- Valaki szórakozik velem!
- Mi baj van? - nézett rám kérdően Jeremy. - Ja, hogy ez... - fordult a mikrobusz felé. - Gyakran járnak erre. Ismerem őket, a munkából tudod.
- Hogy mi a fene? Te ismered őket?
- Persze, gyere menjünk oda, úgy is rég láttam őket. - húzott a mikrobusz felé.
Úgyéreztem hogy a szivem a torkomban dobog, a lábaimat alig bírtam megemelni, mintha a földbe gyökerezett volna. Muszáj volt mennem mert Jeremy húzott magával. Akkor már a kezemet fogta. Attól is a hideg rázott, hogy egy ilyen fiú, nem hogy a közelemben van, a kezemet fogja. Itt. Londonban. És a kibaszott One Direction mikrobusza felé tartunk. - Megráztam a fejem és összeszedtem magam. Jeremy bekopogott a vezető ülésnél lévő ablakon, ami abban a pillanatban megmozdult lefelé. Fogalmam sem volt kit látok mögötte.
- Hello Jeremy. Ezer éve nemláttalak. - szólt ki egy férfi. Nem nagyon láttam sokat belőle, mert Jeremy eltakarta.
- Szia Paul. Miujság? Milyen volt Ausztrália? Hogyhogy máris itthon vagytok?
Akkor már a fejem kész káosz volt. Paul? Istenem itt állok alig másfél méterre Paul Higginstől. Ilyen egyszerűen nem létezik! Figyelmesen hallgattam ahogy Paul elmagyarázta Jeremynek hogy miért értek haza máris, majd hirtelen hangos kacagást hallottam a hátam mögül. Nem tudtam meg merjek-e fordulni, de végülis megtettem.
Ott álltak előttem, életnagyságban! Ők! Harry, Niall, Zayn, Liam és Lou. Fogalmam sem volt mit csináljak, csak bambultam rájuk. "Megszólítsam őket? Odamenjek?" Pörögtek a kérdések a fejemben. Kétségbeesésemben megszorítottam Jeremy kezét és Ő is megfordult. Hatalmas vigyorral az arcán elindult feléjük, maga után rántva engem is.
- Hello srácok. - üdvözölte őket. - Na mi újság veletek? - kezdett beszélgetni velük.
Én továbbra sem mertem megszólalni. Cikázott a szemem mindannyiukon, közben Jeremy végig fogta a kezemet. "Ez csak valami álom! Biztos hogy álmodom!" - Mondogattam magamban.
- Na és Jeremy, ki ez a lány itt melletted? - ez a mondat kizökkentett a gondolkodásból.
- Jaj, hát ő Lili. Magyarországról jött, családi kiruccanás, de ugylátszik elhúzódik neki! - mesélte büszkén.
- Ő, H-H-H-Hello srácok. - nyögtem ki, majd elengedtem Jeremy kezét.
- Szia Lili! - szólaltak meg kórusban.
- Gondolom nem kell bemutatkoznunk. - szólalt meg Zayn.
- Nem, Magyarországon is elég híresek vagytok. - jelentettem ki.
- Remek hír. - szólalt meg Harry, kissé közömbösen.
Ránéztem, majd eszembe jutott a fénykép amit két nappal ezelőtt láttam. Csak néztem rá, néztem a zöld szemeit és belülről megint feltört az az érzés amit aznap este éreztem. A fájdalom. Eddig bele sem mertem gondolni, hogy valaha is találkozzam velük, erre itt állnak mind az öten. Itt, London közepén.
- Fiúk, szerintem indulnunk kéne. - kiabált Paul az autóból.
- Jólvan Paul, indulunk máris csak elköszönünk. - szólt vissza Liam. Majd fordult felénk. - Örültem a találkozásnak Lili. - és felém nyújtotta a kezét. Persze mimást tehettem volna? Kezet ráztam vele. Egy kissé kínosnak éreztem a pillanatot - Viszlát Jeremy. - fordult Jeremyhez. - Valemelyik nap benézünk hozzátok.
- Oké haver, egész héten dolgozom, gyertek amikor csak akartok. - bólintott feléjük Jeremy
- Hát akkor sziasztok. - szólt oda Niall, majd beszálltak a kocsiba és elmentek.
-Na, gyere Lili, nekünk is ennünk kellene valamit! - nézett rám Jeremy
- Öhm, neharagudj, de már nincs kedvem! Hazamennék inkább. - mondtam.
- Ahogy szeretnéd. Hazakísérlek.
- Azt megköszönném. Hisz azt sem tudom hol vagyok. - nevettünk fel mindketten.
Felszálltunk egy buszra, majd alig fél órával később már a házunk előtt álltunk.
- Nagyon élveztem ezt a napot! - közelített felém Jeremy.
- Igen, nekem is nagyon tetszett. Köszönöm ezt a kis városnézést.
- Ugyan, semmiség. - lépett mégközelebb.
Az egyik kezét a derekamra csúsztatta, a másikkal pedig megfogta a kezem. Már testünk szinte összeért. Egyre jobban húzott maga felé. Tudtam hogy nem szabad hagynom, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz, ezért inkább meghátráltam és ellöktem magamtól.
- Szerintem ez még korai. - vetettem oda neki
- Igen, igazad van, sajnálom!
- Hát akkor szia!
- Szia Lili, jó éjszakát kívánok! - majd elment.
Gyorsan felszaladtam az emeletre, felcsaptam a laptopot és egyből megnyitottam a facebook-ot és a twitter.
Facebookon rengeteg üzenet és értesítés fogadott. Hát persze, úgy volt hogy ma megyek haza. Biztosan aggódnak már. - Válaszolgattam az üzenetekre és kiírtam hogy még egy ideig maradok, ne aggódjanak, majd átkattintottam a twitterre.
Láttam hogy mindenki Zaynnek írogat, valószínüleg nem rég volt online. Pedig alig fél órája még velünk beszélgettek.
Muszáj voltam megnéznem mit írt ki, de talán jobban jártam volna, hogyha mégsem teszem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése