36. fejezet

10 komment után érkezik a következő! :)

Lili szemszöge:

Amint megláttam Harryt boldogság töltött el, majd az öröm egy pillanat alatt eltávozott. Az egész testem égett. Hihetetlenül fájt mindenem. A fejemet mintha belülről szét akarná hasítani valami. A lábaimat alig éreztem.

- Istenem ez fááááj! - ordítottam fel.  - A fejem szétrobban, segítség! - csak ordítottam majd hallottam ahogy a gépek mellettem elkezdtek csipogni.

- Orvost, valaki, könyörgöm! - hallottam meg Anya hangját. Nem tudtam mi történik, azt éreztem hogy fáj mindenem.

- Nyugodj meg, semmi baj nem lesz. - hajolt hozzám Haz.

- Harry, nagyon fáj! - kiáltottam.

- Engedjen oda kérem. - hallottam meg egy elképesztően mély férfihangot, majd erős fényt érzékeltem a szememmel, aztán egy szúrást a nyakamban. - Mindjárt jobban lesz. - szólalt meg ismét a férfi.

Valami folyadék kezdett szétáramlani az egész testemben és valóban jobb érzés volt. Már csak a fejem sajgott.

- Nyugtatót és fájdalomcsillapítót kapott. - mondta az orvos Anyának majd felém fordult. - Hogy érzi magát?

- Mint akin átment két úthenger. - válaszoltam. - Mi történt? - tettem fel a kérdést mégegyszer.

- Autóbalesete volt, most ébredt fel a kómából. Kész csoda, hogy túlélte. 

- Kóma? Mióta? - átfutott rajtam a hideg.

- 3 hónapja. - szólalt meg Harry. - De az a lényeg, hogy végre felébredtél! - mondta mosolyogva. - Itthagylak Anyukáddal, felhívom a többieket, közlöm a jó hírt. 

- Köszönöm. - próbáltam mosolyogni. Nem igazán fogtam fel, hogy 3 hónapig a kórházban feküdtem mozdulatlanul. 

- Emlékszik valamire a balesetből?? - kérdezte az orvos.

- Harryék elé indultam a reptérre. Zsebkendőért kutattam a táskámban, mert vérzett az orrom, nem akartam hogy mindenem csupa vér legyen... 

- Tipikus. - szólt közbe Anya.

- Kérem asszonyom, hagy mondja végig... - szólt rá az orvos.

- ... annyira emlékszem még, hogy megpördültem az autóval, Harry arcát láttam és utána már semmi. - magyaráztam.

- Remek. Elvégzünk néhány vizsgálatot, bent tartjuk megfigyelésen. Itt van az ágya végében egy sárga gomb. Ha rosszul érzi magát, nyomja meg és máris jön valaki.

- Köszönjük Doktor úr! - mondta Anya. - Magunkra hagyna minket kérem?

- Persze. Jobbulást Lili és ne zaklasd fel magad, nem tesz jót. - majd kiment. Tudtam, hogy az okítás következik...

- Na édes lányom! - kezdett bele Anya. - Amint kiengednek szépen visszajössz velem haza Magyarországra.

- Szó sem lehet róla! - kiáltottam rá. - Anya, minden annyira tökéletes. Ittvan velem az a fiú, akire mindig is vágytam! Te is tudod nagyon jól. Tudod, hogy mindigis ezt akartam. Nem fogod tőlem elvenni. Ittmaradok, vele. Vigyázni fog rám, tudom!

- Miatta vagy itt, nem veszed észre?

- Nem! Magam miatt vagyok itt! Meg kellett volna állnom és nem lett volna semmi baj. - próbáltam magam lenyugtatni. - Szeretem Őt! Ő volt minden vágyam és most itt van. - majd sírásban törtem ki. Abban a pillanatban tényleg csak Őt akartam. Ő tartott életben. Anya közelebb jött, belenézett a szemembe, de úgy, hogy már fájt.

- Figyelj drágám! Amíg meggyógyulsz itt maradok Londonban és szemmel tartom azt a Harry gyereket. De ha meglátom hogy egy pillanatig is rosszul bánik veled, vagy megbánt vagy akármi, nincs mese, jössz velem haza! Láttam rajta, hogy aggódik érted, ez tény... De számolj azzal a ténnyel hogy sztár... Soha sem tudhatod mi fog történni. Ha tényleg ennyire szereted és fontos neked, akkor legyen beleegyezem, de tényleg csak akkor, hogyha nem bánt meg!

- Köszönöm Anya! Szeretlek. - majd nyomott egy puszit a homlokomra. Végül Harry sétált be.

- Már úton vannak, 10 perc és itt lesznek.

~

- Hahó kisbeteg, bejöhetünk? - kukucskált be.

- Persze gyertek nyugodtan. - mosolyogtam rájuk vidáman. Harry felpattant, megállt az ajtó mellett, megvárta míg beérnek a srácok. Anya végig ott ült mellettem. Láttam hogy Liam valamit odanyomott Harry kezébe a háta mögött, majd énekelni kezdtek. 

" I've tried playing it cool
But when I'm looking at you
I can't ever be brave
Cause you make my heart race... "

 Hiába, hogy az egyik legvidámabb számukat énekelték, teljesen meghatódtam. Sírtam... de ezek örömkönnyek voltak. A szám a fülemig ért. Majd a dal végén Harry kilépett közülük és egy imádnivaló kis macit adott a kezembe, majd megcsókolt. Ez még Anyának is tetszett, hisz nagyon jól ismerte már a dalt, nekem köszönhetően, végül Liam megszólalt.
- Mrs. Taylor, tudjuk, hogy nem igazán kedvel minket, de megígérjük h mostantól vigyázni fogunk rá. Nem hagyjuk magára egy percre sem!
- Ez igazán kedves tőletek fiúk, de majd Lili eldönti, hogy hazajön-e velem miután kiengedik. Ez legyen az Ő döntése. - küzködött még mindig a könnyeivel.
- Anya, úgy is tudod, hogy fogok dönteni... - szóltam rá.
- Még megváltozhat...
- De nem fog! - kiáltottam rá.
- Lili, ne idegeskedj, nem szabad tudod. - nyugtatott Harry.
- Na akkor most mindenki kimegy szépen! - jött be egy nővér. - Most már pihennie kell a betegnek.
- Igenis főnökasszony! - szólalt meg Louis, majd elkezdte kilökdösni a fiúkat és Anya is utánuk ment.
- Én maradhatnék? - kérdezte Haz.
- Ha a kisasszony szeretné... - tekintett rám a nővérke.
- Igen szeretném. - mosolyogtam rá, majd Harry keze felé nyúltam, aki helyetfoglalt az ágyam mellett lévő székben. A nővér valamit nyomott az infúziós zacskómba. Valószínűleg erős fájdalomcsillapítot aminek hatására elnyomott az álom...