47. fejezet

Hihetetlenül gyorsan összegyűlt az előző fejezethez a 10 komment. Alig egy óra alatt. Rekord. Ennek örömére itt a következő rész :) A következőt a megszokott dolgok után hozom!

Lili szemszöge:


Végigsírtam Harry egész mondandóját. Teljesen elképedtem, nem hittem volna hogy ekkorát csalódhatok benne.
- És még neked állt följebb? Hogy képzelted ezt? Azt hitted soha nem fogok tudni róla? Képes voltál úgy nekem esni előbb? Egy ártatlan csók volt te meg lefeküdtél azzal a szőke picsa modellel. Ennyit értem neked Harry? Ennyi volt az a hű de más vagy dolog? Hát tudod mit? Nem kérek belőled soha többé? - ordítottam vele a könnyeimmel küzködve.
- De értsd már meg hogy nem jelentett semmit! - próbált magyarázkodni.
- Nem Harry, végeztünk! Hazamegyek Magyarországra, nem kérek se belőled, se Zaynből se senkiből innen!
- Persze, menekülj csak el! Ahelyett hogy megbeszélnénk megfutamodsz. Szép. Lili én szeretlek!
- Harry, lefeküdtél azzal a csajjal.
- Te meg csókolóztál Zaynnel! - vágott vissza.
- Mégis bevallottam, Te meg örökre hallgattál volna erről az egészről. Mit képzelsz magadról? Hogy majd mindent eltűrök neked csak mert te vagy Harry Styles? Nem, olyat nem játszunk. És igen elmenekülök, Tőled messzire, soha többé nem akarlak látni.
- Lili, könyörgöm, sajnálom. - lépett oda hozzám.
- Én sajnálom Harry, hogy az eddigi életem feláldoztam érted. Azt hittem életem legjobb döntése lesz itt maradni Londonban. Erre megismertelek Téged, majdnem meghaltam miattad most pedig összetöröd a szívem.
- Nem ezt akartam, hidd el. A baleseted óta magamat okolom. Nem akartam hogy ez történjen. Ami meg Dél-Amerikában történt az nem jelentett semmit. Lili, nem érdekel az a lány. Csak te érdekelsz. Kérlek ne hagyj itt!
- Harry, én ezt nem bírom, szeretlek de muszáj mennem. Nem akarom ezt tovább. Megcsaltál, a szemembe hazudtál, nem kell ez nekem. - majd fogtam magam és kimentem. Berohantam a szobámba és elkezdtem pakolni a bőröndömbe. Emma utánam jött.
- Lili, biztosan ezt akarod?
- Nem akarok maradni Emma. Tudod, hogy Ő volt a mindenem... Tudod, hogy mennyire akartam, erre ezt kapom tőle... el kell mennem innen. Te ha akarsz maradj, de én hazamegyek. Vissza Magyarországra.

~

Innentől zenével. click
Este Louis volt olyan kedves, hogy kivitt a repülőtérre.
- Köszönöm Louis, hogy kihoztál.
- Lili, még most meggondolhatod magad... Biztosan itt akarsz minket hagyni?
- Elhiszed hogy mennyire fáj ez nekem? Itt hagyni mindenkit? Imádlak titeket, de nem bírnám ki Harry közelében.
- Akkor költözz vissza Melhez, nem fogsz velünk élni, de legalább Emmával és velünk találkozhatsz! - próbált marasztalni Louis.
- Nem lehet! Harry keresne és én nem bírnám ki, hogy ne foglalkozzak vele. Így legalább távol leszek tőle és nem lesz esélyem arra, hogy találkozzak vele. - mondtam könnyes szemekkel.
- Nagyon fogsz hiányozni. Abban biztos lehetsz hogy a többiekkel keresni fogunk, ha lesz időnk. - majd odalépett hozzám és megölelt.
- Köszönöm Louis. Ti is hiányozni fogtok. Imádlak titeket! A rajongótok maradok örökre, ezt sem felejtsd el! - mosolyodtam el.
- Te leszel az első ember akinek személyesen én adom fel postán az új lemezeket meg mindent! - mondta nevetve.
- Most már mennem kell. - próbáltam kicsomagolni magam a szorításából. - Louis, kérlek engedj!
- Nem engedlek eeeeel!
- De Louis, elengedsz. -  nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. - Tényleg köszönöm. - majd elindultam a beszállókapukhoz.
- Nagyon vigyázz magadra! - kiáltott utánam. Intettem neki még utoljára, majd egy hatalmas lélegzetvétel után besétáltam az átvizsgálóba. Amint ott végeztem egyenes út vezetett hazafelé.
" A Budapestre tartó járatra az utasok megkezdhetik a felszállást" - szólalt meg a jól ismert hang. Amint elindultam volna egy kéz visszahúzott.
- Szóval ennyi lett volna? - kérdezte Zayn, aki szemmel láthatóan rohant, mivel térdét támasztva előrehajolva lihegett.
- Igen. De, hogy kerülsz ide?
- Két dolog, el akartam búcsúzni egyedül is, illetve postás vagyok. Így engesztelem ki Harryt a csók miatt. Szóval, első dolog: Nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, de gondolom ezt már Louis elmondta. Nagyon élveztem a veled eltöltött időt, színt vittél az életünkbe. Nélküled már nem lesz olyan a One Direction mint amilyenné veled váltunk. És tényleg szeretlek, tudom, hogy nem lesz köztünk semmi, főleg így, hogy visszamész a putriba...
- Naaaaaaa. - szóltam rá.
- ... jó bocsi. A lényeg az, hogy nagyon fogsz hiányozni. - majd szorosan átölelt Ő is, csakúgy mint Lou.
- Te is nekem Zayn. - mondtam már ismét könnybe lábadt szemekkel.
- Másik dolog... Harry küldi ezt a levelet... - majd elővett egy kicsit gyűrött borítékot a zsebéből.
- ... mindig ezek a kurva levelek, lehet hogy nem is kéne átadnod, mert nemigazán vagyok kíváncsi rá. - vágtam közbe.
- Cssss, én beszélek! - szólt rám Zayn. - Tehát, Harry küldi ezt a levelet, és számított arra, hogy nem akarod elfogadni, de megkért, hogy mindenféleképpen adjam át akár akarod, akár nem...
- Tipikus. - forgattam a szemem.
- Hagyd már ezt abba! Azt mondta hogy ha nem akarod nem kell elolvasnod, csak vedd el és tartsd meg. Egy nap majd talán kíváncsi leszel rá.
- Jólvan, legyen. - majd gyors kikaptam a kezéből a levelet és a táskámba csúsztattam.
" Utolsó figyelmeztetés! A Budapesti járat utasai fáradjanak a kapuhoz! "
- Hát akkor, ég veled Lili. Remélem látlak még!
- Zayn, nem meghalni készülök, csak hazamegyek. Senki sem tudhatja mi fog történni a jövőben.
- Látod ez igaz. - helyeselt. - Na gyere ide még egy utolsó ölelésre te törpe. - húzott magához mosolyogva.
- Nem vagyok törpe. - mondtam sértődöttséget játszva.
- Dehogynem, alig érsz a vállamig.
- Most ne kezdjünk el ezen vitázni. Jóból keveset adnak Malik. - vágtam vissza.
- Eltanultad tőlem az egoistaságot. Ahh király vagyok, az emberek már tanulnak is tőlem. - majd kiült az arcára az elégedett vigyor.
- Jólvan, élvezd csak az életet Bradford Bad Boi, de nekem 15 perc múlva indul a gépem, és nem szeretném lekésni. Add át Harrynek hogy... mindegy hagyjuk. Vigyázz magadra Zayn. - majd elindultam.
- Te is nagyon Lili! Jó utat. - kiáltotta. Visszanéztem még rá mosolyogva, majd eltűntem a tömegben.
Hazafelé úton zenét hallgattam, gondolkoztam és Harry levelét szorongattam. Többször megfordult a fejemben, hogy el kellene olvasnom, de mégsem tettem meg. Idő közben elszundítottam, majd a hangszóróra lettem figyelmes a fejem fölött : "Kapcsolják be öveiket, megkezdjük a leszállást."
Valóban ennyi volt, hazaértem, ismét több ezer kilométerre azoktól az emberektől, akiket mindig is megakartam ismerni, távol attól az embertől akit a magaménak tudhattam, akire mindig is vágytam. Akármennyire is fájt, amit tett, annak ellenére szerettem. Alig egy évvel ezelőtt még gondolni sem mertem arra, hogy valaha is a közelükbe kerülhetek. Amilyen gyorsan, vagyis inkább hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is az életemből. De legalább Ő is és a másik négy agyalágyult is megváltoztatta az életemet. Jobb emberré váltam. Soha nem fogom elfelejteni őket.
- Once a Directioner, forever a Directioner. - mondtam ki halkan. Mire a mellettem ülő kislány rámnézett.
- Én is az vagyok. - mosolygott.
- Örülök neki, hidd el, nagyon jó fiúk... - majd egy könycseppett morzsoltam szét az ujjaimmal.
Leszálltam a gépről, újra otthon voltam. Abban a pillantban lezárult egy fejezet az életemben. Kíváncsian, ámbár félve vártam a folytatást.