19. fejezet

Na, két nap alatt 19. részt írtam meg, úgyhogy most jön egy kisebb szünet. Reklámozzátok a fanfictiont nyugodtan, bátran lehet kommentálni, tényleg érdekelnek a vélemények illetve hogy kell-e folytatás. Mostmár tényleg bevezetem azt hogy bizonyos komment szám után jön a következő. Nos tehát, 5 komment után hozom a következőt. Puszi - R

- Jajj, istenem Harry, nem tetszik ez a hangvétel. - szóltam a telefonba közömbösen
- Hallgatlak kedves Lili, miért hívtál?
- Mi ez a lakcím? Mi ez az időpont? Mire fel ez az egész? - kérdezősködtem
- Hát, tudod, tényleg szeretnélek kiengesztelni a Nando's előtti tapló viselkedésem miatt és amiatt is, hogy ma is szépen beszóltam, pedig tudtam hogy nem érzed jól magad. - tényleg éreztem egy kis megbánást a hangjában.
- Figyelj Harry. Én nem vagyok az a lány, aki egyből ugrik, ha egy híres énekes fütyül neki, de ha tényleg ki akarsz engesztelni, akkor fél óra múlva itt vagy a ház előtt, és kiviszel szépen az Alexandra Palace-re. Nem érdekel, hogy mik a terveid, ha ki akarsz engesztelni akkor ezt kell tenned.
- Hát ez eszméletlen. - szólalt meg Harry meglepődve. - Te nem vagy semmi, ugye tudod? Alig ismersz, de már ugráltatsz. Hm, ez tetszik. - hallottam a hangján ahogy elmosolyodva beszélt. - Rendben, fél óra. - majd letette
- Fantasztikus vagyok! - jelentettem ki, aztán elkezdtem készülődni.

~

Fél óra múlva már elkészülve vártam Harryt és tényleg pontosan fél óra múlva már ott állt a házelőtt a szürke Audi. Még gyorsan kiszaladtam a konyhába, hagytam Anyuéknak egy üzenetet, majd kimentem Harry-hez.
- Azta! - nézett rám.
- Mivan? - szóltam vissza.
- Gyönyörű vagy... - bámult továbbra is.
- Jajj ugyan már Styles, hagyd ezt a szöveget. Inkább induljunk. - majd Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és besegített a kocsiba.
Őszintén szólva, meglepődtem a viselkedésén. Tényleg próbált kedveskedni.
Az autóút alig 10 percig tartott. Harry az alatt a 10 perc alatt szótlanul vezetett, én pedig a telefonomat nyomkodtam. Amint kiértünk, Ő átszaladt az én oldalamra, majd mint egy úriember kisegített az autóból.
- Köszönöm Mr. Styles. - szóltam oda gúnyosan.
- Önért bármit Bauer kisasszony. - vágott vissza.

Néhány percig sétálgattunk a sétányon, majd megpillantottam azt a kis távcsövet, amit itt tartózkodásom második napján is használatba vettem. Megvártam míg Harry elém került, majd megfogtam hátulról a vállát és elkezdtem tolni a távcső felé. Megálltunk előtte, majd elkezdtem kutarni a táskámban egy kevés apróért, mivel csak azzal működött. Felpillantottam és már azt láttam hogy Harry Londont kémleli a távcsövön keresztül. Megköszörültem a torkom, majd mellé léptem.
- Ó jaj elnézést kisasszony, jöjjön ide. - játszotta még mindig az úriembert.
- Na jólvan, ebből elég Haz, tudom én hogy nem vagy Te ilyen valójában. Jobban tetszett a kicsivel bunkóbb éned. - majd arrébb löktem és már én kémleltem a várost.
A Haz név hallatán felkacagott.
- Na mit nevetsz?
- Semmi, csak nem nagyon szoktak így hívni és őszintén nem is szeretem, de ha szeretnéd hívhatsz így. - mosolygott rám.
- Jólvan Haz, akkor kérhetnék még egy kis aprót, eltűnt a kép.
- Persze. - és a kis érme már landolt is a szerkezetben.
Fürkésztem a város, aztán arra lettem figyelmes, hogy hátulról Harry átöleli a derekamat majd a fülemhez hajolt és csak annyit súgott bele : "Sajnálom"
Rajtam átfutott a hideg, teljesen zavarba jöttem, megfordultam és alig pár miliméterre találtam az arcomat Harryétől. Hál' Istennek megszólalt a telefonom, mert fogalmam sincs mi történt volna. Amint Harry meghallotta a csengőhangomat hangos hahotázásba kezdett. Hát igen, a csengőhangom a Same Mistakes volt.
- Jólvan, na. Fogd már be, Anya hív. - néztem rá mérgesen, majd felvettem a telefont. - Szia Anya, mondd!
- Bauer Lili, azonnal indulj hazafelé akárhol is vagy! - Harry még mindig kacagott, de ekkor már azon, hogy Anya ordibálása kihallatszott a telefonból, amit kb 15 centire tartottam a fülemtől, különben megsüketültem volna.
- Jólvan Anya, 10 perc és otthon vagyok, csak kérlek ne ordibálj. - miután visszacsúsztattam a telefont a táskámba ráénéztem Harryre. Tudta nagyon jól mit akartam kérni. Szó nélkül visszaindultunk az autó felé, majd hazavitt.
Kiszálltunk mindketten a kocsiból. Harry az ajtóig kísért, majd azokkal a zöld szemeivel mélyen az én sötétbarna szemembe nézett és elkezdett közelíteni felém. Lenyomott az arcomra egy hatalmas cuppanós puszit. Sarkonfordult, majd elindult az autója felé.
- Hé Styles! - kiáltottam utána, mire ő visszafordult. - Bocsánatkérés elfogadva. - mosolyogtam rá.
- Reméltem is, Bauer! Jó éjt. - majd elhajtott.


Felszaladtam a lépcsőn, ahol Anyába ütköztem, aki könnyes szemmel ölelt át úgy, mintha egy életre el akarnék válni tőle. Hirtelen eszembe jutott, hogy márpedig közel ilyen súlyú dolog fog történni másnap reggel, hisz Ők visszautaznak Magyarországra, az életem pedig most már valóban kezdetét veszi itt, Londonban!