20. fejezet - Egy új élet kapujában

Na jólvan, ugylátszik le fogom csökkenteni 3 kommentre, mert már kettőt megírtam még ezután, és ha az 5-re várok sosem lesz új rész. :D

Másnap reggel korán kelt az egész ház. Anyák hazautaznak, engem pedig itt hagynak. Mindig is erre vágytam, de valamilyen szinten most mégis megrémiszt a tudat, hogy elkezdem élni az önálló életemet. Persze, tény, hogy nagynénémékkel fogok élni, de mégsem fognak velem úgy törődni mint Anyuék, tehát magamra leszek utalva.
- Lili, gyere indulunk. - szólt Anya már megint könnyes szemekkel.
- Jólvan, megyek már. - kiáltottam vissza miközben a telefonomat kerestem.
Bepakoltunk szépen a kocsiba mindent és elindultunk a repülőtérre. Mindenki némán ült útközben.

~

45 percnyi autózás után megérkeztünk. Elindultunk a beszállókapukhoz. Természetesen hatalmas sor állt a Budapesti járatnál. Amíg Anyuék sorrakerültek addig a kisöcsémmel járkáltam körbe a reptéren. Ő még gondolom nem fogta fel mi történik, hiszen alig 3 éves volt.
Miután Apu feladta a csomagokat, Anya kisírt szemekkel lépett hozzám, már megint.
- Kislányom, ígérd meg hogy gyakran fogsz hívni, és néha meg is látogatsz minket. - ölelt át
- Jajj, Anya, nem a világ végére megyek, Ti is jöhettek bármikor.
- Tudom kincsem, de akkoris nagyon vigyázz magadra, és szólj ha bármi baj van! - majd egyre szorosabban ölelt, aztán Apu elhúzta és Ő is hozzám lépett.
- Tudom, hogy nem én vagyok az Édesapád, de büszke vagyok rád. Nem gondoltam volna, hogy képes leszel meghozni ezt a nehéz döntést, de látván azt, hogy mennyire boldogultál egyedül is, úgy gondolom nem lesz probléma. - soha nem láttam még Őt ilyen elérzékenyültnek.
- Köszönök mindent! Ha Te nem lennél, soha nem lett volna ilyen lehetőségem és kérlek, nagyon vigyázz Anyuékra otthon. - szorosan átöleltem.
" A Budapesti járatra megkezdődött a beszállítás. Kérjük minden jelenlévő utasunkat, hogy fáradjon az ellenőrző kapukhoz! Köszönöm." - szólalt meg a hang
- Hát akkor sziasztok. Vigyázzatok magatokra, főleg a kis tökire! - majd még utoljára mindenkit megöleltem és Apu a kezembe nyomta a kocsikulcsot.
- Csak óvatosan. - mosolygott rám.
- Persze, tudod, hogy mindig óvatosan vezetek. - majd elindultak a tömegbe és eltűntek.
Én is elindultam az autó felé. Szépen beültem, és elindultam vissza a belvárosba.

~

Amint hazaértem nagynéném, Mel, a hatalmas pocakjával már várt. Igen terhes volt, 4 vagy 5 hónapos, nem tudom már pontosan. Elmondta, hogy nagyobb házba átköltözünk, ahol a kicsinek és nekem is tudnak egy tisztességes szobát. Ennek kifejezetten örültem, mivel a matrac még mindig hihetetlenül kényelmetlen volt. Mondta, hogy már megvették a házat, és szerencsére semmit nem kell vele csinálni, csak a kicsinek kell egy két bútort venni bele, de az én szobám teljesen felkészítve van. Délután meg is kezdjük a költözést.
A délelőttöm abból állt, hogy összeszedtem a cuccaimat amit otthonról hoztam, illetve amiket összevásároltam. Épp mikor Mel szólt, hogy kövessem őket a kocsimmal, megcsörrent a telefonom.
Ismeretlen számot írt ki megint, de most valamiért sejtettem hogy ki keres, tehát azonnal felvettem...
Nem lepődtem meg, mert tényleg vártam a hívását!
- Szia Lili, azthiszem beszélnünk kellene az utóbbi napokban történtekről, Jeremy mondta hogy hívjalak... - szólt a telefonba Zayn...