1. fejezet

Nos tehát, annyira kedvet kaptam az íráshoz, hogy szerintem hozzá is fogok egy kis történethez! Nem tudom mi fog kisülni belőle, de megpróbálom kihozni magamból a legtöbbet és a legjobbat :)



- Jaj, Anya... Kapcsold már ki a TV-t. Annyira idegesítő ez a nyálas zene! - kiabáltam anyukámra, miközben takaríttott és 5 fiú klipjét játszották az egyik zenecsatornán.

Egyébként Bauer Lili vagyok, 17 éves. Magyarországon élek, egy eldugott kis faluban Édesanyámmal és féltestvéremmel. A közeli városba járok gimnáziumba. Most kezdtem a 11 osztályt.

-Istenem Lili, ne nyafogj már állandóan, zárd be az ajtót és inkább kezdj el rendetrakni, ne foglalkozz azzal, hogy én mit csinálok. - kiabált vissza Anya.
Nem kellett kétszer szólnia, bezártam az ajtót és hozzáláttam a takarításhoz. Eltelt egy-két óra, de még sehol sem tartottam. Bekapcsoltam végülis én is a zenecsatornát, hátha több kedvem lesz egy kis hangazavar mellett pakolászni.
-Nem hiszem el, hogy már megint ez - mormogtam magamban- Egyébként is, kik ezek? - ránéztem a dal előadójára és címére: One Direction - What Makes You Beautiful.
Hetek óta egyfolytában ezt a zenét játssza a csatorna, gondoltam utánanézek, kik ezek, honnan jöttek és egyéb.
-Remek! - mondtam magamban - Egy újabb fiúbanda, ez kell a világnak.

~

November lehetett már, mikor Anya kiabált, hogy beszélnünk kellene. Seperc alatt a konyhában kötöttem ki, izgatottan várva mondandóját.
-Szóval Kicsim, az a helyzet, hogy tudom mennyire imádod Londont és mivel a nevelőapád is ott dolgozik, gondoltam meglátogathatnánk őt, egy hétvégére. - mondta Anya.
- Ezaaaaz, persze nagyon örülnék neki! - mondtam 1000 wattos mosollyal az arcomon
- De...
-Jaj ne, csak a 'de' szócskát ne...
-... ha szeretnél Londonba menni, akkor a nyári egyhetes utazásra nem tudsz eljönni velünk, mert tudod hogy a pénztárcánk ennyit nem engedhet meg magának. - folytatta mondandóját ekkor már lesütött szemekkel.
-Persze Anya, megértem, de én akkor is inkább maradnék Londonnál! Tudod, hogy mennyire imádom. - mondtam még mindig hatalmas vigyorral az arcomon.
-Jólvan, akkor megbeszélem nevelőapáddal. Április környékén gondoltuk az utazást, akkor már az időjárás is jó szokott lenni, még az esős Londonban is.