Izgatott voltam, de nem is tudom miért. Jeremy valahogy jobban motoszkált a fejemben. Gyorsan leis feküdtem aludni.
~
Telefoncsörgésre ébredtem.
- Na szia Lili! Áll még akkor a mai találkozó? - szólt bele egy vidám fiúhang.
- Te ki a fene vagy? - szóltam vissza álmosan.
- Jeremy, nem emlékszel? - majd hirtelen kipattantam az ágyból.
- Jajj Jeremy, neharagudj, épp most ébredtem!
- Miért kérsz bocsánatot? Hisz én ébresztettelek fel. Sajnálom, azt hittem hogy már ébren vagy. - magyarázkodott.
- Öhm, miért, mennyi is az idő? - kérdeztem furcsán.
- Délután 2 óra. - jelentette ki.
- Ó te jó ég! Neharagudj most le kell tennem, 5re ottvagyok ahogy ígértem! - hadartam el sietősen.
- Rendben van, már várom! Szia. - és letette a telefont.
Hirtelen elkezdtem szaladgálni a házban, Anyát keresve, de helyette csak egy cetlit találtam a hűtőn:
"Elmentünk Apáddal bevásárolni és el kell intéznünk néhány dolgot. Este mindent elmondok. A szobánkban az asztalon hagytam egy kis pénzt. Nyugodtan menj el szétnézni a városba, de vigyázz magadra nagyon, és hívj ha valami baj van. Puszi : Anya"
Ezaz! Legalább nem kell nekik magyarázkodnom hogy hova és kivel megyek. Gyorsan megebédeltem, fürödtem és összeszedtem magam. 4 óra lehetett mire elkészültem. Felkaptam a pénzt amit anya kirakott és elindultam Jeremy-hez. Háromnegyed 5 körül már ott is voltam a Milkshake City előtt. Vettem egy mély levegőt majd besétáltam. Jeremy ott ült azt egyik széken, leültem mellé.
- Hát Te nem dolgozol? - néztem rá furán.
- Szia, hamarabb végeztem. Jött a felmentő sereg. Na szóval, készen állsz egy kis londoni túrára velem? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Persze, indulhatunk. - mosolyogtam vissza rá. - De meddig szeretnél a városban lófrálni? Szólnom kellene anyáéknak hogy mikor érek haza.
- Mondd nekik hogy legkésőbb 10-re otthon leszel. - utasított.
- Oké. - majd tárcsáztam a számot. Miután befejeztem a telefonálást Jeremy megragadta a karom és elindultunk.
~
Útközben renegeteget beszélgettünk, sokmindent megtudtunk egymásról. Nagyon szimpatikus srác volt és rendkívül közvetlen. Nem zavarta hogy néha értetlenül beszélek hozzá angolul. Megértette ügyesen a mondandómat és próbált Ő is úgy magyarázni hogy megértsem. Kezdtem megkedvelni.
Két órányi sétálgatás, buszozgatás és metrózás után a gyomrom jelzett.
- Jeremy, nem gondolod, hogy ennünk kellene valamit? - fordultam oda hozzá.
- De, nekem is pont ez járt a fejemben. Gyere, itt van egy kis hangulatos étterem a közelben.
Mikor odaértünk nagyot néztem. Egy hatalmas fekete mikrobusz állt az étterem előtt. Egy ideig nemtudtam mire vélni, majd észrevettem hogy nem akármilyen étterem előtt állunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése