~
Eljött április 19. Egy nappal az utazás előtt álltam a szobámban, mint egy darab oszlop és néztem körbe, hogy ugyan mi a fenét vigyek magammal.
-Ez reménytelen, egy árva göncöm sincs amit magammal vihetnék. - mérgelődtem, talán kicsit hangosabban a kelleténél. Segítségre van szükségem most azonnal!
Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam a legjobb barátnőmet.
Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam a legjobb barátnőmet.
-Te meg mi a fenét telefonálgatsz? - kiabált a telefonba Evelin - Neked már rég pakolnod kellene és már lassan aludnod mert ahogy Téged ismerlek sehogy sem fogsz felkelni hajlani kettőkor.
-Igen, igen, tudom de pont a pakolás miatt hívlak. Egyszerűen fogalmam sincs mit kellene magammal vinnem. Könyörgöm segíts!
-Sejthettem volna! 15 perc és ott vagyok. - majd lecsapta a telefont.
Valóban alig telt el negyed óra, de Evelin már szaladt fel a lépcsőn, ellökött a szekrény elől és egy halom ruhát kidobált.
-Hé, hé, hé! Nyugalom, csak egy hétvégére megyek! - szóltam rá.
Valóban alig telt el negyed óra, de Evelin már szaladt fel a lépcsőn, ellökött a szekrény elől és egy halom ruhát kidobált.
-Hé, hé, hé! Nyugalom, csak egy hétvégére megyek! - szóltam rá.
-Persze, de Te 3 óránként fogsz átöltözni. Ismerlek már.
Teljes mértékben igaza volt. Alig félóra alatt mindent bepakoltunk. Délután 7 óra lehetett. Nekem akkor már későn volt, mivel tényleg hajnali kettőkor indulunk el itthonról, mivel messze lakunk a repülőtértől. Evelin elbúcsúzott tőlem, úgy viselkedett mintha egy évre mennék, pedig csak egy hétvége. Miután kikísértem őt a kapuig, megfürödtem, hajatmostam, fogatmostam. Gyors hajszárítás után kivasaltam a hajam hogy ne kelljen vele sokat vacakolni hajnalok hajnalán, majd nyugovóra hajtottam a fejem.
nekem nagyon tetszik :)
VálaszTörlésörülök neki :)
VálaszTörlés