Már el is felejtettem mennyire imádok repülni! Utoljára két éve ültem repülőn. Elfelejtettem milyen csodaszép a látvány. Mennyivel érdekesebb a világ innen fentről!
~
"Kapcsolják be öveiket! Megkezdjük a leszállást" - csendült fel egy hang a kis hangszóróból a fejem fölött.
Ez az! Perceken belül leszállunk!
Nagyon izgatott voltam, kezem lábam bizsergett amint éreztem hogy a gép földet ért. El sem hittem hogy végre megérkeztünk! Úgy viselkedtem, mint aki még soha nem járt Londonban, pedig már ezelőtt kétszer jártam itt, de most valami mégis más volt! Éreztem, hogy ez nem egy egyszerű hétvégi kiruccanás lesz! Tudtam, hogy valami történni fog!
Leszálltunk a gépről, és én mit sem törődve azzal hogy Anyáék jóval mögöttem jönnek csak, megiramodtam befelé a csomagokhoz. Rengeteg ember volt a reptéren! Látszott hogy ez már nem a kis nyugodt Liszt Ferenc repülőtér otthon, Magyarországon.
Itt is szerencsénk volt, amiatt hogy drága egyetlen kisöcsikém velünk tartott, mivel neki köszönhetően nem kellett sorban állnunk, elvezettek egy teljesen üres beléptető kapuhoz. Amint én kerültem sorra Anyuék után, végre beszélhettem angolul. Mivel nyelvi előkészítős osztályba járok, ezért magasabb óraszámban tanulom az angolt és nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyire tudom használni és nem dicsekvésből mondom, de igazán jól ment!
Felkaptuk a bőröndjeinket, majd elindultunk kifelé, ahol már nevelőapukám várt minket. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk London belvárosa felé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése