30. fejezet

Jólesz ez a 10 komi. :D Így van időm gondolkozni a következőn :) Akár összejön, akár nem, a hétvégére felejtsetek el! 

Hihetetlenül kínzó fejfájásra ébredtem. Mel és Lexi ültek az ágyam szélén. Hogy kerültem egyáltalán az ágyamba?
- Na, a nagy angoltudós. - mosolygott rám Mel.
- Mi történt? Mennyi az idő? Milyen nap van? - soroltam a kérdéseket.
- Nyugodj meg, nincs semmi baj, itthon vagy, délután 2 óra van, gondolom altatót akartál bevenni tegnap este.
- Azt ne mondd, hogy nem az volt...
- Erről beszéltem. Azért annyira még nem vagy jártas az itteni dolgokban, hogy tudd, hogy melyik gyógyszer mire való.
- Kérlek, csak Anyuéknak ne szólj, mert különben mehetek haza! - kérleltem.
- Sejtettem hogy megfogsz erre kérni, de nyugi, tartom a számat! Először és utoljára. Nem szeretném, hogy legközelebb is megpróbáld begyógyszerezni magad!
- Lexi, ugye nem szóltál senkinek sem közülük. - fordultam barátnőm felé.
- Nyugi, tartottam a számat! De legközelebb ha előfordul én raklak fel az első Budapesti gépre és megyek veled haza, oda ahol mindenki figyeli minden egyes lépésedet! - fenyegetőzött.
- Jólvan lányok, én megyek. Beszélgessetek nyugodtan. Lili, szólj ha kell valami! - majd fogta magát Mel és kisétált.
- Szóval - nézett rám Lexi. - Mire volt jó ez az egész?
- Igazad volt... mármint Harryvel kapcsolatban. - majd felültem az ágyban. - Ma este mennek Dél-Amerikába, megmondta, hogy nem tiszták az érzései irántam meg ilyenek. Aztán elzavartam... Vagyis pontosabban leordítottam hogy takarodjon ki a házból... - és ismét elkezdtem sírni.
- Te nemnormális, idióta. - majd a fejemhez vágott egy párnát. - Ide jött hozzád, elbúcsúzni gondolom...
- Igen, aztmondta velem szeretné tölteni az éjszakát mielőtt elutazik. - vágtam a szavába, majd mégegy párnát kaptam az arcomba.
- Hülye, hülye Lili. Hol a laptopod?
- Ottvan az asztalon, de minekaz? - kérdeztem vissza.
- Na, gyere közelebb... - odahajoltam hozzá, majd szélsebesen elkezdte begépelni a Heathrow repülőtér webcímét.
Nem mertem megmukkanni, csak szótlanul néztem ahogy Lexi őrült gyorsasággal nézte az induló járatokat.
- Áhá! Megvan. - kiáltott fel. - Brazíliába indul gép este 8-kor. Ezek szerint nekik 6-ra ott kell lenni, hogy időben be tudjanak csekkolni és most fél 3 van. Tökéletes. Biztos otthon vannak még... - erre a mondatra kikerekedtek a szemeim, tudtam mire készül.
- Nem Lexi, szó sem lehet róla. Én nem fogok Harry után futni. - bújtam vissza az ágyba, magamra húzva a takarót.
- Rendben, Te akartad... Akkor maradj itthon begubózva az ágyadba. - majd sértődötten felállt és elment.
Az utolsó szavai kissé rosszul estek, nem is hagyhattam annyiban. Írtam neki egy sms-t hogy este jöjjön át, mert valószínűleg hatalmas hülyeséget fogok csinálni alig pár óra múlva.
Kimentem a fürdőbe, gyorsan letusoltam, hajamat kiegyenesítettem, laza sminket feldobtam, felvettem az első göncöket amik a kezembe akadtak. Egy cicanadrág, egy kék csőtop, majd azokra egy fekete bőrkabát, mivel szeles volt kint az idő. Felvettem a fekete tornacipőmet majd elindultam a kocsimhoz.
- Hóhó, megállni. - kiabált Mel. - Ha vezetni akarsz, akkor azt most gyorsan felejtsd el. - majd kikapta a kezemből a kulcsokat. - Akárhova is mész inkább menj busszal. - majd szó nélkül elkezdtem rohanni.

~

10 perce szaladtam, mikor teljesen kifulladtam, nem igazán éreztem jól magam. 4 óra volt, a fiúk akkor már biztosan nyakig voltak a pakolásban. Úgy döntöttem mégsem a házukhoz megyek el, ezért fogtam magam és beszaladtam az első aluljáróba. Megnéztem mikor megy metró a Heathrow reptérre. Szerencsém volt, pont abban a pillanatban futott be egy járat. "Jólvan Lili, most vagy soha, az utolsó lehetőség, hogy visszaszerezd az álmaidat!" - mondtam magamban majd felpattantam az épp megálló metróra. Csipogás hallatszott, ami jelezte hogy az ajtók másodpercek múlva záródnak. Akkor már nem volt visszaút..