyat nem játszunk. És igen elmenekülök, Tőled messzire, soha többé nem akarlak látni.
- Lili, könyörgöm, sajnálom. - lépett oda hozzám.
- Én sajnálom Harry, hogy az eddigi életem feláldoztam érted. Azt hittem életem legjobb döntése lesz itt maradni Londonban. Erre megismertelek Téged, majdnem meghaltam miattad most pedig összetöröd a szívem.
- Nem ezt akartam, hidd el. A baleseted óta magamat okolom. Nem akartam hogy ez történjen. Ami meg Dél-Amerikában történt az nem jelentett semmit. Lili, nem érdekel az a lány. Csak te érdekelsz. Kérlek ne hagyj itt!
- Harry, én ezt nem bírom, szeretlek de muszáj mennem. Nem akarom ezt tovább. Megcsaltál, a szemembe hazudtál, nem kell ez nekem. - majd fogtam magam és kimentem. Berohantam a szobámba és elkezdtem pakolni a bőröndömbe. Emma utánam jött.
- Lili, biztosan ezt akarod?
- Nem akarok maradni Emma. Tudod, hogy Ő volt a mindenem... Tudod, hogy mennyire akartam, erre ezt kapom tőle... el kell mennem innen. Te ha akarsz maradj, de én hazamegyek. Vissza Magyarországra.

~

Innentől zenével. click
Este Louis volt olyan kedves, hogy kivitt a repülőtérre.
- Köszönöm Louis, hogy kihoztál.
- Lili, még most meggondolhatod magad... Biztosan itt akarsz minket hagyni?
- Elhiszed hogy mennyire fáj ez nekem? Itt hagyni mindenkit? Imádlak titeket, de nem bírnám ki Harry közelében.
- Akkor költözz vissza Melhez, nem fogsz velünk élni, de legalább Emmával és velünk találkozhatsz! - próbált marasztalni Louis.
- Nem lehet! Harry keresne és én nem bírnám ki, hogy ne foglalkozzak vele. Így legalább távol leszek tőle és nem lesz esélyem arra, hogy találkozzak vele. - mondtam könnyes szemekkel.
- Nagyon fogsz hiányozni. Abban biztos lehetsz hogy a többiekkel keresni fogunk, ha lesz időnk. - majd odalépett hozzám és megölelt.
- Köszönöm Louis. Ti is hiányozni fogtok. Imádlak titeket! A rajongótok maradok örökre, ezt sem felejtsd el! - mosolyodtam el.
- Te leszel az első ember akinek személyesen én adom fel postán az új lemezeket meg mindent! - mondta nevetve.
- Most már mennem kell. - próbáltam kicsomagolni magam a szorításából. - Louis, kérlek engedj!
- Nem engedlek eeeeel!
- De Louis, elengedsz. -  nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. - Tényleg köszönöm. - majd elindultam a beszállókapukhoz.
- Nagyon vigyázz magadra! - kiáltott utánam. Intettem neki még utoljára, majd egy hatalmas lélegzetvétel után besétáltam az átvizsgálóba. Amint ott végeztem egyenes út vezetett hazafelé.
" A Budapestre tartó járatra az utasok megkezdhetik a felszállást" - szólalt meg a jól ismert hang. Amint elindultam volna egy kéz visszahúzott.
- Szóval ennyi lett volna? - kérdezte Zayn, aki szemmel láthatóan rohant, mivel térdét támasztva előrehajolva lihegett.
- Igen. De, hogy kerülsz ide?
- Két dolog, el akartam búcsúzni egyedül is, illetve postás vagyok. Így engesztelem ki Harryt a csók miatt. Szóval, első dolog: Nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, de gondolom ezt már Louis elmondta. Nagyon élveztem a veled eltöltött időt, színt vittél az életünkbe. Nélküled már nem lesz olyan a One Direction mint amilyenné veled váltunk. És tényleg szeretlek, tudom, hogy nem lesz köztünk semmi, főleg így, hogy visszamész a putriba...
- Naaaaaaa. - szóltam rá.
- ... jó bocsi. A lényeg az, hogy nagyon fogsz hiányozni. - majd szorosan átölelt Ő is, csakúgy mint Lou.
- Te is nekem Zayn. - mondtam már ismét könnybe lábadt szemekkel.
- Másik dolog... Harry küldi ezt a levelet... - majd elővett egy kicsit gyűrött borítékot a zsebéből.
- ... mindig ezek a kurva levelek, lehet hogy nem is kéne átadnod, mert nemigazán vagyok kíváncsi rá. - vágtam közbe.
- Cssss, én beszélek! - szólt rám Zayn. - Tehát, Harry küldi ezt a levelet, és számított arra, hogy nem akarod elfogadni, de megkért, hogy mindenféleképpen adjam át akár akarod, akár nem...
- Tipikus. - forgattam a szemem.
- Hagyd már ezt abba! Azt mondta hogy ha nem akarod nem kell elolvasnod, csak vedd el és tartsd meg. Egy nap majd talán kíváncsi leszel rá.
- Jólvan, legyen. - majd gyors kikaptam a kezéből a levelet és a táskámba csúsztattam.
" Utolsó figyelmeztetés! A Budapesti járat utasai fáradjanak a kapuhoz! "
- Hát akkor, ég veled Lili. Remélem látlak még!
- Zayn, nem meghalni készülök, csak hazamegyek. Senki sem tudhatja mi fog történni a jövőben.
- Látod ez igaz. - helyeselt. - Na gyere ide még egy utolsó ölelésre te törpe. - húzott magához mosolyogva.
- Nem vagyok törpe. - mondtam sértődöttséget játszva.
- Dehogynem, alig érsz a vállamig.
- Most ne kezdjünk el ezen vitázni. Jóból keveset adnak Malik. - vágtam vissza.
- Eltanultad tőlem az egoistaságot. Ahh király vagyok, az emberek már tanulnak is tőlem. - majd kiült az arcára az elégedett vigyor.
- Jólvan, élvezd csak az életet Bradford Bad Boi, de nekem 15 perc múlva indul a gépem, és nem szeretném lekésni. Add át Harrynek hogy... mindegy hagyjuk. Vigyázz magadra Zayn. - majd elindultam.
- Te is nagyon Lili! Jó utat. - kiáltotta. Visszanéztem még rá mosolyogva, majd eltűntem a tömegben.
Hazafelé úton zenét hallgattam, gondolkoztam és Harry levelét szorongattam. Többször megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasnom, de mégsem tettem meg. Idő közben elszundítottam, majd a hangszóróra lettem figyelmes a fejem fölött : "Kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást."
Valóban ennyi volt, hazaértem, ismét több ezer kilométerre azoktól az emberektől, akiket mindig is megakartam ismerni, távol attól az embertől akit a magaménak tudhattam, akire mindig is vágytam. Akármennyire is fájt, amit tett, annak ellenére szerettem. Alig egy évvel ezelőtt még gondolni sem mertem arra, hogy valaha is a közelükbe kerülhetek. Amilyen gyorsan, vagyis inkább hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is az életemből. De legalább Ő is és a másik négy agyalágyult is megváltoztatta az életemet. Jobb emberré váltam. Soha nem fogom elfelejteni őket.
- Once a Directioner, forever a Directioner. - mondtam ki halkan. Mire a mellettem ülő kislány rámnézett.
- Én is az vagyok. - mosolygott.
- Örülök neki, hidd el, nagyon jó fiúk... - majd egy könycseppett morzsoltam szét az ujjaimmal.
Leszálltam a gépről, újra otthon voltam. Abban a pillantban lezárult egy fejezet az életemben. Kíváncsian, ámbár félve vártam a folytatást.

46. fejezet

Gondolom jópáran észrevettétek a kis szavazást a jobb oldalon, ami tegnap este lezárult. 31 szavazóból 28-an azt szeretnék ha lenne folytatás 3-an pedig befejezést kívánnak. Ez elég egyértelmű végeredményt hozott. Úgyhogy kedves olvasóim, nyugalom, nincs befejezés :) Próbálom a legjobbat kihozni magamból továbbra is. Addig is itt egy újabb fejezet.
Marad szépen a 10 komment. puszi -R x

Zayn szemszöge:

Amint bezártam magam mögött az ajtót legszívesebben letepertem volna, de nem tettem. Elég volt megcsókolnom, már bűntudatom volt. Nem a csók miatt, hanem a testvérem miatt. Mégiscsak Harry barátnője én meg egy rohadt seggfej vagyok, hogy megtettem.
Lili leült az ágyamra. Láttam ahogy körbenézett a szobámon. Soha nem járt még itt. Amint rajtam akadt meg a tekintete fogtam magam és leültem mellé.
- Hogyan tovább? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs Zayn. A közeledben mindig annyira fura érzésem van. Ne értsd félre, semmi rossz... Csak, olyan más...
- Szeretnéd, hogy távol maradjak tőled?
- Nem, semmiképp! - majd átölelt. - Zayn, én...
- Ne mondj semmit kérlek... - majd szorosabban öleltem én is. - Szeretlek! - súgtam a fülébe mire sírni kezdett.
- Zayn, ne... Tudod, hogy nem vagy közömbös számomra, tudod, hogy Téged akartalak, addig amíg el nem kezdtél erőszakoskodni. Én nem vagyok az a fajta lány.
- Tudom, és megértem... - sóhajtottam. - Te Harryt szereted és én ezt tiszteletben tartom. Sajnálom ami lent történt, de egyszerűen nem bírtam magammal.
- Nem számít, én sajnálom, hogy hagytam magam, de kérlek Zayn, ígérd meg, hogy soha nem fog tudni róla senki...
- Miről nem kéne tudnia senkinek? - nyitott be Harry.

Harry szemszöge:

-Hm, miről? - néztem rájuk kérdőn.
- Egyáltalán mit keresel te itt? - kérdezte Zayn.
- Óh, már át sem mehetek a szomszéd fürdőbe? Épp meghallottam hogy beszélgettek és ez a pár szó megcsapta a fülem... szóval... Lili? - emeltem fel a hangom.
- Semmi Harry, tényleg semmi... Ígérem elmondom.
- Mi a szar az amiről a barátodnak nem kellene tudnia annak a fiúnak pedig igen, akivel előttem kavartál? - kiabáltam.
- Harry, nyugodj le, nincs semmi. - lépett felém Zayn.
- Nem nyugszom amíg nem mondjátok el. - Lili arcán láttam az ijedtséget, soha nem viselkedtem így előtte.
Nem nagyon bírtam elrejteni a dühömet, akkor nem. Zaynt legszívesebben felképeltem volna, amint azzal a szokásos nyugodtságával közeledett. Lili látta rajtam, hogy nemnagyon birok magammal és megemeltem a kezem mikor Zayn már csak pár lépésre volt tőlem.
- A rohadt életbe már... - kiáltott fel Lili. - Egy idióta drogos voltam régen és ezt meséltem el Zaynnek. - mikor ezeket a szavakat kinyögte a lélegzetem is elállt, de úgyláttam Zayn-é is.
- Csak Liamnek mondtam el Zaynen kívül, de most már Te is tudod. - mondta könnyes szemekkel.
- Úristen. - szólalt meg Harry. - Sajnálom... én...
- Jó persze, megértem hogyha ezután szóba sem akarsz velem állni, igen tudom hogy gusztustalan dolog, de ez van, szar korszakom volt, mindenkivel megeshet, hogy szarul van és hülyeségeket csinál. Életem legrosszabb időszaka volt. - majd Zayn leült mellé, én pedig továbbra is csak az ajtóban álltam és szótlanul bámultam. Lili egy váratlan pillanatban felpattant majd elkezdett felém sietni, lökött rajtam egyet majd az ajtóhoz sietett, próbáltam utána nyúlni és visszatartani de nem sikerült. Berohant a fürdőbe, Zaynnel utána eredtünk, de magára kulcsolta az ajtót. Hallottam ahogy csörömpölt és sírt. Valószínűleg a gyógyszerek között kutatott.
- Lili, azonnal nyisd ki azt a kibaszott ajtót. Szeretlek és nem érdekel, mi volt veled régebben. - kiabáltam miközben Zayn dörömbölt az ajtón. Emma is csatlakozott hozzánk, majd egy hatalmas koppanást hallottunk, egy sikolyt majd Lili felkiáltott: "Szeretlek Harry".
Fogalmam sem volt mit csináljunk. A fürdőből megszűnt minden hang, Kétségbe voltam esve. Liam és Louis is hazaértek. Mivel Liam volt köztünk a legerősebb berúgta az ajtót. Emma rohant előre, én mögötte és utánunk a többiek. Lili ott feküdt a fürdőszoba közepén, feje körül egy vértócsával. Emma azonnal elkezdte őt ébresztgetni, nem sok sikerrel.
- Basszameg nem lélegzik! - mondta Emma.
Louis jártas volt az ilyenekben, neki sikerült legjobban az elsősegély vizsga ami a jogsihoz kellett. Emma átadta a helyét, Louis rám nézett:
- Szájon át lélegeztetés kell neki, szabad? - kérdezte.
- Csak csináld! - kiáltottam rá. Rossz érzés volt látnom, ahogy a legjobb barátom szája a barátnőm szájára tapad, de muszáj volt végignéznem. Egyik pillanatban Lili felsóhajtott és kinyitotta a szemét.
- Mi történt? - kérdezte. - Louis, mit csináltál?
- Nyugi, elájultál, beverted a fejed, elvesztetted az eszméleted, de már oké. A vértől ne ijedj meg, ja ez már késő. Szóval a vérrel nincs baj, megsértetted a fejbőröd és ott eléggé vérzékeny az ember. Nem lesz baj. Bízz bennem. - mindannyian figyelemmel hallgattuk Louis "diagnózisát".
- Mégiscsak be kéne vinni a kórházba megnézetni, nem? - vetette fel az ötletet Niall, mire már Lili felült.
- Nem! Jólvagyok. - jelentette ki. - Nem akarok oda visszamenni!
- Jó, de akkor most bemész a szobádba pihenni! - utasította Lou.
- Haza szeretnék menni, oda haza! - mondta könnyes szemekkel Lili. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Na azt felejtsd el, nem hagyhatsz itt engem!
- Nem hiányzik az életedből egy exdrogos Harry... Tudom, hogy gyűlölöd a drogosokat, tudom, hogy gyűlölöd ha egy lány cigizik, erre velem vagy... Neked sem kell ez. - emelte fel Lili a hangját. A többiek kihátráltak a fürdőből, érződött a feszültség a szobában. Kintről figyelték az eseményeket.
- Fogd be a szádat! Megmondtam, hogy nem érdekel mi volt régen, megmondtam hogy Te más vagy. Ki a fenét érdekel, hogy cigizel? Nekem is vannak rossz szokásaim, ennyit el tudok nézni! Nem hagyhatsz itt!
- Megcsókoltam Zaynt! - kiáltotta sírva amire megfagyott bennem a vér.
- Hogy mi a fasz? - fordultam hátra majd Zaynre néztem, aki szintén megfagyva nézett befelé. Visszafordultam Lilihez, megragadtam a vállát. - Mit csináltál te ribanc? - dühösebb voltam mint amikor meghallottam őket beszélni, fájt, hogy azt mondtam Lilire amit, de nem bírtam magamban tartani. Elkezdtem rángatni. - Mi? Hogy a faszba képzelted ezt? - ordibáltam.
- Harry ez fáj! - mondta Lili sírva.
Emma és Liam elkezdtek berohanni a fürdőbe. Liam elhúzott Lilitől, Emma pedig átölelte.
- Tesó, mi a szart csinálsz? - kiabált rám Liam.
- Nem tudom... - mondtam. Emma rámnézett, tekintetével ölni tudott volna.
- Harry, én voltam... nem Ő csókolt meg engem, hanem én őt... - mondta Zayn.
- Nem érdekel bazdmeg, visszacsókolt nem?
- Emma, haza akarok menni... - hallottam ahogy Lili ezt súgta Emma fülébe. - Nem akarok itt maradni.
Lelkiismeret furdalásom támadt. Szerettem, nem akartam, hogy elmenjen, de amit Zaynnel tett, nagyon rosszul esett.
- Liam, nemfogom bántani, engedj el. - súgtam Liamnek, majd elindultam Lilihez, aki még mindig a kádnak dőlve ült a fürdő padlóján.
- Emma, kimennél kérlek? - fogtam meg Emma vállát.
- Meg a francokat! Soha többé nem mehetsz a közelébe, felfogtad? Attól még hogy te vagy a kibaszott Harry Styles nem viselkedhetsz így egy lánnyal! Mit képzelsz magadról? Itt ájult el, beverte a fejét Te meg még elkezded rángatni mint egy őrült? És még neked áll följebb, azt nem mondod el, hogy Dél-Amerikában mit csináltál? Hm? Megcsókolta őt Zayn, naés? Te mit csináltál te rohadék? Mit gondoltál meddig fogok róla hallgatni? - támadt rám Emma. Teljesen lesokkolódtam. Egyedül neki mondtam el mi történt akkor. Eddig maradt titok. Láttam Lili arcát ahogy lesápadt.
- Emma, miről beszélsz? - nézett kétségbeesetten barátnőjére.
- Kérdezd meg Harryt... kimegyek, beszéljétek meg kettesben. Lili, kiabálj ha megint bántani mer ez a seggfej! - majd Emma fogta magát és kiment.
- Könyörgöm ne utálj nagyon. - hajoltam közel Lilihez.
- Maradj távol tőlem Harry és inkább kezdd el... - fordította el a fejét.
Leültem vele szembe a padlóra majd belekezdtem...

45. fejezet

Remélem mindenkinek tetszeni fog :) 10 megjegyzés után érkezik még! Mellesleg holnap kétnapos osztálykirándulásra megyek, úgyhogy leghamarabb vasárnap vagy szombat este tudok új résszel jelentkezni. Addig is kitartás, gondolkozom a folytatáson.

Harry szemszöge: 

Miután lezuhanyoztunk, ami elég nehezen mint, lefektettem Lilit aludni. Szegény egész éjszaka kiabált. Nem bírtam sokáig hallgatni, muszáj voltam felébreszteni.
- Lili, Lili, kelj fel! - szólongattam.
- Harry, ne, az öcsém... - nyitotta ki a szemét amiből akkorra már a könny folyt.
- Semmi baj édes. Csak rosszat álmodtál.
- De annyira... - kezdte mondani.
- Nem, nincs semmi! Itt vagyunk a szobámban, álmodban kiabáltál, muszáj voltalak felébreszteni. Nincs semmi baj, érted? - próbáltam nyugtatgatni.
- Harry, elkérhetném a laptopod?
- Máris adom. - majd felálltam és elmentem az asztalomig. Felvettem a laptopot majd visszafeküdtem Lili mellé, aki azt egyből felnyitotta majd a facebook-ot nyitotta meg. - Miért is kell hajnalok hajnalán facebook-oznod? - kérdeztem.
- Elővigyázatosság. - mondta, majd teljesen ledermedt. Ránéztem a kijelzőre, rengeteg értesítése volt, rengeteg üzenet. Megrémült, úgy láttam az arcán, majd miután átszaladt az üzeneteken kikapcsolta a laptopot, vissza adta nekem amit visszavittem az asztalra. Közben Ő is felállt.
- Most mit csinálsz? - léptem oda hozzá.
- Lemegyek a konyhába, jövök mindjárt. - majd azzal fogta magát és kisétált. Hagytam inkább menni, fogtam magam és visszafeküdtem. Megpróbáltam ébren maradni míg visszajön, de nem bírtam parancsolni magamnak. Elaludtam.

Lili szemszöge:

Ilyen förtelmes rémálmom soha nem volt. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Főleg a vége Zaynnel. Nem történt meg, ez tény. De hihetetlenül valósnak hatott. Egy volt a baj, hogy az érzés amit álmomban éreztem Zayn iránt az nem múlt el. Lesétálva a lépcsőn láttam, hogy a konyhában fel van kapcsolva a lámpa. Bizakodva léptem be, reméltem, hogy Zaynnel találom szemben magam... Persze úgy is lett.
- Szép reggelt, vagy micsoda. - fordult felém Zayn hatalmas mosollyal az arcán.
- Öhm, szia. - majd poharat kezdtem keresni az egyik polcon. Szerencsémre pont azon a polcon volt tiszta épségben lévő amit nem értem el. Próbáltam nyújtózkodni érte, de nem sikerült.
- Hagyd, majd én leveszem. - lépett oda Zayn. Megfogta a derekamat majd arrébb tolt. Ő simán elérte. Nem kellett szenvednie mint nekem.
- Köszönöm. - mondtam még mindig kissé megilletődve. Elmentem a csaphoz, engedtem vizet, majd leültem az asztalhoz. Kínos csönd megvolt, Zayn pakolta az alkoholos üvegeket. Meg kellett törnöm a csöndet, nem bírtam elviselni. - És, te hogyhogy itt? Ilyenkor?
- Nem bírtam aludni, gondoltam elpakolok egy kicsit. - majd fogta magát és leült velem szembe. - És Te? - nézett rám kérdően.
- Rémálmom volt, vagyis egy része az volt... - eszembe jutott az ami vele történt álmomban.
- Uhh, az nem jó. - mondta. - De jól vagy ugye?
- Aha, csak kicsit fáj a fejem.
- Nem csodálom, eléggé kiütötted magad az éjszaka. - nevette el magát. - Emlékeztetett arra az estére mikor... tudod... mikor elveszítettelek. - mondta ki az utolsó szót elcsukló hangon.
- Nem veszítettél el Zayn, itt vagyok. - majd közelebb ültem hozzá.
- Csak nem úgy, ahogy azt én szeretném. - jött Ő is közelebb. Inkább fogtam magam, felálltam és elmentem még engedni vizet. Mikor megfordultam már ott állt velem szemben. Hihetetlenül közel.
- Talán, most ha nembánod visszamennék Harryhez. - próbáltam kikerülni.
- Kérlek maradj. - nézett rám azokkal a barna szemeivel, amiknek lehetetlen ellenállni.
- Hát jól van. - egyeztem bele. - De akkor menjünk a nappaliba, szívesebben ülnék inkább a kanapén. - majd erre felkapott, bevitt a nappaliba és leültetett, azután Ő is helyet foglalt mellettem.
Miután megint beállított a kínos csönd, ismét muszáj voltam megszólalni.
- Zayn, én... nem tudom mi van most... - próbáltam valamit kinyögni.
- Csak nyugodtan mondd. - szólalt meg még mindig halálosan nyugodtan.
- Ebben a rémálomban, amit említettem, hogy volt benne jó is... - álltam meg nagy lélegzetet venni. - ... az Te voltál.
- Hmm valóban? - csúszott közelebb hozzám.
- Tudod, álmomban megcsókoltál és akkor ott úgy megint előjöttek a régi érzések irántad... - sóhajtottam megint egy nagyot. - ... és az a helyzet h nem múltak el azzal, hogy felébredtem. De mivel álmomban tértek vissza az érzések, ezért lehet hogy nincs is valóságalapjuk.
- Majd meglátjuk, hogy van-e valóságalapja. - majd anélkül, hogy tudtam volna bármit is tenni megcsókolt. Én hülye idióta visszacsókoltam és a tűzijáték, ami akkor az erkélyen keletkezett a gyomromban az ismét ott volt. Egyre szenvedélyesebben csókolt. Már én is a haját túrtam. Váratlan pillanatban felállt, felemelt és felvitt az emeletre. A szobája előtt megállt, letett és megszólalt.
- Ha most ide bejössz velem, ígérem, hogy ami ott fog történni az abból a szobából soha ki nem kerül.
Fogalmam sem volt mi a francot csináljak. Ott álltam Zaynnel a szobája előtt. Talán életem legnagyobb hibáját követtem volna el, ha Emma akkor nem jött volna ki.
- Ti meg mi a szart csináltok? - nézett ránk meglepődve.
- Beszélgetünk? - kérdeztem tőle ironikusan.
- Aha, azt látom. Olyan piros az arcod mint aki egy kiadós szex után van drágám.
- Jajj Emma, ne találgass már könyörgöm. - ránéztem Zaynre, aki akkor már alig bírta magában tartani a röhögést. - Zayn, te meg ne vigyorogj légyszives.
- Oké, inkább visszamegyek aludni... - mondta Emma, majd vissza is ment a szobájába.
- Na, milesz? - fogta meg a kezem Zayn.
Átnéztem a folyosó másik oldalára, ahol Harry szobájának ajtaja állt. Vettem egy mély lélegzetet, bólintottam, majd beléptem Zayn szobájába. Ő utánam jött, majd bezárta maga mögött az ajtót...

44. fejezet

Ahogy az előző részben mondtam ez egy kissé khm másféle rész lesz, a vége felé egy kis csavarral... 10 komment után elkezdek dolgozni a következőn! :) x -R

Ahogy felértünk Harry becsapta az ajtót, majd kulcsra zárta. Megállt az ajtó előtt, majd beleharapott a szájába és végignézett rajtam. Nem is nézett, bámult. Olyan érzésem volt, mintha egy vadállat az áldozatának nézett volna.
- Harry, jólvagy? - kérdeztem kissé megilletődve.
- Te is érzed az alkoholt szétáramlani a testedben? - lépett közelebb.
- Persze, nem kis mennyiséget fogyasztottunk. - próbáltam nyugodtan mondani, mire egyre közelebb és közelebb került hozzám. Ott állt előttem egy lépéssel. Zöld szemeivel olyan mélyen nézett az én sötétbarna - már-már fekete - szemeimbe, hogy már szinte fájt. Így néztük egymást néhány percig, majd én, mint egy őrült a hajába túrtam majd az arcomhoz húztam és megcsókoltam. Ő az egyik kezét a csípőmre helyezte míg a másikkal a fenekemet markolta. Nyelveink harcoltak egymással, míg egy váratlan pillanatban megszakítottam a csókot, és eltávolodtam tőle. Megfogtam a kezét, majd egy huncut vigyor kíséretében elkezdtem a fürdőszoba felé húzni magam után. Nem igazán kellett erőszakoskodnom. Harry még útközben ledobta magáról a fölsőjét. A fürdőbe érve a falhoz löktem. Végigsímítottam a hasát. Imádtam a kockáit. Alap járaton megvagyok őrülve a kockás-hasú fiúkért. Ő meg még énekes is volt. Hova jobbat?
Míg én a hasát élveztem ő addig a ruhámat kicipzározta hátul, majd egy egyszerű mozdulattal végigcsúsztatta a testemen. Én következtem. Kicsatoltam az övet a nadrágján, ami aztán egyszerűen leesett róla. Az alsónadrágján keresztül látszott, hogy ismét eléggé izgatott állapotban volt. Elindultunk a zuhanykabin felé. Beléptünk mindketten, majd lassan kicsatolta a melltartómat, és kidobta a kabinból. Lassan lekerült mindkettőnkről még a maradék fehérnemű is, majd Harry megnyitotta a vizet. Nekilökött a nedves csempének. Testünk között még levegő sem volt. Egymáshoz simultunk amennyire csak lehetett. Csak csókoltuk egymást. Hihetetlenül szexi vizes hajjal. Nem láttam még őt úgy azelőtt soha, kivéve a dokumentumfilmet, de ott előttem ilyen hihetetlenülleírhatatlanul szexisten kinézete volt. Egy kevés szórakozás után kijöttünk a zuhany alól, magunkra tekertünk egy-egy törölközőt és visszamentünk Harold szobájába. Amint beértünk felkapott majd lefektetett az ágyba. A fülcimpámat kezdte el harapdálni. Nagyon jól tudta, hogy arra mennyire érzékeny vagyok.
Mikor a keze már a combomat cirógatta hirtelen dörömbölést hallottunk az ajtón.
- Lili! Most azonnal gyere ki!! - kiabált be Emma.
- Pont most? - szóltam vissza.
- Éjszaka kellős közepe van Emma, és épp nemigazán értünk rá. - kiáltott ki Harry is.
- Nem érdekel! - ordibált továbbra is - Lili gyere már, ezt muszáj!!!!!
- Neharagudj édes. - pusziltam meg Harry homlokát felkaptam egyet a pólói közül meg az egyik alsónadrágját, mivel az én fehérneműim vagy a fürdőben vagy a szobámban voltak. Kinyitottam az ajtót, kidugtam a fejem. - Na mivan? - szóltam közömbösen Emmához.
- Gyere a szobámba most és készülj fel. - majd megfogta a kezem és rángatott maga után. Amin beértünk lelökött az ágyára, kezébe kapta a laptopot és leült elém.
- Nem bírtam elaludni, gondoltam felnézek egy kicsit facebookra és megnézem hogy mi folyik otthon. Két hírt kaptam. Egy olyannagyonjót, hogy az valami hihetetlen és egy olyat amitől valószínű h a szíved leáll, annyira rossz. Szóval, melyiket akarod?
- Kezdjük a jóval. - mondtam.
- Szóval a suliból kaptam egy levelet, aminek a lényege annyi, hogy ittmaradhatok kint tanulni, mert valami cserediák cucc van. Szóval ide fogok iskolába járni. Ergo ittmaradok, Niall mondta hogy költözzek be én is. - pirult el.
- Hmm, Niall... - húzgáltam a szemöldököm.
- Jólvan na, hagyjál... Örülsz legalább?
- Perszehogy örülök. A legjobb barátnőm ideköltözik a One Direction-höz. Hova jobbat? - öleltem meg.
- Most pedig kapaszkodj meg nagyon, mert a másik hírt Kittitől kaptam. Idézem:

"Szia Emma! Neked is megírom mert Lili valószínűleg annyira elfoglalt, hogy soha nem kerül gépközelbe, amióta összejött neki a dolog Harryvel. Elsősorban puszillak mindkettőtöket és hiányoztok nagyon. Második az, hogy valószínűleg hamarosan találkozunk ha Lilihez is eljut a hír. Szóval, az a lényeg, hogy Máténak balesete volt. Tudod tavasszal szerezte meg a jogsit és bedrogozva ült a volán mögé. Eléggé szar állapotban van. Itt van a városi kórházban. Frontális ütközése volt. A nagyobb probléma, hogy nem fogod elhinni, de Lili szülei és testvére ültek a másik kocsiban. Lehet, hogy nem így kéne Lilinek megtudnia, de az ütközés folyamán Máté túlélte ugyan, de a családnak már nem volt szerencséje. A kicsi elhunyt az ütközés közben. A szülei szintén kórházban vannak. Igen, most azon csodálkozol hogy miért nem tudtok még róla. A válasz azért mert ma este történt. És gondolom az éjszaka közepén nem akarnak zavarni titeket kint Londonban. Szóval, amint lehet gyertek haza. Hívj fel, és felmegyünk elétek a reptérre. Puszillak, és vigyázzatok magatokra.    

Kitti."

 - Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Az öcsémet neeee. - tört elő belőlem a sírás. Üvöltöttem mint egy őrült. Nem hittem el. Nem akartam elhinni, hogy amiatt az idióta, senkiházi, hülye, rohadék drogos köcsög miatt veszítettem el az öcsémet. - De bezzeg az a rohadék túlélte! Gyűlölöm. - sírtam tovább, majd Harry, Zayn és Niall is bejöttek az ordibálásom hallatán.
- Mi történt? - jött oda Harry hozzám, mikor már a padlón voltam összekuporodva az ágy előtt. Emma felolvasta a levelet a többieknek is, akkor már Ő is könnybelábadt szemekkel. Niall leült mellé, míg Zayn heves telefonálásba kezdett. Harry próbált lenyugtatni, több kevesebb sikerrel.
- Harry, haza akarok menni, most! A szüleim.... - sírtam tovább.
- Zayn már intézni, nyugodj meg. Nem lesz semmi baj... - tudta, hogy ez hazugság, de mégis próbálkozott.
- ... nem lesz semmi baj? - ordítottam rá. - Az öcsém meghalt! Érted? - löktem el magamtól.
- De a szüleid élnek! - majd felsegített a földről és átvitt a saját szobámba. Leültetett az ágyra, Ő is leült mellém és magához ölelt.
- Harry, most haza akarok menni. Azonnal. - majd Zayn lépett be.
- Felhívtam Louis-t és Liam-et is. Ők maradnak. Mindannyian megyünk Magyarországra... - mondta.
- De mégis hogyan? - ordítottam rá.
- Mindent leszerveztem. Korán reggel megy egy gép. Még volt rajta hely. Szedjétek össze magatokat. - majd Ő is odajött hozzám, intett Harrynek, jelezve azt, hogy menjen ki. Harry nagy nehezen de felállt, adott a homlokomra egy puszit és kiment. Zayn ült le mellém. Fejemet a mellkasára hajtottam és sírtam tovább.
- Nincs semmi baj, minden rendbejön. - mondogatta egyfolytában.
- Nem Zayn, nem jön rendbe semmi. - mondtam szipogva. - Meghalt az öcsém. Még csak három éves volt... - ahogy kimondtam ezeket a szavakat mégjobban sírtam. - ... és az az idióta, rohadék túlélte. - Zayn mégszorosabban ölelt magához. - Köszönöm Zayn, mindent köszönök. - súgtam a fülébe majd az arcára egy puszit akartam adni, de abban a pillanatban felém fordította a fejét és a pusziból csók lett. Egyre jobban sírtam, nem volt elég, hogy elveszítettem az öcsémet, a szüleim kórházban vannak.. nem... erre még az is kellett hogy a régi érzéseim is előtörjenek Zayn iránt. Közben ott volt Harry, életem szerelme, a fiú akire mindig is vágytam. A tökéletes életem percek alatt hullott darabokra.
- Sajnálom... - mondta Zayn miközben a könnyeimet törölte le kezével az arcomról.
"Én nem." - mondtam magamban. Felálltam mellőle, elővettem a bőröndömet, majd elkezdtem pakolászni.
- Szólnál légyszives Emmának?
- Persze. - állt fel Ő is az ágyról, majd a lépteit egyre közelebb hallottam a hátam mögött. Megfordultam, és ott állt előttem. Átölelt, a fejemre egy puszit adott.
- Zayn, kérlek... - próbáltam rideg maradni.
- Jólvan... - majd kiment. Nem sokkal ezután Emma lépett be.
- Megcsókoltam... - borultam a nyakába.
- Ez most nem számít Lili. Ez legyen a legkisebb bajod. Niall mondta, hogy minden le van szervezve, én már összepakoltam. Van még pár óránk, segítek neked aztán pihenünk egy kicsit, jólvan? - mondta miközben én a vállán pihentettem a fejem és sírtam.
- Nagyon szeretlek. - mondtam.
- Na gyere, pakoljunk össze. - mondta majd elkezdett pakolni a bőröndömbe.
15 perc alatt elkészültünk. Lefeküdtem az ágyamba, tudtam, hogy nem fogok tudni aludni.
- Itt maradjak veled? - kérdezte.
- Szólnál inkább Harrynek? - néztem rá a könnyeim által feldagadt vörös szemeimmel.
- Persze életem. - majd megpuszilta a homlokom és kiment. Harry jött be, lefeküdt mellém, nem szólt semmit.
- Harry... - kezdtem volna a mondandómba.
- Csss - fogta be a számat. - Pihenj inkább, itt vagyok, nyugodj meg. Mindig itt leszek neked.
Mély, rekedt hangja mindig megnyugtatott. Karjai közt lassan álomba merültem.

43. fejezet

Neharagudjatok, de semmi ötletem nincsen a folytatásra. Nem tudom hogyan tovább, de amint kitalálok valami jót 10 komment után jelentkezem! :) x -R

Reggel egyedül ébredtem Harry hatalmas ágyában. Gondoltam szétnézek a házban, ki merre van, de ehelyett csak Emmát, Daniellet és Eleanort találtam.

- Boldog születésnapoooooooooooooooot! - kiáltották mindhárman.

- Köszi csajok. - mondtam kissé álmosan. - Mennyi az idő?

- Fél 1. - mondta Eleanor. - A fiúk már elmentek készülni meg ilyenek.

- Mindig ennyivel a koncert előtt mennek? 

- Nem, de tudod hogy a mai különleges nap. - jelentette ki Danielle, aztán odalépett hozzám és átölelt majd a többiek is ezt tették.

- Csináltunk neked ebédet, mivel a reggelit átaludtad. - mondta lelkesen Emma. Mindannyian leültünk a nagy asztal köré, majd hozzáláttunk a milánói makaróninak amit a lányok elég jól összehoztak.

~

- Haladsz már? - kiabált Emma. - Mi már készen vagyunk!

- 5 peeerc! - kiáltottam vissza neki, miközben a hajvasalót vagdostam földhöz mert rohadtul nem működött. Azt egyébként tudni illik rólam, hogy ha valami meghibásodik a kezemben használat közben azt elkezdem csapkodni annak reményében, hogy működni fog és általában működik is egy-két földhözvágás után. Akkor is így történt.

- Paul mindjárt ittvan értünk! - szólt Danielle.

- Működiiiiiik! - kiáltottam el magam. - Mostmár tényleg csak 5 perc. - és úgy is lett. Mire lemásztam az előszobába már Paul is megérkezett. Szépen beszálltunk a nagy fekete mikrobuszba majd elindultunk. Emmával ez volt az első rendes, igazi One Direction koncertünk. Nagyon izgatott voltunk!

~

Innentől zenével :) click
Fél óra volt a koncert kezdéséig mire odaértünk. Rengeteg rajongó volt, be lehetett hallani a folyosókra a sikítozást és azt ahogy a One Direction nevét kántálták. Akkor is előtörtek bennem az emlékek, mikor még én is csak egy rajongó voltam. Valószínűleg én is ott álltam volna közöttük, ehelyett a backstage-be vezető folyosón sétáltam Paullal, Daniellel, Eleanorral és a legjobb barátnőmmel, akinek a fejében biztos, hogy ugyanezek a gondolatok söpörtek végig. Amint ezt kimondtam magamban egymásra néztünk, megálltunk és átöleltük egymást. Hihetetlenül csodálatos pillanat volt. Mikor Paul észrevette, hogy leszakadtunk, megállt majd odaszólt hogy sietnünk kéne ha még a koncert előtt látni szeretnénk a fiúkat. Nem kellett kétszer szólnia. Siettünk is tovább. Hosszú folyosókon kanyarogtunk végig, majd Paul bekopogtatott egy One Direction feliratú ajtón. Harry nyitott ajtót. Mikor meglátott a lélegzete is elállt.
- Gye-gye-gyertek be. - makogta.
- Mibajvan? - kérdeztem.
- Annyira... gyönyörű vagy. - mondta majd magához húzott és forró csókot lehelt a számra. Akárhányszor megcsókolt tüzijáték robbant a gyomromban. Miután bementünk leesett az állam. Hihetetlenül hatalmas öltözőjük volt. Óriási nagy tükör, előtte egy hosszú pulttal ami előtt 5 szék volt. Kigondolta volna... Danielle és Eleanor egyből odamentek Liamhez és Louhoz, míg Emma Niallel beszélgetett. Az öltözőhöz tartozó fürdőszobából Zayn hangja hallatszott amint gyakorolta a dalokat, majd megszólalt egy női hang a falon lévő hangfalból : "5 perc kezdésig. Kérném a fiúkat a színpad mögé."
Zayn is előjött a fürdőszobából, egy pillanatra megállt, végignézett rajtam. Égetett a tekintete, mosolygott, bólintott egyet majd elhagyta az öltözőt a többiek után. A folyosón mind a 4-en elkezdték énekelgetni a dalokat, behallatszott. Egyedül Harry maradt bent velem.
- Szeretnék adni neked valamit! - majd elindult a táskája felé és egy dobozt vett ki belőle.
- Harry, nem kellett volna, elég nagy ajándék ez a koncert nekem. Tudod, hogy mennyire akartam már. - mosolyogtam könnyekkel a szememben.
- Valami személyesebbet is szeretnék. - lépett közelebb. Megcsókolt, majd átadta a dobozt. Miközben nyitogattam a dobozt tovább beszélt. - Nem valami nagy dolog, Emma mondta hogy szereted az ilyeneket... Megértem ha nem... - Kezemet a szájára tapasztottam, jelezve hogy nagyon tetszik és nemakarom tovább hallgatni a hülyeségeit.
- Inkább segíts felvenni. - mosolyogtam. - Nagyon tetszik! Imádom! - mondtam.

Felfogtam a hajamat, Harry mögém lépett, majd összekapcsolta a láncot a nyakamon és megpuszilta a vállamat.
- Boldog születésnapot! - súgta a fülembe.
- Szeretlek Harold, köszönöm! - fordultam felé majd megcsókoltam.
- Harry az istenért haladj már mert.... - jött kiabálva Paul - Ó jaj, hoppá, bocsánat a zavarásért... - állt meg az ajtóban - ... de Harry mindjárt színpadon a helyed, Lili te meg lemaradsz a koncertről ami konkrétan a Te születésnapod alkalmából jött létre, úgyhogy mindketten indulás!
Harry megfogta a kezem és ugy kezdtünk el futni a színpad mögé. A fiúk már a színpadra vezető lépcsőn álltak mire odaértünk. Harry mégegyszer megcsókolt, majd elindultak a tömeg elé. Úgy éreztem, hogy a lábam leszakad, le kellett vennem a cipőmet. Mikor meglátta Paul, hogy mezítláb állok, odalépett hozzám és Ő is átnyújtott egy dobozt.
- Jajj Paul, elég már az ajándékokból.
- De ezt muszáj, Anyukádék küldték és úgy látom szükséged lesz rá. - mutatott a lábam felé nevetve. Kivettem a dobozt a kezéből és egy pár fehér fehér Converse cipő kacsintott felém. Tudják Anyáék mi való nekem. Bele is bújtam egyből. Emma odaállt mellém, és úgy néztük a koncertet. Akárhányszor lejöttek a fiúk a színpadról Harry egy csókot nyomott a számra és nem bírta ki nevetés nélkül egyszer sem ahogy ránézett a lábamra. Valószínűleg viccesen nézhettem ki a koktélruhámban fehér tornacipő kíséretével.
Emmával minden pörgős számot végigugráltunk, a lassú számokon nem egyszer könnybe lábadt a szemünk. Életem legjobb szülinapja volt. Lassan elérkeztünk az utolsó dalhoz.
- Most pedig szeretném megkérni Lili Bauert, a barátnőmet hogy fáradjon fel a színpadra! - mondta Harry a mikrofonba, majd felénk fordult. Én csak lestem mint egy retardált idióta, hogy most mit csináljak.
- Indulás te bolond! - szólt rám Emma, majd lökött rajtam egyet. Zayn a lépcső tetején állt, amint felértem megfogta a kezem, majd húzott magával.
Megdöbbenve néztem körbe, egy kissé erőltetett mosollyal az arcomon. "Rengeteg fiatal lány. Mindenhol. Több ezren, és tapsolnak, sikítoznak, a nevemet kántálják." - futottak át a gondolatok a fejemen. Soha életemben nem volt még ilyen élményben részem. Akkor már biztos voltam benne, hogy az volt életem legcsodálatosabb, legelképesztőbb születésnapja. Mikor odaértünk a többiekhez, Zayn elengedte a kezem, Harry nyúlt felém. Zayn mosolyogva bólintott felé, Harry ugyanígy viszonozta a gesztust, majd átkarolta a derekamat, és a közönség felé fordított. Niall elkezdett gitározni egy ismerős dallamot, mire a tömeg egyszerre kezdte el énekelni a Happy Birthday-t. A könnyek patakokban folytak az arcomon a boldogságból. Harryhez bújtam, megpuszilta a homlokomat, majd Ők is elkezdtek énekelni. Csak sírtam, mint egy kisgyerek. Amint a tömeg abbahagyta az éneklést Harryhez fordultam :
- Ezt mégis hogy?
- Tudod, kihasználtam az alkalmat, hogy nem jársz twitterre, nem volt nehéz megszervezni. - kacsintott, majd megszólaltak a Moments dallamai. Ott álltam a kedvenc együttesemmel és a barátommal a színpadon. Több ezer ember előtt és ott énekelték mellettem a Moments-et, a kedvenc dalomat. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a Földön. Annál szebb szülinapja soha senkinek nem volt és nem is lesz.
Amint végetért a dal, mindannyian lementünk a színpadról. Nem tudtam mit tenni, integettem énis mint a fiúk. Mikor leértünk Emma lépett oda hozzám könnyes szemekkel, majd átkarolt.
A fiúk elmentek az öltözőkbe. Összeszedték magukat, majd elindultunk haza. Danielle, Eleanor, Liam és Louis másik autóval mentek. A fiúk a lányoknál aludtak aznap este. Hazaérve hihetetlenül fáradtak voltunk mindannyian, de meg kellett ünnepelni a születésnapomat. Előkerült ismét a szeretett vodka és a fütyülős és nem sajnáltuk az alkoholt. Mikor már mindannyian kellően ittas állapotban voltunk, úgy döntöttünk hogy elmegyünk pihenni. Mindenki elment a saját szobájába, kivéve engem. Aznap éjjel megint Harrynél "aludtam". Pontosabban egy ideig még nem aludtunk...

42. fejezet

Hát ez ilyen unalmas, semmitmondó rész, de ilyennek is kell lennie. 10 komment után elkezdek dolgozni a következőn. Jó olvasást. -R x

Másnap reggeli ébredés kicsit érdekesre sikerült. Valamelyik őrült állat, leöntött minket egy jó nagy üveg vízzel. Miután sikerült kitörölnöm a szememből a nedvességet, szembesültem a ténnyle, hogy Zayn volt a tettes. Gondoltam meglepte a tény, hogy két másnapos csaj fekszik az ágyában. Pár pillanattal később észrevettük, hogy Zayn bemászott közénk. Mivel én foglalt voltam, magukra hagytam őket és elvonultam megkeresni Haroldot. Bent szunyókált a szobájában. Úgy döntöttem inkább nem ébresztem fel. Megnéztem az időt, mert nem igazán voltam tisztában vele. Dél volt. Remek. Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, hajatmostam, majd egy laza otthoni szerelést vettem fel. Lementem a konyhába, remélve, hogy találok valakit aki tud segíteni gyógyszert adni, megelőzvén a múltkori gyógyszeres esetemet. Szerencsémre Liam pont lent volt.
- Jóreggelt másnapos!
- Na, Daddy Direction.. ne sértegess. Segíts inkább fejfájáscsillapítót adni.
Benyúlt az egyik fiókba, elővette a dobozt majd kivett belőle egy kapszulát, amit gyorsan be is vettem.
- És, mit szóltok az ajándékhoz?
- Milyen ajándék? - néztem rá fogalmatlanul.
- Hát a koncertjegy...
- Te jó isten, tényleg. Hát nem is tudom... Meglepő, hogy pont a születésnapomra esik és konkrétan még fel sem fogtam. - magyaráztam.
- Harry ötlete volt. Ő találta ki az egészet, hogy akkorra rakjuk.
- Ahwwwww. Annyira szeretem. - mosolyodtam el.
Méh utána egy jóideig beszélgettünk Liammal lent a nappaliban, majd úgy döntöttünk összedobunk valami kaját Niall kedvéért.
Louis Eleanor-al jött le a nappaliba.
- Szia Lili. Múltkor a buliban nem volt időnk beszélgetni. - majd lenyomott két puszit az arcomra.
Hihetetlenül aranyos volt. Liam és Louis elvonultak filmetnézni, mi pedig tovább főzőcskéztünk. Lassan mindenki leszállingózott és csatlakozott a fiúkhoz, majd Emma is hozzánk. Eleanor mondta, hogy menjek fel vele, szeretne nekem adni valamit. Meglepődtem egy kicsit, de örömmel mentem fel vele Louis szobájába.
- A fiúk mondták, hogy holnap lesz a szülinapod és Danielle-el arra gondoltunk, hogy veszünk neked egy kis ajándékot. - mondta, majd a kezembe nyomott egy nagy dobozt.
- Jajj Eleanor, nem kellett volna. - majd megöleltem. Lassan kinyitottam a dobozt és egy csodálatos ruha volt benne.
- Dehogynem. Vedd úgy, hogy gyógyulási és szülinapi ajándék egyben. Na, indulás, próbáld fel! - felvettem, majd fordultam Eleanor előtt kettőt. - Annyira gyönyörű vagy! - mondta.
- Tőled nem szebb! - majd Harry nyitott be.
- Hát itt mi folyik hölgyek?
- Harry, indulás kifelé. Lili, maradj háttal Harrynek! - emelte fel a hangját Eleanor. - Harold, ezt a ruhát csak holnap láthatod Lilin! Húzzál kifelé, Louis úgy is hiányol már! - erre Harry dobott egy oké-t majd bezárta maga mögött az ajtót. - Na Te meg öltözz vissza, nehogy összepiszkold az első koncerted előtt! - utasított El. Szót is fogadtam neki, majd visszamentünk. Emma ekkor már megterített és a többiek jóízűen falatozgattak. Leültem Hazza mellé, adtam az arcára egy puszit és én is hozzáláttam. Amint végeztünk, Emma rámszólt, hogy Ő is szeretne mutatni valamit, ezért ismét a felső szinten kötöttünk ki.
- Danielle-el beszéltem reggel.
- Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Hát, tudod mikor a kórházban voltál megismerkedtem egy két emberrel. - mondta.- Elmesélte hogy mivel lepnek meg, és nekem is van ám valamim a számodra. - majd Ő is elővett egy dobozt.
- Elég már az ajándékokból! - erre még szükséged lesz holnapra, úgyhogy bontsd ki!!!
- Jójó. - majd annak a doboznak is nekiláttam. Kisebb volt mint az előző. Egy gyönyörűszép magassarkú volt benne. - Emma! Tudod hogy nem birom a magassarkút!
- Tudom nagyon jól, de muszáj lesz!!
- Imádlak! - majd adtam egy puszit az arcára és megöleltem. - Neked megvan a ruhád holnapra? - kérdeztem vissza.
- Természetesen! Danielle küldött nekem is egyet kölcsönbe. Tök jófejek mindketten.
Miután megcsodáltuk még néhányszor a cipőt visszamentünk a többiekhez, akik valami idióta filmet néztek. fogalmam sem volt mi az. Leültem Harry mellé majd elszundítottam a vállán.
Liam meglökdöste kicsit a vállam, mivel beszélgetni szeretett volna velem. Kimentünk a hátsó udvarra, majd leültünk a székekre. Láttam az asztalon egy doboz cigit, gondoltam Zayn hagyta ott és nem haragszik meg, ha egy szálat elveszek, tehát rágyújtottam. Liam csak szótlanul ült és nézte ahogy bénázok az öngyújtóval, majd megszólalt.
- Nem gondolod, hogy hagynod kéne inkább a dohányzást? Meg sem tudod normálisan gyújtani.
- Jólvanmár, csak egy kicsit szar a gyújtó. - majd mire ezt kimondtam már a láng fel is lobbant így nyugodtan gyújtottam meg a cigimet majd az első adag füstöt gúnyosan Liam arcába fújtam, ezzel bizonyítva, hogy megbirom gyújtani igenis.
- Nem erről szeretnék beszélgetni egyébként... A lényeg az, hogy én nagyon örülök, hogy valamilyen úton-módon ránk találtál. Gondolok itt arra, hogy elsősorban megszeretted a zenéinket, aztán arra, hogy összefutottunk a Nando's-nál, végül pedig arra, hogy biztos társa vagy Harrynek. Hihetetlenül nehéz napokon ment keresztül amióta mi így 5-en együtt vagyunk. Ott kellett hagynia az édesanyját és a nővérét, nem hagyták őt békén a rajongók, ha valami nőügye volt, Téged viszont egész jól kezelnek. Én nagyon boldog vagyok, tényleg hogy Őt is annak láthatom és mindent köszönök neked. Nagyon jót teszel az egész bandának. Amióta köztünk vagy minden sokkal jobb. - miközben Liam hasonló kedves szavakat mondott a szemeim tele lettek könnyekkel. Hihetetlenül meghatott a mondandója és a nyakába borultam.
- Köszönöm. - szipogtam. - Köszönöm hogy elfogadtatok engem, nem gondoltam volna, hogy így fogtok viselkedni velem, annak ellenére hogy tudtátok hogy rajongó vagyok.
- Jajj ugyan már. - mosolygott rám.
- El kell mondanom egyébként, hogy eleinte a hátamra sem kívántam a zenéteket. Majd mikor elkezdtem utánanézni, hogy mégis kik vagytok akkor úgy minden megváltozott. Még mielőtt Magyarországra beállított a One Direction mánia előtte egy önpusztító, tipikus lázadó csaj voltam. Minden héten buli-buli hátán. Olykor még a drog is szóba került. De ezt légyszives ne említsd a többieknek. - sóhajtottam egy nagyot. - Szóval a lényeg az, hogy nektek köszönhetően vagyok az, aki vagyok. Rátaláltam önmagamra és most olyan életet élek amit a velem egykorú lányok még álmodni sem mernek. Abban pedig biztos lehetsz, hogy Harry-t soha a büdös életben nem fogom megbántani. Ő volt minden álmom mióta megváltoztam és azután hogy jobban megismertem tudtam, hogy nekem senki más kell. Nem amiatt szeretem, hogy ki Ő a médiában. Amiatt aki valójában. - mindezeket könnyekkel küzködve mondtam el Liamnek aki a monológom végén átölelt. Körülbelül 5 percig álltunk kint a kertben összeölelkezve, megvárta míg kisírom magam, majd visszamentünk a többiekhez. Hazza meglepődötten nézett rám, mikor meglátta hogy kisírt szemekkel sétálok be.
- Mit mondtál neki te idióta? - förmedt Liamre.
- Semmi baj. - szaladtam oda hozzá majd a nyakába ugrottam. - Csak egy kis meghitt beszélgetés volt. - súgtam a fülébe.
- Tudod tesó, hogy soha nem tudnám megbántani. Mázlista vagy, megfogtad ezzel a lánnyal az isten lábát. - mondta Harrynek.
- Bocs, nem tudom miért hittem hogy valami rosszat mondtál neki. Köszi. - válaszolt Haz, majd megfogta a kezem és felmentünk a szobájába. - Várod már a holnapot? - kérdezte miután befeküdtünk az ágyába.
- Persze. Életem első One Direction koncertje... Kivéve a kórházi minikoncerteket. - mosolyodtam el. - Legszebb ajándék a legjobb emberektől. - majd megcsókoltam.
- Szeretlek Lili! - súgta a fülembe.
- Én is Téged Harold. Mindennél jobban! - miután kimondtam ismét könnybe lábadtak a szemeim.
- Nézzünk valami filmet? - mondta miközben a hajamat simogatta.
- Igen, az jólenne. - válaszoltam. Harry felállt, elsétált a TV-hez, elővette a DVD-ket majd elkezdte sorolni a lehetőségeket. Végülis a Szerelmünk lapjainál kötöttünk ki. Berakta, majd visszamászott mellém az ágyba. Odabújtam hozzá, magunkra húzta a takarót. Este 10 lehetett mikor már a film közepe felé tartottunk, mikor Harry elaludt. Óvatosan a távirányító felé nyúltam. Kikapcsoltam a TV-t majd elkezdtem kimászni mellőle. Reméltem, hogy nem ébresztem fel, de nemsikerült...
- Hová mész? - szólt rám álmos hanggal.
- Hát aludni... - feleltem.
- Maradj itt!
- Ahogy akarod Harold. Csak még elmegyek megfürdök és jövök.
- Rendben, megvárlak. - bólintott, majd bedugta a fülébe a fülhallgatót és elkezdett zenéthallgatni. Én fogtam magam, elvonultam a fürdőbe. Letusoltam, hajat és fogat mostam, majd visszaindultam Harryhez, aki már megint aludt. Lassan kivettem a füléből a fülhallgatót. Kikapcsoltam a zenét a telefonján, majd azt leraktam az éjjeli szekrényére. Bekuckósodtam mellé, szájára puszit akartam adni, de mikor már arcunk pár miliméterre volt egymásétól Harry megfogta a derekamat, majd magára rántott, beletúrt a hajamba és megcsókolt.
- Szép munka Haz. - nevettem el magam, miután ajkaink elváltak egymáséitól. - Most tényleg aludni szeretnék.
- Jajj, nemár... - vette elő a nyafogós hangját. - Nem akarsz egy kicsit játszadozni? - harapott a szájába.
- Hosszú nap lesz a holnapi, tudod Te is. Majd legközelebb. - majd lemásztam róla, fejemet a mellkasára hajtottam.
- Hát jólvan. - mondta beletörődően. - Jóéjszakát. - majd megpuszilta a fejemet és lassan mindketten álomba merültünk.