35. fejezet

Jönnek sorban a dícsérő szavak, úgyhogy eszem ágában sincs abbahagyni! :) 10 komment és sietek a következővel. Ehhez a részhez is jönne egy zene. Lifehouse - Broken

Szép lassan lenyomtam a kilincset, majd benyitottam. Ijesztő volt a kórterem. Síri csönd volt, csak a gépek csipogását hallottam. Közelebb léptem az ágyához. Mozdulatlan volt, szeme lecsukva, fényes fekete haja sem csillogott úgy, mint amikor utoljára láttam. Karjaiból csövek lógtak ki. Átakartam ölelni, de tudtam, hogy úgysem érezne semmit. Arca televolt karcolásokkal és vágásokkal. Fájt hogy ilyennek kell látnom, de számomra még így is gyönyörű volt.

Egy széket húztam az ágya mellé, leültem, majd óvatosan megfogtam a kezét és beszélni kezdem hozzá.

- Nem hagyhatsz itt, most nem! Annyira hiányzol. Alig egy hónapja mentem el és így kell hazaérnem, hogy egy rendőr fogad a hírrel. Tudod, hogy vártam volna rád a reptéren. Nem kellett volna ezt csinálod. Csak az én hibám. Szólnom kellett volna, hogy maradj otthon és megyek hozzád, de nem... És látod, most itt fekszel. Tehetetlenül. Tudom, hogy hallasz, tudom hogy érzed, hogy itt vagyok. Itt van mindenki. Könyörgöm, gyere vissza. Nem hagyhatsz el minket. Édesanyád gyűlöl, jogosan, de túlleszünk ezen! Tudom, hogy képesek vagyunk rá, együtt sikerülni fog. Szeretlek Lili, kérlek, gyere vissza. - majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Megint elgyengültem. Mi más történt volna? Ott ültem, egy kórházi szobában, egy tehetetlen lány mellett, akiért bármit megtettem volna. 

Egy orvos sétált be, majd megkért, hogy menjek ki, átviszik a vizsgálóba. Felálltam, adtam egy puszit a homlokára majd kimentem. Simon is ott volt már a kórházban.

- Harry, ugye tudod, hogy nem lehetsz itt örökké? - jött oda hozzám.

- De Simon, itt leszek vele végig... - mondtam nyugodtan.

- Neked munkád van Harry. Elvállaltad, végigcsinálod. A lány fel fog épülni, de neked addig élned kell az életed. Gondolj a rajongókra. Most pedig szedd össze magad. A többiek már kint várnak a kocsiban.

- Azzal az egy feltétellel megyek el innen, ha megígéred, hogy amíg nem épül fel, semmilyen turnét nem vállalsz be. 

- Ezt nem kérheted Tőlem. Ez a munkád!

- Ígérd meg, különben olyat teszek, ami megpecsételi a banda sorsát! - fenyegettem meg.

- Napközben dolgoztok a következő albumon. Esténként jöhetsz, turné nincs, interjúk vannak. Ez az ajánlatom.

- Rendben legyen. - majd még egy utolsó pillantást vetettem rá, ahogy kitolták. Simon megragadta a karom majd elhagytuk a folyosót, aztán a kórházat is.

~

Hetek teltek el, lassan már hónapok. Újságok címlapján jelentünk meg. Persze, feltűnt a paparazziknak, hogy minden este a kórházba járkálok. Lili Anyja nem fogadta jó szemmel minden esetben, de látta rajtam, hogy tényleg érdekel a lánya. Úgy éreztem kezd megbékélni velem.
Rengeteg ismeretlen embert láttam megfordulni felé. Többségében magyarok voltak. Innen Londonból mi öten jártunk be hozzá, illetve Lexi, Mel, és John - a nagybátyja.
Egy nap egy fiatal srác sétált be. Nem igazán tudott angolul. Lili anyja nem kedvelte, láttam rajta. Bátorkodtam odamenni Mrs. Taylor-hoz megkérezni, hogy ki az a fiú.
- Neharagudjon, de meg tudná mondani ki az a srác? - szóltam hozzá kedvesen, majd a fiú felé néztem aki az ajtó előtt kuporgott.
- Régi szerelme, vagyis annyira nem régi. Máténak hívják. Középiskolában ismerkedtek meg. Lili rengeteget szenvedett miatta, de nagyon szerette az egyszer biztos. Állandóan mesélt róla. Tudod, az olyan se veled se nélküled kapcsolat volt. - mesélte a történetüket. Úgy láttam, megbékélt velem.
Miután elmesélt mindent, kicsit rosszul éreztem magam. Ha annyira szerette az érzései még mindig ott vannak valahol belül, nem múlik el csak úgy és ezekszerint a srác is szereti még, ha itt van. Megkértem Mrs. Taylor-t hogy beszéljen Mátéval és kérje meg hogy távozzon, féltem, hogy ha Lili felébred és még itt lesz, megint szenvedni fog miatta. Nem értettem miről beszéltek, aztán Máté odalépett hozzám, majd egy hatalmas pofont lekevert. Nem tudtam mire vélni. Nem ütöttem vissza. A srác fogta magát, majd kisétált.
Azokban a napokban már megengedték, hogy többen is bemenjünk hozzá egyszerre. Mrs Taylor ment be, majd nemsokkal utána énis mentem.
Lili már egy fokkal jobban nézett ki. Egy nővér lépett be, megkérdeztem tőle, javult-e már az állapota.
- A sebei nagyjából begyógyultak, a csonttörések összeforrtak. Már csak a csodára várunk, ami felébreszti. - mondta a nővér.
- Remélem minél előbb itt lesz az a csoda. - szólalt meg Lili Anyja.
Ott ültünk bent, az ágya két szélén. Én fogtam a kezét, míg Mrs. Taylor a homlokát simogatta. Apró remegést éreztem a kezén, majd megszorította az enyémet.
- Úristen, a keze! - szólaltam fel.
- Micsoda? - pattant fel Mrs Taylor.
- Megszorította a kezem. - majd alig hallható szavak hagyták el a száját, amelyek egyre érthetőbbé váltak.
- Harry, Harry. Hol van Harry?
- Ittvagyok életem, ittvagyok. - hajoltam fölé, majd kinyitotta a szemét és halvány mosoly jelent meg az arcán...