39. fejezet

10 komment és érkezik a következő :)

Felemelő érzés volt megint London utcáin autózni. A nyüzsgés, az emberek. Hiányzott már. Útközben megálltunk Mel-éknél, azaz otthon. Felmentem szépen a szobámban, ahol Emma épp pakolászta a ruhákat. Magának is és nekem is telepakolt egy-egy hatalmas bőröndöt ruhákkal, sminkcuccokal és minden csajos dologgal.

- Szia Emma! - zavartam meg.

- Jajj, dejó, hogy ittvagy! Minden oké? Jólérzed magad? - támadott le.

- Persze, remekül vagyok! Csak segítened kéne kicsit rendbehozni a fejemet.

- Ó, fél óra alatt máris a régi fényedben fogsz tündökölni! Na gyere! - majd leültetett az asztalhoz és kezelésbe vett. Elmesélte, hogy megismerte Lexit is, aki az egyetem miatt elköltözött. Meglepődtem, hogy nem szólt, hogy elmegy, nem erre számítottam. Legalább elbúcsúzhatott volna, de persze, senki sem szeret búcsúzkodni. 

- Kész is vagy. - majd elsétáltam a tükör elé és elégedetten néztem végig magamon.

- Ez igen! Szép munka! Mégis lehet szarból várat építeni. - jegyeztem meg.

- Idióta. - bökött oldalba Emma, mire felszisszentem... - Úh, neharagudj, ki is ment a fejemből, hogy a bordád is...

- Nem fájt, csak tudod, hogy csikis vagyok.

- Hozd még rám a szívbajt légyszives! - mondta, mire Paul ácsorgott az ajtóban.

- Gyertek már lányok, a fiúk türelmetlenek. Fél órája hívogat Harry és Liam felváltva, hogy hol vagyunk már.

- Jójó, megyünk! - szóltam oda neki. Úriember módjára elvette tőlünk a bőröndöket, majd elindultunk új - ideiglenes - lakhelyünkre. 15 perc kocsikázás után oda is értünk, az említett házhoz. Én már jártam ott, de Emma teljesen elvolt képedve, az óriási épület láttán.

- Nem mondta senki, hogy hotelbe megyünk... - vigyorgott. Paul kivette a bőröndöket a csomagtartóból, elkísért minket az ajtóig majd magunkra hagyott minket. Ott álltunk, a legjobb barátnőmmel készen arra, hogy beköltözzünk a kibaszott One Direction-höz. Annyit képzelődtünk róluk még suliban, fél évvel azelőtt.. Akkor meg ott álltunk, két óriási bőrönddel a házuk előtt. Hihetetlen volt. Mindkettőnk álma valóra vált. Egymásra néztünk, nem kellettek szavak, megöleltük egymást, majd szépen fogtam és lenyomtam a kilincset, majd beléptünk a hatalmas házba. Hirtelen dübörgés a felső szintről, kiabálás majd egymás után rohantak le a lépcsőn a fiúk.

- Navégreeeeee! - mondták kórusban. Niall és Zayn közrefogtak minket.
- Megmutatjuk szépen a szobátokat. - mondta Niall. Majd felvezettek minket az emeletre. Egymás mellett voltak a szobáink hál' Istennek és egy teraszra nyíltak. Emma szobája mellett volt Louis szobája, az enyém mellett pedig Harryé... Mily' meglepő...
Miután magunkra hagytak minket a szobákban elkezdtünk kipakolni. Otthonos kis szobát kaptam. Emmáé szinte ugyanolyan volt.. már fél órája pakolgattam mikor észrevettem, hogy Zayn áll az ajtóban.
- Úristen, Te mióta vagy itt? - amióta meghallottam hogy az Up All Night-ot énekled, meg a What Makes You Beautifult... meg soroljam még? - nevetett
- Remek, nem szoktam még meg, hogy ennyi ember van körülöttem egy házban. Megmutattam a csodás hangomat itt is. - ráztam meg a fejem kelletlenül.
- Semmi baj, hallottam már rosszabbat is. -majd bejött és leült az ágyra. - Annyira örülök, hogy jobban vagy és látni a csillogást a szemedben.
- Én is örülök Zayn, hogy újra köztetek lehetek. - mosolyogtam rá, majd leültem mellé. - És szerinted, bírni fogjuk az együttélést? Mármint, tudom, hogy nem leszek sokáig, de akkoris... Szerinted nem esünk egymásnak úgy mint a reptéren?
- Biztos lehetsz benne, hogy nem! - mondta magabiztosan. - Nem fogok rákattogni a legjobb barátom és egyben testvérem csajára. Akkor még nem voltatok együtt, azért mertem megtenni...
- Lényegében még most sem vagyunk együtt... - vágtam a szavába. - Vagyis még hivatalosan nem.
- Akkor sem fogok semmit csinálni, megnyugodhatsz. De amúgy sem ezért vagyok itt. Niall már elvitte körbevezetni Emmát a lakáson, és szerintem már úton vannak a Nando's-ba.
- Ó, remek. Akkor miért is vagy itt?
- Hát, Én leszek a házban az idegenvezetőd. - majd felállt és nyújtotta felém a karját.
- Rendben Malik. Hallgatlak. - álltam fel és belekaroltam. - Amúgy a többi srác? - kérdeztem.
- Nemsokára lesz egy koncertünk, azt szervezik épp Simonnal.
- Szóval mi vagyunk ketten a lakásban? - kérdeztem kissé meglepődve.
- Igen! De mint mondtam, nem fogok csinálni semmit! Nem használom ki a helyzetet. - mosolygott. - Szóval, indulhatunk, Hölgyem?
Gyorsan elhessegettem a fejemben mászkáló gondolatokat, amik akörül mocorogtak, hogy Zaynnel kettesben vagyunk itthon és rávágtam egy gyors 'igen'-t.
Nagyon aranyos volt, minden fiú szobáját megmutatta, kivéve a sajátját, arra hagyatkozva, hogy kupi van... Nem mintha a többiekében csillogott-villogott volna minden. 3 fürdőszoba volt a házban. egy az alsó szinten, kettő a fölsőn. Hatalmas nappali, moziszoba ami láttán eléggé nehéz volt összezárnom a számat, egy hatalmas konyha étkezővel.
- Ti hogyhogy nem tévedtek el ebben a házban?
- Hamar megszokod. De a legjobbat a végére hagytam! - mondta sunyi vigyorral az arcán.
- Zayn Malik, nem tudom mit tervezel, de nagyon ráfázol. - ütöttem meg.
- Nyugimár, gyere! - húzott maga után. Kimentünk a hatalmas kertbe ahol egy hatalmas medence volt, körülötte napozóágyak... mint egy mini strand!
- Ahh, ezt imádni fogom.. persze csak nyáron! - nevettem el magam.
- Hahóóóóóó, Liliiiiii! - hallottam a jellegzetes mély hangot.
- Hazzaaa, kiiint! - kiáltottam vissza, de fölöslegesen mert Harry már ott is volt mögöttem.
- Mi jót csináltok? - nézett kínosan Zayn-re.
- Körbevezettem. - mondta Zayn közömbösen. - De le is lépek, van egy kis dolgom. További szép estét fiatalok. - majd el is ment.
- Szóóóval, hogy tetszik? - ölelt át Harry.
- Imádom! - majd megcsókoltam.
- Szeretnék valamit mondani, vagyis kérdezni. Pontosabban két dolgot is. Inkább menjünk be. - ajánlotta fel Haz, aztán el is indultunk. Leültünk a nappaliba, majd hozzákezdett. - Hát, az a helyzet, hogy beszéltem Anyukáddal...
- Nem megyek haza, nem mondom el neki többször... - vágtam Harry szavába.
- ... nem erről van szó. Már elég jól kijövünk. - mosolygott. - Naszóval, az van, hogy esetleg ha szeretnél véglegesen is ideköltözhetnél. - a szemem úgy kidüllet mint még soha. - Ő beleegyezett, és már Mel-el is beszéltem.
- Nem korai még ez? Mármint, persze jólenne, de máris összeköltözni? A többiek tudnak erről? - rohamoztam meg a kérdéseimmel szegényt.
- Nem azt mondtam, hogy költözzünk össze, csak azt hogy ide hozzánk. Maradunk a külön szobákban, de persze aludhatsz velem is ha szeretnél néha - harapta meg a száját, mire hasonütöttem. - Au.. najó.. A fiúk örülnének neki, megkérdeztem őket. Már akkor gondoltunk erre, mikor eldöntöttünk Zayn-nel hogy elmegyünk Emmáért.
- Hááááát, akkor ha tényleg nem baj, talán elfogadom az ajánlatot. - erre Harry felkapott és körbeszaladt velem a nappalin és aztkiabálta hogy "Igent mondott". Erre Louis rohant le az emeletről.
- Harold Edward Styles, nem arról volt szó, hogy én leszek a feleséged? Alig ismered, de máris megkéred a kezét, hát menten elalélok! - kapta kezét a homlokához ezzel imitálva az ájulást.
- Jólvan Lou drágám, nem kértem meg a kezét, csak ideköltöziiiik!
- Így már más, üdv a családban Lili! - nyomott le egy puszit a homlokomra mikor már Harry lerakott.
- Köszi BooBear! - túrtam meg a haját.
- Lili! - kiáltott rám Harry. - Csak én hívhatom így. - erre Lou fenékencsapta. Erre már nem tudtam mit mondani, csak nevettem.
- Amúgy Harry, mi az a másik dolog? - szakítottam félbe a Larry Stylinson akciót. Louis szépen elsétált Harryvel pedig visszaültünk a nappaliba.
- Hát, arra gondoltam, hogy holnap elutazhatnánk valahova. Csak egy éjszakát töltenénk ott, kettesben. Persze csak ha akarod!
- Igen, az jólenne. - erre megcsókolt.
Elsétáltam a lépcsőig, majd felkiabáltam a fiúknak.
- Srácooook! Mit főzzek vacsira?
- Semmiiiiiiiit! - ordított a fülembe Niall. - Hoztuuuunk a Nando's-bóóóóóóól! - ordított továbbra is.
- Köszi Niall, meghallottam.
Emmával szépen megterítettünk az étkezőben. Miután mindenki elfogyasztotta a vacsorát megnéztünk egy filmet, aztán mindenki nyugovóra tért. Emmával még beszélgettem kicsit, mondta, hogy kezdi megkedvelni Niallt, aminek örültem persze, én pedig elmeséltem neki, hogy Harry tervez valamit holnapra. Mesélt még az otthoni dolgokról keveset, majd mindketten nyugovóra tértünk. Átmentem még jóéjszakát kívánni Harrynek, ami fölösleges volt, mivel rég mélyen aludt, ezért csak egy puszit adtam a szájára és énis elvonultam kipihenni magamat, végre normális ágyban, infúzió nélkül.