41. fejezet

Próbálkozom, próbálkozom! 10 komment... tudjátok :) 

Harry szemszöge:

Csodálatos ébredés a Föld legcsodálatosabb lánya mellett. Ennyit éreztem mikor kinyitottam a szemem és láttam ott szuszogni a mellkasomon. Hihetetlenül fantasztikus éjszakánk volt. Szerencsésnek érzem magam, hogy találtam egy lányt, aki nem a fényűzés miatt van velem. Azt sem bánom, hogy rajongó. Gondolkozásomat az élet nagy dolgairól a telefonom csipogása zavarta meg, amire Ő is felébredt. Louis írt sms-t hogy ha hazaérünk ki kell őt engesztelnem. Tipikus.
- Jóreggelt. - mormogta a fülembe, majd megcsókoltam. - Mióta vagy ébren? - kérdezte.
- 15 perce körülbelül. Louis-t meg lecsapom, hogy nem hagy minket aludni sem.
- Gondolhattam volna. - mondta majd visszahajtotta a fejét.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de délutánra vissza kell érnünk, különben Simon leszedi a fejem. Próbálnunk kell.
- Jajjj, nemáár, nem aludhatok még egy kicsit? - kérdezte nyöszörögve. Látszott rajta, hogy semmi kedve nincs felkelni.
- De, aludj még nyugodtan édesem. - majd elkezdtem neki énekelni. Vissza is szundított, aztán elkezdtem a netet böngészni a telefonomon. Nem igazán örültem a híreknek. A sajtó megtudta, hogy megint Brightonban töltöttem az éjszakát. "Azt hiszem ma jött el annak az ideje, hogy bejelentsem, hogy foglalt vagyok" - futott végig az agyamon a gondolat. Twitteren még egy-két rajongót bekövettem, majd beállítottam az ébresztőt, mert éreztem, hogy én is perceken belül visszaalszom, ami valóban úgy is történt.
Délben csörgött az ébresztő. Miután felkeltünk felkészítettem Lilit egy esetleges paparazzi támadásra. Persze, hogy nem bírt magával. Berohant a fürdőbe, tökéletesre csiszolta alapból tökéletes megjelenését. Amíg Ő bent munkálkodott gondoltam kimegyek a teraszra, megnézem mi a helyzet. Amint kiléptem vakuk kezdtek villogni a szemembe. Akkor már biztos volt, hogy eljött a pillanat. Intettem a fotósoknak, majd visszamentem. Lili készen állt, levitettük a cuccainkat majd lassan mi is elindultunk. Még mielőtt kiléptünk volna az ajtón megcsókoltam és a fülébe súgtam hogy semmi baj nem lesz. Megfogtam a kezét, majd egy határozott mozdulattal elindultunk. Amint kiértünk kérdések százai rohamoztak meg minket. A vakuk úgy villogtak mint még soha.
- Ki Ő? Az új barátnőd? Hány éves? Honnan jött? Hozzá jártál be a kórházba? Mióta vagytok együtt?
És ehhez hasonló kérdéseket kaptunk. Nem szóltunk semmit, csak mentünk a kocsi felé. Még szerencse, hogy a hotel biztonsági őrei segítettek nekünk, mert még az odajutás sem sikerült volna. Segítettek berakni a csomagokat, addig én Lilinek segítettem beszállni a kocsiba. Nem hagyták nyugton a firkászok. Megköszöntem a biztonsági őröknek a segítséget, majd Én is beszálltam és elhajtottunk.
- Hát, ez durva volt. - mondta nagyot sóhajtva. - Akkor most én is címlapon leszek? Engem is gyűlölni fognak a rajongók? - kérdezgette kétségbeesve.
- A rajongók meg fogják érteni. Eleinte fogsz kapni támadásokat, de akik igazán szeretnek minket, Ők Téged is szeretni fognak. Nem lesz semmi baj. Az első pár nap nehéz lesz, de ha a balesetből így kilábaltál, akkor ez semmiség számodra. Biztos vagyok benne. - kezemet a combjára fektettem és így vezettem tovább.
Amint hazaértünk Paul felszedett minket a fiúkkal, majd elindultunk a próbára. Előtte még elmentünk kajáltunk egy kicsit a Nando's-be így már teljes erőbedobással vetettük magunkat bele a munkánkba!



Lili szemszöge:

Mikor hazaértünk Harry felszaladt a bőröndökkel, majd nyomott egy csókot a számra és már mentek is tovább. Emmával úgy döntöttünk csajos délutánt tartunk. Tudtam, hogy Harry szereti a romantikus filmeket, ezért biztos voltam benne, hogy valahol el vannak rejtve a házban. Meg is találtuk őket majd nekiestünk. Igazából szerelem, Szerelmünk lapjai, Titanic, Séta a múltba. Szereztünk egy csomó hízlaló kaját. Emmának nem kellett az alakja miatt aggódnia, az övé mindig tökéletes volt, nekem meg szükségem volt a kalóriákra, tekintettel arra hogy olyan voltam mint egy csontváz köszönhetően a kórházi kosztnak és a 3 hónapnyi kómának.
Aki ismer minket, az tudja, hogy ha mi ketten vagyunk, akkor az nem egy szokásos csajos dolog. Ahelyett h végigsírtuk volna a filmeket mindegyiken röhögtünk. Este 10 volt már a fiúk pedig sehol. Liam írt egy sms-t, hogy elhúzódik a próba, lehet hogy bent alszanak. De hogy hol, az egy jó kérdés volt. Nembaj, csajbuli! Kettesben. Megkerestük a fiúk cd-jét. A lassú számokon már tényleg sírtunk de a többit végigugráltuk. Később előkerült egy üveg vodka is... A kedvencünk! Emma hozott magával otthonról egy kis meglepetést nekem. Egy hatalmas üveg Szamócás Fütyülős... Tudta nagyon jól, hogy a vodka mellett mit iszok szívesen. Azt már nem vedeltük be mindet, de azért nem hagytuk magányosan kuporogni Emma bőröndjében. Fél 1 lehetett, kidőltünk. Feküdtünk a nappaliban még mindig One Direction-t hallgatva, mikor valaki csöngetett. Kissé botorkálva, egymásra támaszkodva elsétáltunk az ajtóig. A biztonság kedvéért magammal vittem egy serpenyőt. Fel voltam készülve zombitámadástól kezdve Samara Morgan érkezéséig mindenre. Ehelyett Paul állt az ajtóban.
- Hú, ugye nem akarsz azzal leütni? - nézett rám kissé elképedve. - Még szerencse, hogy mondták a srácok, hogy nézzelek meg Titeket.
- Óóóóó, hát.. mi nagyon jól vagyunk. - próbálta Emma elcsukló hangon nevetgélve mondani neki.
- Hát azt látom. - nevetett fel Paul. - Na, gyertek. Zaynnek hatalmas ágya van, aludjatok ma együtt. - Majd felsegített minket a lépcsőn és mint egy bébiszitter ágyba dugott minket. - Ja és még mielőtt elmennék, Liam küldött nektek vaamit. - majd lerakott egy borítékot az éjjeliszekrényre. - További szép estét lányok! Mostmár pihenjetek.
- Köszönjük Paul bácsi. - mondtuk mindketten nyávogós hangon. Elnevette magát, majd kiment. Amint meghallottuk hogy bezáródott az ajtó visszaszaladtunk a nappaliba. Emma hozta magával a borítékot. Megittunk még egy-egy feles vodkát, aztán tényleg abbahagytuk az alkoholizálást. Átváltottunk az ásványvízre. Úgy döntöttünk le sem fekszünk aludni, ezzel megelőzve a másnaposságot. Leültünk a konyhába, Emma elkezdte óvatosan felbontani a borítékot. Nem mertem belenézni, féltem hogy valami levél ismételten, csak Emma arcát figyeltem, amire olyan vigyor ült ki, hogy elképzelni sem tudtam mi lehet az.
- Milyen nap van? - ugrott fel.
- Csütörtök, vagyis már péntek hajnal. - mondtam.
- Nem úgy... hanyadika?
- Szeptember - majd hirtelen leesett az állam. - 24 bazdmeg!!!!!! Két nap múlva kibaszottul 18 leszek úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeennn!!! - teljesen kiment a fejemből. Totálisan lesokkolódtam.
- Akkor ezt nézd! - nyomta a kezembe a borítékot.
- One Direction, O2 Aréna, 2012. szeptember 26. VIP belépőjegy. - olvastam fel hangosan. Kis hatásszünet... - HOGY MI A JÓISTEN VAAAAAN? Méghozzá kettő. Emmaaaaaa elhiszed Te ezt?
- Nem, lehet hogy csak az alkoholtól képzelgünk. - mondta még mindig kidüllett szemekkel. - Én aztmondom mégis csak feküdjünk le.
- Szerintem is. Ezeket meg hagyjuk itt... holnap, vagyis ma, ha kijózanodtunk megnézzük.
Nagyjából összepakoltunk, nem akartunk a fiúknak kupit hagyni, majd felmentünk Zayn szobájába és elaludtunk seperc alatt.