16. fejezet

- Könyörgöm ne vedd fel, könyörgöm ne vedd fel! - kántáltam míg a jólmegszokott csipogás hallatszott a telefonból. Már épp eldöntöttem hogy kinyomom mikor megszólal az a bizonyos hang.
- Szia Lili, hát te? Napok óta nem látlak, merre vagy?
- Szia, hát azthittem tudod hogy kijöttünk Apuhoz.
- Efelejtettél szólni róla nem gondolod? - vette elő a szokásos lekezelő énjét.
- Idefigyelj - váltott a hangom erőlteljesebbre. - Most nem azért hívlak hogy veszekedjünk, mondanom kell valamit.
- Tessék, hallgatlak. - mondta még mindig lekezelően.
- Szóval, tudod meséltem még régebben a terveimről, hogy ki szeretnék költözni Londonba. - majd hallottam egy sóhajt a telefon másik oldaláról - Szóval - nyeltem egy nagyot - Az a helyzet, hogy nem kell várnom vele a középiskola végéig.
- Mi a frászról beszélsz? Nem, nem, nem! Tudod, hogy nem hagyhatjuk abba itt! Tudod, hogy mindig is szerettelek és most nem hagyhatsz itt. Pont most, mikor már kezdem levetkőzni a büszkeségem!
- Tudom, hogy szerettél, de amúgy sem akarnám már ezt a szenvedést. Kérlek ne is feszegessük ezt tovább. Sajnálom, de itt fogok maradni. Szépnek nem mondható, de igazán izgalmas 2 és fél évet töltöttünk el "együtt". Nem akarok miattad tovább szenvedni. Kívánom hogy találj egy olyan lányt, aki megfelel neked és boldog lehetsz vele...
- DE TE VAGY AZ A LÁNY NEM ÉRTED? HIÁNYZOL, SZERETLEK, AKARLAK! - kiabált a telefonba.
- ... kérlek ne csináld, sajnálom, szeretlek! - majd lecsaptam a telefont.

~

Hiába próbáltam visszatartani, a könnyeim patakokban folytak az arcomon. Összeestem, tudtam hogy jobban tettem hogy én magam mondtam el neki. Igen szerettem még mindig, hiába tagadtam másoknak, de muszáj volt túl lépnem rajta, csak magamnak ártottam volna ha továbbra is folytatom vele. "Jobb lesz ez így, jobb lesz így" - nyugtatgattam magam, majd hirtelen bevillant az SMS. Fél 6 volt már. De egyszerűen nem bírtam kimozdulni otthonról.
Visszaírtam Jeremy-nek hogy nekem ez ma nem fog menni, egyszerűen nincs erőm hozzá.
Kivonultam a konyhába, készítettem magamnak egy kávét, majd elkezdtem szürcsölni. A kávé egyedül nem segített, muszáj voltam egy régi szokásomat elővenni ismét. Beletúrtam a táskámba, megtaláltam azt a pár szál cigit, amit hónapok óta tartogattam. Muszáj voltam elszívni egy szálat. Kimentem a teraszra majd rágyújtottam. A kávé és a cigaretta együtt már segített valamilyen szinten. Kissé lenyugodtam, majd megszólalt a telefonom.
Nagyon reméltem, hogy nem Máté az, hogy ismét elmondja mennyire akar engem. Félve néztem a kijelzőre, szerencsére nem az Ő nevét láttam, hanem egy ismeretlen számot...