45. fejezet

Remélem mindenkinek tetszeni fog :) 10 megjegyzés után érkezik még! Mellesleg holnap kétnapos osztálykirándulásra megyek, úgyhogy leghamarabb vasárnap vagy szombat este tudok új résszel jelentkezni. Addig is kitartás, gondolkozom a folytatáson.

Harry szemszöge: 

Miután lezuhanyoztunk, ami elég nehezen mint, lefektettem Lilit aludni. Szegény egész éjszaka kiabált. Nem bírtam sokáig hallgatni, muszáj voltam felébreszteni.
- Lili, Lili, kelj fel! - szólongattam.
- Harry, ne, az öcsém... - nyitotta ki a szemét amiből akkorra már a könny folyt.
- Semmi baj édes. Csak rosszat álmodtál.
- De annyira... - kezdte mondani.
- Nem, nincs semmi! Itt vagyunk a szobámban, álmodban kiabáltál, muszáj voltalak felébreszteni. Nincs semmi baj, érted? - próbáltam nyugtatgatni.
- Harry, elkérhetném a laptopod?
- Máris adom. - majd felálltam és elmentem az asztalomig. Felvettem a laptopot majd visszafeküdtem Lili mellé, aki azt egyből felnyitotta majd a facebook-ot nyitotta meg. - Miért is kell hajnalok hajnalán facebook-oznod? - kérdeztem.
- Elővigyázatosság. - mondta, majd teljesen ledermedt. Ránéztem a kijelzőre, rengeteg értesítése volt, rengeteg üzenet. Megrémült, úgy láttam az arcán, majd miután átszaladt az üzeneteken kikapcsolta a laptopot, vissza adta nekem amit visszavittem az asztalra. Közben Ő is felállt.
- Most mit csinálsz? - léptem oda hozzá.
- Lemegyek a konyhába, jövök mindjárt. - majd azzal fogta magát és kisétált. Hagytam inkább menni, fogtam magam és visszafeküdtem. Megpróbáltam ébren maradni míg visszajön, de nem bírtam parancsolni magamnak. Elaludtam.

Lili szemszöge:

Ilyen förtelmes rémálmom soha nem volt. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Főleg a vége Zaynnel. Nem történt meg, ez tény. De hihetetlenül valósnak hatott. Egy volt a baj, hogy az érzés amit álmomban éreztem Zayn iránt az nem múlt el. Lesétálva a lépcsőn láttam, hogy a konyhában fel van kapcsolva a lámpa. Bizakodva léptem be, reméltem, hogy Zaynnel találom szemben magam... Persze úgy is lett.
- Szép reggelt, vagy micsoda. - fordult felém Zayn hatalmas mosollyal az arcán.
- Öhm, szia. - majd poharat kezdtem keresni az egyik polcon. Szerencsémre pont azon a polcon volt tiszta épségben lévő amit nem értem el. Próbáltam nyújtózkodni érte, de nem sikerült.
- Hagyd, majd én leveszem. - lépett oda Zayn. Megfogta a derekamat majd arrébb tolt. Ő simán elérte. Nem kellett szenvednie mint nekem.
- Köszönöm. - mondtam még mindig kissé megilletődve. Elmentem a csaphoz, engedtem vizet, majd leültem az asztalhoz. Kínos csönd megvolt, Zayn pakolta az alkoholos üvegeket. Meg kellett törnöm a csöndet, nem bírtam elviselni. - És, te hogyhogy itt? Ilyenkor?
- Nem bírtam aludni, gondoltam elpakolok egy kicsit. - majd fogta magát és leült velem szembe. - És Te? - nézett rám kérdően.
- Rémálmom volt, vagyis egy része az volt... - eszembe jutott az ami vele történt álmomban.
- Uhh, az nem jó. - mondta. - De jól vagy ugye?
- Aha, csak kicsit fáj a fejem.
- Nem csodálom, eléggé kiütötted magad az éjszaka. - nevette el magát. - Emlékeztetett arra az estére mikor... tudod... mikor elveszítettelek. - mondta ki az utolsó szót elcsukló hangon.
- Nem veszítettél el Zayn, itt vagyok. - majd közelebb ültem hozzá.
- Csak nem úgy, ahogy azt én szeretném. - jött Ő is közelebb. Inkább fogtam magam, felálltam és elmentem még engedni vizet. Mikor megfordultam már ott állt velem szemben. Hihetetlenül közel.
- Talán, most ha nembánod visszamennék Harryhez. - próbáltam kikerülni.
- Kérlek maradj. - nézett rám azokkal a barna szemeivel, amiknek lehetetlen ellenállni.
- Hát jól van. - egyeztem bele. - De akkor menjünk a nappaliba, szívesebben ülnék inkább a kanapén. - majd erre felkapott, bevitt a nappaliba és leültetett, azután Ő is helyet foglalt mellettem.
Miután megint beállított a kínos csönd, ismét muszáj voltam megszólalni.
- Zayn, én... nem tudom mi van most... - próbáltam valamit kinyögni.
- Csak nyugodtan mondd. - szólalt meg még mindig halálosan nyugodtan.
- Ebben a rémálomban, amit említettem, hogy volt benne jó is... - álltam meg nagy lélegzetet venni. - ... az Te voltál.
- Hmm valóban? - csúszott közelebb hozzám.
- Tudod, álmomban megcsókoltál és akkor ott úgy megint előjöttek a régi érzések irántad... - sóhajtottam megint egy nagyot. - ... és az a helyzet h nem múltak el azzal, hogy felébredtem. De mivel álmomban tértek vissza az érzések, ezért lehet hogy nincs is valóságalapjuk.
- Majd meglátjuk, hogy van-e valóságalapja. - majd anélkül, hogy tudtam volna bármit is tenni megcsókolt. Én hülye idióta visszacsókoltam és a tűzijáték, ami akkor az erkélyen keletkezett a gyomromban az ismét ott volt. Egyre szenvedélyesebben csókolt. Már én is a haját túrtam. Váratlan pillanatban felállt, felemelt és felvitt az emeletre. A szobája előtt megállt, letett és megszólalt.
- Ha most ide bejössz velem, ígérem, hogy ami ott fog történni az abból a szobából soha ki nem kerül.
Fogalmam sem volt mi a francot csináljak. Ott álltam Zaynnel a szobája előtt. Talán életem legnagyobb hibáját követtem volna el, ha Emma akkor nem jött volna ki.
- Ti meg mi a szart csináltok? - nézett ránk meglepődve.
- Beszélgetünk? - kérdeztem tőle ironikusan.
- Aha, azt látom. Olyan piros az arcod mint aki egy kiadós szex után van drágám.
- Jajj Emma, ne találgass már könyörgöm. - ránéztem Zaynre, aki akkor már alig bírta magában tartani a röhögést. - Zayn, te meg ne vigyorogj légyszives.
- Oké, inkább visszamegyek aludni... - mondta Emma, majd vissza is ment a szobájába.
- Na, milesz? - fogta meg a kezem Zayn.
Átnéztem a folyosó másik oldalára, ahol Harry szobájának ajtaja állt. Vettem egy mély lélegzetet, bólintottam, majd beléptem Zayn szobájába. Ő utánam jött, majd bezárta maga mögött az ajtót...