24. fejezet

5 kommenthez tartom magam végülis! :)

- Mi a fenét csinálok? - kiáltottam fel, ahogy észheztértem.
- Fogalmam sincs, de nekem tetszik. - rántott közelebb Zayn.
- Nem, nem, ezt nemszabad! - próbáltam szabadulni szorításából.
- Miért ne lehetne? Mindketten szabadok vagyunk, bulizunk... Na, ne kéresd magad. - majd benyúlt a ruhám alá. Az egész varázs, amit kint a teraszon éltem át teljesen eltűnt. Sikítani kezdtem, mikor valaki felkapcsolta a lámpát.
- Zayn! - kiáltott rá Harry. - Te mi a jó büdös picsát művelsz?
- Jaj, haver, ugyanmár... - szólt vissza Zayn nyugodtan.
- Milyen nyugi már? Alig ismered és máris szobára rángatod... Ennyit a félénk énedről. - majd lesegített Zaynről, mire Liam is besietett.
- Basszameg Zayn, soha többet nem ihatsz. - mordult rá.
- Na, Daddy Direction, már csak Te hiányoztál innen. - kelt fel Zayn majd elvonult a fürdőbe.
- Lili, jólvagy? - fordult hozzám Liam, míg én Harry vállán sírtam.
- Persze, csak, most haza szeretnék menni. - szipogtam.
- Hazaviszlek! - ajánlotta fel magát Haz.
- Dehogy viszed. - szólt rá mérgesen Liam. - Ittál már eleget. Az kéne még hogy holnap az legyen az újságokban hogy Harry Styles részegen kocsikázott.
- Hát akkor majd sétálunk. Lili, bennevagy? - fordult felém.
- Igen, az jólenne. - mondtam már kicsivel nyugodtabban, és elindultunk lefelé. Még bementem a nappaliba elköszönni a többiektől, majd mikor kiléptünk volna az ajtón, egy magas hang utánam szólt.
- Lili! - Eleanor volt. - Tudom, hogy nem sikerült jól ez az éjszaka, de azért szeretném ha megismerkednénk.
- Jó ötlet. Kérd el Liamtől számom és hívj, amikor neked jólenne. - szóltam vissza egy kissé erőltetett mosollyal az arcomon. - Sziasztok mégegyszer, további jó mulatást. - majd Harry átkarolt és elindultunk haza.

[Katt ide és utána olvasd tovább]

- Mennyi az idő? - kérdeztem Harryt.
- Hajnali fél 4.
- Mióta jövünk már?
- Körülbelül negyed órája. - válaszolt Harry. - Nemsokára ott vagyunk.
Sétálás közben nagyon sokat beszélgettünk. Imádtam a hangját. Teljesen megnyugtatott, de volt valami amit muszáj volt megkérdeznem tőle.
- Harry! - álltam meg.
- Igen?
- Ne haragudj a következő kérdésemért, de tudod, volt az a kép, azzal a szőke lánnyal, április végén. Ő kicsoda?
- Valahogy éreztem, hogy ez nem marad annyiban. - hajtotta le a fejét, majd közelebb lépett. - Emma Ostilly, de mégmielőtt tovább gondolod, nincs semmi köztünk. - majd elmesélte, hogy mégis mi illetve hogyan történt.
- Akkor jó. - mondtam mosolyogva a mondandója végén és akkor már a házunk előtt találtam magam. - Úgylátom hazaértem. - jelentettem ki.
- Hát, akkor további szép estét. - nyomott egy puszit az arcomra, majd a keze után nyúltam.
- Hazza! - néztem rá bociszemekkel. - Köszönöm.
- Ugyan, semmiség! - mosolygott rám.
Közelebb léptem hozzá, pedig valami azt parancsolta magamban hogy ne, de mégis közelebb léptem. Belenéztem a zöld szemébe, mire ő közelebb hajolt. Vészesen közel volt arcunk egymáshoz. Hasonló érzések kavarogtak bennem, mint amikor Zaynnel éltem át ugyanezt pár órája a teraszon, de ez most mégis más volt. Ott álltunk ketten, a házunk előtt. Csak mi ketten! Semmi bömbölő zene, semmi alkohol. Ő is józan volt már és én is. Megragadta a derekamat, homlokunk már összeért. Arra számítottam hogy megcsókol, de mégsem tette. Egy puszit nyomott le a homlokomra. Hihetetlenül jó érzés volt. Göndör fürtjei az arcomat érintették, engem a hideg rázott, mire az ég egy hatalmasat dörrent. Mindketten felnéztünk. Harry nem engedte el a derekam. Villámok cikáztak az égen, majd az eső is elkezdett esni.
- Bejössz éjszakára? Nehogy a szakadó esőben sétálj haza, egyedül. - néztem Haroldra.
- Nem probléma, szeretek az esőben sétálni, de te indulj befelé. Majd kereslek. - nyomott le még egy puszit az arcomra és elindult.
Kint álltam még a ház előtt néhány percig, amíg Ő eltűnt a sötétben, majd felrohantam az emeletre. Elrohantam letusolni, majd befeküdtem az ágyba. Nem igazán jött álom a szememre, ezért elővettem a telefonomat. Egy SMS-em érkezett... Félve néztem meg a feladót.
Az üzenet Zayn-től érkezett...