- Még 5 percet! Csak 5 percet kérek! - nyögtem vissza
- Így is késésben vagyunk! - förmedt rám Anya hangosabban - már fél 3 van, és 3-ra itt lesznek értünk, úgyhogy szedd össze magad. Tudtommal alig várod már, hogy induljunk, márpedig így itthon fogsz maradni és reggel irány a suli!
Ezek a mondatok elég erőt adtak ahhoz, hogy kipattanjak az ágyból. Összeszedtem a pipere cuccaimat, felkaptam a bőröndömet és leszaladtam a nappaliba. Anya már elkészülve ücsörgött a kanapén, a kávéját szürcsölgetve.
- Anya kérlek, csinálnál nekem is egy kávét míg elkészülök? - néztem rá hatalmas bociszemekkel.
- Persze kincsem, de csipkedd magad, gyorsan halad az idő.
Szaladtam is ki egyenest a fürdőszobába. Hiba volt a tükörbe néznem. Hiába vasaltam ki a hajamat lefekvés előtt, akkorra már megint förtelmesen nézett ki! Bedugtam a hajvasalót és miközben az melegedett leakasztottam a vállfáról a ruhát, amit még előző délután készítettem ki. Egy fekete cicanadrágot vettem fel, fehér hosszított toppal és az ezüstös színben fénylő tornacipőmet. Mire felöltöztem a hajvasaló már forró volt. Neki is estem a hosszú sötétbarna, majdhogynem fekete hajamnak. Természetesen megégettem a fülemet, nem is én lettem volna. Amint a hajam elkészült, feldobtam egy alapsminket. Egy kis púder, szemceruza és szempillaspirál. Kiléptem a konyhába és megláttam az asztalon gőzölgő kávét, jó nagy adag tejszínhabbal a tetején.
- Ez az én Anyukám! - jelentettem ki elégedett mosollyal az arcomon.
Anyuék hálószobájából sírást hallottam. Hirtelen nem tudtam mire vélni, aztán eszembe jutott hogy Anya valószínűleg most ébresztette fel a kisöcsémet, mivel Ő is velünk tart. 3 éves még csak, tehát elég nehézkes számára az ébredés ilyen korán.
- Hahó! Készen vagytok már? - nyitódott ki az ajtó. Anyukám munkatársa volt, aki szintén velünk tartott. Mögötte a férje aki elvitt minket a reptérre.
- Persze, persze! Már Bencét szedi össze Anya és indulhatunk. - szóltam oda nekik.
10 perccel később már úton voltunk. Bekapcsoltam a zenét a telefonomon és bedugtam a fülhallgatót a fülembe, majd szép lassan elszundítottam.
~
- Lili, Lili, ébresztő! Le fogjuk késni a gépet. - lökdösött meg Anya.
- Hogy mi? Hol vagyok? Mennyi az idő? Micsoda? - mondtam kissé kómásan
- Igen álomszuszék! Negyed óránk van becsekkolni, aztán zárják a kapukat és itt maradunk, amit szerintem egyikünk sem akar.
- Jó, jó, rendben. - kipattantam az autóból, majd kiszedtük a csomagokat a csomagtartóból.
Szerencsére semmi fennakadás nem történt a becsekkolás közben. Minden tökéletesen működött. Amint beértünk a vámszabad területre az egyik kijelzőn már ki volt írva, hogy megkezdhetjük a Londonba tartó gépbe a beszállást. Mivel kisgyerekkel voltunk, előre engedtek minket, így szerencsére sikerült ablakhoz ülnöm. A repülő pontban 6 órakor elindult! Úton voltam álmaim városába! Kicsivel több, mint két óra és magamba szívhatom az angol levegőt és végre láthatom nevelőapukámat megint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése