43. fejezet

Neharagudjatok, de semmi ötletem nincsen a folytatásra. Nem tudom hogyan tovább, de amint kitalálok valami jót 10 komment után jelentkezem! :) x -R

Reggel egyedül ébredtem Harry hatalmas ágyában. Gondoltam szétnézek a házban, ki merre van, de ehelyett csak Emmát, Daniellet és Eleanort találtam.

- Boldog születésnapoooooooooooooooot! - kiáltották mindhárman.

- Köszi csajok. - mondtam kissé álmosan. - Mennyi az idő?

- Fél 1. - mondta Eleanor. - A fiúk már elmentek készülni meg ilyenek.

- Mindig ennyivel a koncert előtt mennek? 

- Nem, de tudod hogy a mai különleges nap. - jelentette ki Danielle, aztán odalépett hozzám és átölelt majd a többiek is ezt tették.

- Csináltunk neked ebédet, mivel a reggelit átaludtad. - mondta lelkesen Emma. Mindannyian leültünk a nagy asztal köré, majd hozzáláttunk a milánói makaróninak amit a lányok elég jól összehoztak.

~

- Haladsz már? - kiabált Emma. - Mi már készen vagyunk!

- 5 peeerc! - kiáltottam vissza neki, miközben a hajvasalót vagdostam földhöz mert rohadtul nem működött. Azt egyébként tudni illik rólam, hogy ha valami meghibásodik a kezemben használat közben azt elkezdem csapkodni annak reményében, hogy működni fog és általában működik is egy-két földhözvágás után. Akkor is így történt.

- Paul mindjárt ittvan értünk! - szólt Danielle.

- Működiiiiiik! - kiáltottam el magam. - Mostmár tényleg csak 5 perc. - és úgy is lett. Mire lemásztam az előszobába már Paul is megérkezett. Szépen beszálltunk a nagy fekete mikrobuszba majd elindultunk. Emmával ez volt az első rendes, igazi One Direction koncertünk. Nagyon izgatott voltunk!

~

Innentől zenével :) click
Fél óra volt a koncert kezdéséig mire odaértünk. Rengeteg rajongó volt, be lehetett hallani a folyosókra a sikítozást és azt ahogy a One Direction nevét kántálták. Akkor is előtörtek bennem az emlékek, mikor még én is csak egy rajongó voltam. Valószínűleg én is ott álltam volna közöttük, ehelyett a backstage-be vezető folyosón sétáltam Paullal, Daniellel, Eleanorral és a legjobb barátnőmmel, akinek a fejében biztos, hogy ugyanezek a gondolatok söpörtek végig. Amint ezt kimondtam magamban egymásra néztünk, megálltunk és átöleltük egymást. Hihetetlenül csodálatos pillanat volt. Mikor Paul észrevette, hogy leszakadtunk, megállt majd odaszólt hogy sietnünk kéne ha még a koncert előtt látni szeretnénk a fiúkat. Nem kellett kétszer szólnia. Siettünk is tovább. Hosszú folyosókon kanyarogtunk végig, majd Paul bekopogtatott egy One Direction feliratú ajtón. Harry nyitott ajtót. Mikor meglátott a lélegzete is elállt.
- Gye-gye-gyertek be. - makogta.
- Mibajvan? - kérdeztem.
- Annyira... gyönyörű vagy. - mondta majd magához húzott és forró csókot lehelt a számra. Akárhányszor megcsókolt tüzijáték robbant a gyomromban. Miután bementünk leesett az állam. Hihetetlenül hatalmas öltözőjük volt. Óriási nagy tükör, előtte egy hosszú pulttal ami előtt 5 szék volt. Kigondolta volna... Danielle és Eleanor egyből odamentek Liamhez és Louhoz, míg Emma Niallel beszélgetett. Az öltözőhöz tartozó fürdőszobából Zayn hangja hallatszott amint gyakorolta a dalokat, majd megszólalt egy női hang a falon lévő hangfalból : "5 perc kezdésig. Kérném a fiúkat a színpad mögé."
Zayn is előjött a fürdőszobából, egy pillanatra megállt, végignézett rajtam. Égetett a tekintete, mosolygott, bólintott egyet majd elhagyta az öltözőt a többiek után. A folyosón mind a 4-en elkezdték énekelgetni a dalokat, behallatszott. Egyedül Harry maradt bent velem.
- Szeretnék adni neked valamit! - majd elindult a táskája felé és egy dobozt vett ki belőle.
- Harry, nem kellett volna, elég nagy ajándék ez a koncert nekem. Tudod, hogy mennyire akartam már. - mosolyogtam könnyekkel a szememben.
- Valami személyesebbet is szeretnék. - lépett közelebb. Megcsókolt, majd átadta a dobozt. Miközben nyitogattam a dobozt tovább beszélt. - Nem valami nagy dolog, Emma mondta hogy szereted az ilyeneket... Megértem ha nem... - Kezemet a szájára tapasztottam, jelezve hogy nagyon tetszik és nemakarom tovább hallgatni a hülyeségeit.
- Inkább segíts felvenni. - mosolyogtam. - Nagyon tetszik! Imádom! - mondtam.

Felfogtam a hajamat, Harry mögém lépett, majd összekapcsolta a láncot a nyakamon és megpuszilta a vállamat.
- Boldog születésnapot! - súgta a fülembe.
- Szeretlek Harold, köszönöm! - fordultam felé majd megcsókoltam.
- Harry az istenért haladj már mert.... - jött kiabálva Paul - Ó jaj, hoppá, bocsánat a zavarásért... - állt meg az ajtóban - ... de Harry mindjárt színpadon a helyed, Lili te meg lemaradsz a koncertről ami konkrétan a Te születésnapod alkalmából jött létre, úgyhogy mindketten indulás!
Harry megfogta a kezem és ugy kezdtünk el futni a színpad mögé. A fiúk már a színpadra vezető lépcsőn álltak mire odaértünk. Harry mégegyszer megcsókolt, majd elindultak a tömeg elé. Úgy éreztem, hogy a lábam leszakad, le kellett vennem a cipőmet. Mikor meglátta Paul, hogy mezítláb állok, odalépett hozzám és Ő is átnyújtott egy dobozt.
- Jajj Paul, elég már az ajándékokból.
- De ezt muszáj, Anyukádék küldték és úgy látom szükséged lesz rá. - mutatott a lábam felé nevetve. Kivettem a dobozt a kezéből és egy pár fehér fehér Converse cipő kacsintott felém. Tudják Anyáék mi való nekem. Bele is bújtam egyből. Emma odaállt mellém, és úgy néztük a koncertet. Akárhányszor lejöttek a fiúk a színpadról Harry egy csókot nyomott a számra és nem bírta ki nevetés nélkül egyszer sem ahogy ránézett a lábamra. Valószínűleg viccesen nézhettem ki a koktélruhámban fehér tornacipő kíséretével.
Emmával minden pörgős számot végigugráltunk, a lassú számokon nem egyszer könnybe lábadt a szemünk. Életem legjobb szülinapja volt. Lassan elérkeztünk az utolsó dalhoz.
- Most pedig szeretném megkérni Lili Bauert, a barátnőmet hogy fáradjon fel a színpadra! - mondta Harry a mikrofonba, majd felénk fordult. Én csak lestem mint egy retardált idióta, hogy most mit csináljak.
- Indulás te bolond! - szólt rám Emma, majd lökött rajtam egyet. Zayn a lépcső tetején állt, amint felértem megfogta a kezem, majd húzott magával.
Megdöbbenve néztem körbe, egy kissé erőltetett mosollyal az arcomon. "Rengeteg fiatal lány. Mindenhol. Több ezren, és tapsolnak, sikítoznak, a nevemet kántálják." - futottak át a gondolatok a fejemen. Soha életemben nem volt még ilyen élményben részem. Akkor már biztos voltam benne, hogy az volt életem legcsodálatosabb, legelképesztőbb születésnapja. Mikor odaértünk a többiekhez, Zayn elengedte a kezem, Harry nyúlt felém. Zayn mosolyogva bólintott felé, Harry ugyanígy viszonozta a gesztust, majd átkarolta a derekamat, és a közönség felé fordított. Niall elkezdett gitározni egy ismerős dallamot, mire a tömeg egyszerre kezdte el énekelni a Happy Birthday-t. A könnyek patakokban folytak az arcomon a boldogságból. Harryhez bújtam, megpuszilta a homlokomat, majd Ők is elkezdtek énekelni. Csak sírtam, mint egy kisgyerek. Amint a tömeg abbahagyta az éneklést Harryhez fordultam :
- Ezt mégis hogy?
- Tudod, kihasználtam az alkalmat, hogy nem jársz twitterre, nem volt nehéz megszervezni. - kacsintott, majd megszólaltak a Moments dallamai. Ott álltam a kedvenc együttesemmel és a barátommal a színpadon. Több ezer ember előtt és ott énekelték mellettem a Moments-et, a kedvenc dalomat. Úgy éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a Földön. Annál szebb szülinapja soha senkinek nem volt és nem is lesz.
Amint végetért a dal, mindannyian lementünk a színpadról. Nem tudtam mit tenni, integettem énis mint a fiúk. Mikor leértünk Emma lépett oda hozzám könnyes szemekkel, majd átkarolt.
A fiúk elmentek az öltözőkbe. Összeszedték magukat, majd elindultunk haza. Danielle, Eleanor, Liam és Louis másik autóval mentek. A fiúk a lányoknál aludtak aznap este. Hazaérve hihetetlenül fáradtak voltunk mindannyian, de meg kellett ünnepelni a születésnapomat. Előkerült ismét a szeretett vodka és a fütyülős és nem sajnáltuk az alkoholt. Mikor már mindannyian kellően ittas állapotban voltunk, úgy döntöttünk hogy elmegyünk pihenni. Mindenki elment a saját szobájába, kivéve engem. Aznap éjjel megint Harrynél "aludtam". Pontosabban egy ideig még nem aludtunk...