- Tessék, kész is van! - jött vissza a pulthoz a srác. - Egyébként Jeremy-nek hívnak. Honnan jöttél? Hallani a beszédeden hogy nem angol vagy.
- Köszönöm szépen. - elvettem az italt. - Egyébként teljesen jól hallod. - bólintottam rá. - Magyarországról jöttem. Tudod, ilyen hétvégi kiruccanás a családdal.
- Áhá igen, értem. És meddig maradtok?
- Holnap reggel utazunk vissza sajnos.
- Hm, kár. - sütötte le a szemét. - Azért mindenesetre, örülök hogy megismertelek. - majd a kezembe nyomott egy szalvétát is. - Remélem hallok még felőled.
- Egyébként Lili. - szóltam vissza. - Ez a nevem. - majd leültem, és elkezdtem kortyolgatni a shake-et.
Természetesen nem én lettem volna, ha nem öntöm le magam. Ekkor vettem kezembe a szalvétát, amit Jeremy nyomott a kezembe. Épp leakartam törölni a nadrágomról a löttyöt, mikor kiszúrta a szememet, hogy nem üres a szalvéta. Egy twitter címet találtam rajta és egy telefonszámot. Jeremy mosolygott mikor látta hogy fürkészem a szalvétát. Ránéztem, és a tekintetünk összeakadt. Széles vigyorral figyelt és én persze belepirultam elég rendesen.
Percekkel később, mikor Krisztián is végzett, szólt hogy indulnunk kellene haza. Intettem Jeremy-nek, visszaintett és már úton is voltunk hazafelé.
~
Hazaérve láttam, hogy Anya idegesen telefonálgat. Fel-alá járkált a folyosón. Fogalmam sem volt hogy mi történik. Egyszercsak letette a telefont és felsóhajott.
- Anya, mi történt? Valami baj van? - indultam el felé.
- Annyira nem vészes, csak úgytűnik maradnunk kell még egy ideig. - erre a mondatára felcsillant a szemem.
- De hát ez nagyonjóóóó! - kezdtem el ugrálni.
- Persze, neked jó, de ne felejtsd el hogy Liznek holnap este már munkában van a helye és neked is menned kéne iskolába. Nagyon le fogsz maradni! - okoskodott.
- Jajj, Anyu, tudod hogy mindig minden lemaradást bepótolok. - persze, mindig... - És egyébként mi okból kell maradnunk?
- Csődbe ment a repülőtársaság. Nem tudják mikorra oldódik meg a helyzet, de azt mondták értesítenek, amint lesz valami fejlemény.
- Remek, akkor még kitudja meddig leszünk itt? - néztem rá sunyi vigyorral.
- Minimum egy hetet maradunk még, de ha szeretnél hazamehetsz Lizzel. Vonattal indul holnap reggel.
- Á, dehogy megyek haza. Maradok! - hogy is mennék haza? Épp mikor megismertem valakit, két nap múlva pedig Ők is jönnek vissza Londonba!
Teljesen feltöltődtem energiával aznap este. Gyorsan elő is kerestem a szalvétát, amin Jeremy telefonszáma és Twitter címe volt. Gondoltam, mivel dolgozik még, nem lesz gépközelben, ezért felhívtam.
- Haló, Tessék? Itt Jeremy Sykes. - szólt bele.
- Öhm, szia! - dadogtam - Lili vagyok. Tudod, ma nyomtad a kezembe a telefonszámod!
- Persze, hát hogyne emlékeznék. Mire fel hívtál? - kíváncsiskodott.
- Hát, úgylátszik, hogy még egy hétig maradunk. Problémák vannak otthon.
- Ez remek hír! Mármint, hogy még maradsz.
- Igen, szerintem is. És, dolgozol holnap is? Mert ha igen, meglátogatnálak ha nembaj. Úgysincs semmi helybéli ismerősöm.
- Jajj, hát gyere nyugodtan. 11-től délután 6-ig én dolgozom. Ha gondolod utána elmehetünk valamerre. - mondta lelkesen.
- Az nagyon jó lenne. - éreztem ahogy a hideg átfutott a testemen. - Akkor holnap, olyan 5 óra felé találkozunk a munkahelyeden. A többit rádbízom. Szia. - tettem le a telefont, anélkül hogy megvártam volna a válaszát.
Nagyon izgatott voltam. Este 10 lehetett. Semmi kedvem nem volt aludni, ezért még laptopoztam kicsit. Persze, első utam a twitterre vezetett, ahol ismételten meglepő hírekkel találtam szemben magam.
én olvasom! én szerintem nagyon jó! :) hozd hamar a következőt! :)
VálaszTörlésörülök neki, és köszönöm! :) dolgozom az ügyön :))
Törlés