28. fejezet

Alkotói válság híján ez egy nagyon ramaty kis semmi rész lett. 5 komment és jön a következő, ha lesz ihletem. xx - R

Lili szemszöge :

Másnap reggel arra ébredtem, hogy Harry sehol. Gyorsan felöltöztem  leszaladtam a recepcióra megkérdezni, nem-e látták távozni vagy valami. A recepciós egy szót sem szólt, csak egy borítékot nyújtott át. Elvettem tőle majd visszamentem a szobába, majd kibontottam kis csomagot. Egy levél volt, már megint...

"Ne haragudj, hogy el kellett mennem, Simon üzent, hogy fontos megbeszélésünk lesz. Amint végeztünk kereslek. Ittvan a borítékban egy másik lap is, rajta van Paul száma. Ha megkaptad a levelet hívd fel, Ő hazavisz! Puszi, Haz" 

- Ezeknek mániájuk a levélírás, de komolyan mondom!  - fakadtam ki.
Tárcsáztam a számot. Paul mondta, hogy már úton volt. Fél óra múlva már ott is volt értem. A hazafelé vezető  úton Paul kérdezősködött, hogy mi jót csináltunk Harryvel. Az esti ágyas jelenetet inkább magamban tartottam, remélem Hazza sem jártatja a száját.
Csodálatos éjszaka volt. Talán eddigi életem egyik legszebb éjszakája. Néhány hónappal ezelőtt még azt sem mertem elképzelni, hogy láthatom őket valaha is élőben, erre pár nappal ezelőtt egy házibuliban voltam, náluk és majdnem lefeküdtem Zayn Malikkal, előző este meg Harry Stylesal aludtam egy Brighton-i hotelben. A legjobb döntés volt, hogy Londonban maradtam. Soha nem gondoltam volna, hogy egy szép napon ez is megtörténik velem.


Másfél órányi kocsikázás után hazaértem, majd mikor léptem volna be az ajtón Lexi utánamkiáltott.
- Lili Bauer, most azonnal megállsz és elmeséled hogy hol a fenében voltál tegnap éjszaka és miért nem vetted fel azt a kibaszott telefont! - ugrott a nyakamba.
- Nem is hallottam, hogy csörgött volna... - majd elővettem a telefont és láttam hogy 8 nem fogadott hívás érkezett, mind Lexitől. - Na gyere menjünk fel, elmesélek mindent.
Miután szépen kitálaltam mindenről, komolyan mindenről, még az ágyas esetről is Lexi leesett állal bámult rám.
- Akkor, most Ti együtt vagytok?
- Fogalmam sincs, reggel már nem volt ott, de hagyott egy levelet. - majd a Lexi kezébe nyomtam.
- Hát drágám, nem akarlak elkeseríteni de ezt megszívtad. - mondta miután elolvasta a levelet.
- Most miért mondod? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Tudod, ezt akkor csinálják, mikor már nem kérnek belőled többet. - mondta szemrehányóan.
- De... - vágtam a szavába. - Azt mondta, keres...
- Persze, mindig ezt mondják... várd csak ki a végét. Most megyek, nekem dolgom van, Te jobban jársz ha felkészülsz hidegre-melegre egyaránt. Szólj, amint van valami fejlemény. Este átjövök. - nyomott egy hatalmas puszit az arcomra, majd kiviharzott.
Gondoltam, idő- és ideglevezetés képpen kitakarítom a házat. Felzaklattak Lexi utolsó szavai. "Mivan, ha Harrynek tényleg elég volt ennyi belőlem? De akkor miért mondta azt, hogy nem úgy szeretné az első együttlétet? Lehet, hogy nem is akar semmilyen együttlétet!" Cikáztak a gondolatok a fejemben.
Teltek, múltak az órák, egyre kevesebb teendő volt a házban. Hiába nézegettem a telefont 5 percenként, senki nem hívott, majd egyszer csak csöngettek...

Rohantam le mint egy őrült, nagyon bíztam benne hogy Ő lesz az. Megérzéseim nem csaltak.
- Harry, sziaaaa! - ugrottam a nyakába amint megláttam.
- Beszélnünk kell Lili. - nézett rám komoran.
- Gyere, menjünk fel. - mondtam figyelmen kívül hagyva a hangnemét.
Megfogtam a kezét és türelmetlenül húztam magam után. Az ágyam elé húztam egy széket, Harryt leültettem az ágyra, én lehuppantam a székbe, majd Ő elkezdte mondani...