31. fejezet

Annyira imádlak titeket, hogy kaptok még :D 10 komment után hozom a kövekezőt! :) 

Körülbelül egy órát metróztam a reptérig. Nagyon reméltem, hogy jól emlékeztem, hogy az 1-es terminálból indulnak. Besiettem és megnéztem a kijelzőket. Jó helyen voltam szerencsére, ki volt írva a Brazíliai járat. Helyes. Kisétáltam a beszálló részleg elejére, majd leesett az állam is. Rengeteg rajongó. Több százan.
- Hoppá, talán mégsem kellett volna idejönnöm. Soha nem vesz észre. - jelentettem ki, mikor valaki megérintette a vállam.
- Ki nem vesz észre? - ismerős hang volt, hát megfordultam. Hiába bíztam abban, hogy Harry lesz, tévedtem.
- Ó, helló Zayn, Te hogy kerülsz ide? Még van 3 órátok a gépig. - kérdeztem közömbösen.
- Kijöttünk hamarabb, megelőzve ezt ami most következik. - majd elkezdtek rohanni felénk a rajongók, paparazzik és mindenki. Felkaptam a fejemre a kabátom kapucniját. Zayn megragadta a karomat majd elkezdtünk rohanni, fogalmam sem volt hova, csak annyit láttam hogy két hatalmas testőr állt mellénk. Lehajtott fejjel mentem tovább, nehogy észrevegyenek. Nemsokkal később egy folyosón találtam magam, ahol már nyugalom volt. Hallatszottak még a sikoltozások, de már nem voltak a nyomunkban és a testőrök is leszakadtak tőlünk. Zayn nekilökött a falnak. Rendesen megijedtem.
- Nem miattam vagy itt ugye? - nézett rám üveges tekintettel.
- Miattatok vagyok itt! Megkedveltelek titeket és úgyéreztem muszáj elbúcsúznom, kitudja mennyi időre...
- 1 hónap - vágott a szavamba.
- Hát ez remek... El tudnál vinni a többiekhez? - néztem rá.
- Persze. - bólintott. - Gyere utánam.
Alig mentünk pár lépést, az egyik ajtó mögül már nevetgélés hallatszott ki. Zayn előrement.
- Srácok, hoztam valakit. Pont a biztonsági kamerákat figyeltem, hogy mennyien vannak már mire megláttam szegényt egyedül ácsorogni. - intett felém, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében besétáltam.
- Heló srácok! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd egyből Harry arcát figyeltem, aki totál lefagyott. Niall és Louis elkezdtek rohanni felém, Liam pedig lassan sétált utánuk. A két őrült a nyakamba esett és úgy öleltek, hogy majdnem megfulladtam.
- Na, engedjetek engem is oda. - szólalt meg Liam. - Örülök hogy ittvagy. - ölelt át, mikor sikerült kiszabadítania Lou és Niall öleléséből. - Beszélnetek kellene. - súgta a fülembe. - Én mindenről tudok. - intett fejével Harry felé aki továbbra is csak ült a kanapén és bámult. Louis már ott ült mellette, ezért oldalba bökte mikor észrevette, hogy Liam is Harryt pásztázza. Harry felállt, elindult felém. Ránéztem Zayn-re, aki egy lapos mosolyt küldött felém, majd bólintott, és csatlakozott a többiekhez akik úgy tettek mintha ott se lennénk.
Ő már csak ott állt előttem, nézett rám. Én nem bírtam ránézni azokután amiket a fejéhez vágtam, de éreztem, hogy néz. Kezével megérintette az államat, majd felemelte a fejem. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek a szemébe. Csak álltam ott mint egy darab fa és bámultam Őt. Abban a pillanatban belészerettem. Közel álltam hozzá már akkor is mikor Brighton-ban voltunk, de most már nem bírtam lebeszélni magam az érzésről. Közelebb hajolt majd a fülembe súgta: "Szeretlek!"
- Tudom, de én máshogy... - mondtam neki ismét lehajtva a fejem. Erre megfogta a kezem, majd kihúzott magával a szobából. Mentünk végig a folyosón, már nembírtam magamban tartani, könnyezett a szemem. Behúzott egy szobába. Egy kis tárgyalónak tűnt, de nem volt időm megfigyelni jobban. Harry bezárta utánam az ajtót, majd elfordította a kulcsot és nekilökött a nyílászárónak. Megijedtem. Nem tudtam mire számítsak. Dühöt éreztem rajta. A szomorúság és a csalódottság helyét a félelem vette át, ami miatt már sírni sem tudtam. Csak álltam ott előtte. Két keze a vállam fölött, ezzel jelezve hogy nem mehetek sehová. Az arca alig pár centiméterrel az enyém előtt állt meg, majd beszélni kezdett.
- Fogalmam sincs miért mondtam azt tegnap, hogy nem tiszták az érzéseim irántad, meg hogy nem ÚGY szeretlek. Akkor lehet, hogy azt éreztem, de miután eljöttem Tőled, a szívem szakadt meg. Nem akarom, hogy azt érezd, hogy csak kihasználtalak. Megismétlem. Szeretlek! És igen Lili Bauer, úgy szeretlek. Szerelemből. És nem érdekel sem a média, sem Zayn, sem senki! Én Téged akarlak.
Meg sem bírtam szólalni. Arcát a két kezem közé fogtam, majd megcsókoltam. Nem tudtam mi mást tehetnék.
- Szeretlek Harold Edward Styles. Legmerészebb álmaimban sem mertem volna ezt az egészet elképzelni. Hónapokkal ezelőtt még ugyanolyan rajongó voltam, mint akiket nemrég láttam. Annyian mondták otthon hogy soha nem kerülhetek a közeledbe, de most mégis itt vagyok. Veled. Egy kibaszott tárgyalóban.
- Tudod, hogy az álmok valóra válnak! - próbált megnyugtatni. Majd dörömbölést hallottunk az ajtón aztán kiabálást.
- Haz, ha megcsalsz én kinyírlak! - persze hogy Lou volt, kimás?
- Jólvan már BooBear, 1 hónapig csak a tiéd leszek. - kiáltott vissza Harry.
- Tökmindegy, jobban jártok ha jöttök, indulnunk kell a géphez. - majd hallottuk léptei távolodását.
- Hát akkor itt az idő. - mondta majd mégegyszer megcsókolt.
- Menjünk vissza. - javasoltam, majd elindultunk a többiekhez.
Miközben a fiúk összeszedték a cuccaikat, Zaynnek jeleztem hogy maradjon le kicsit a többiektől. Elkezdtem matatni a táskámban húzván az időt, és Zayn is ezt tette. Harry odajött hozzám.
- Minden okés?
- Persze, nyugodtan menj előre, mindjárt megyek utánatok. - pusziltam meg, majd elviharzott a többiek után, aztán Zayn lépett oda hozzám....