48. fejezet

Szokásos 10 komment után hozok még! :)

Apu a reptéren várt, hazamentünk, majd visszatértem a régi szobámba. Rossz érzés fogott el mikor megláttam a posztereket a falamon. Hihetetlen, hogy még mindig ott voltak, mintha mi sem történt volna. Pedig elég sok mindenen mentem át. A falról mosolygott rám az a fiú, aki összetörte a szívem, valószínűleg annyira, hogy soha többé nem tud az a szív szeretni. Gyors lezuhanyoztam, felkaptam a szokásos pizsimet majd ágyba bújtam. Lefárasztott a repülés, ezért hamar elaludtam.

~

Másnap reggel, Anya említette, hogy nem muszáj visszamennem a suliba, maradhatok magántanuló otthon is. Nem kellett kétszer mondani. Nem hiányzott a koránkelés meg az emberek. Valami hihetetlenül fura érzés töltött el, majd megcsörrent a telefon. Tudtam, hogy nem egy átlagos hívás lesz. Anya vette fel, majd felém nyújtotta.
- Jóreggelt, itt Bauer Lili. - szóltam bele. A fiatal hölgy akivel beszéltem az egyik magyar bulvároldal szerkesztője volt. Interjút akart velem csinálni. Mit tehettem volna? Igen mondtam. Nem említette, hogy mi miatt, de mit veszíthetek belementem. Aznap délutánra beszéltük meg az időpontot, úgy is ráértem.
A megbeszélt időpontban találkoztunk egy nyugodt kávézóban. Beállították a kamerát, a sminkes kicsit rendbe szedett. Egy pár mondatban elmesélte a szerkesztő, hogy miről, pontosabban kiről fog kérdezni a műsorvezető Természetesen Harryről, kimásról?!
- Szóval Lili, igaz az, hogy Harry Styles barátnője vagy? - kezdődött az interjú azzal a bizonyos mondattal.
- Csak voltam.
- Mi történt, miért lett vége? Láttunk képeket rólatok, csodásan néztetek ki együtt.
Nem akartam elmondani az igazat, ezért egy oltári nagy baromságot mondtam, ami eszembe jutott.
- Túl elfoglalt. Állandóan dolgozott, nem bírta egyeztetni a munkát a magánélettel. Úgy láttuk jónak, ha befejezzük ezt az egészet.
- És ilyen egyszerűen fogtad magad és hazajöttél?
- Nem akartam zavarni. Csak feltartottam volna ha maradok és így könnyebben tud koncentrálni a munkára, hogy nem élek egy házban velük.
- Nem hogy egy házban, egy országban. Jól viseled a szakítást?
- Csak egy napja történt, de eddig jól bírom.
- Az igaz, hogy bántott téged? Vagyis ilyenről hallottunk.
- Nem, ebből semmi sem igaz. - hazudtam. - Harry egy hihetetlenül jószívű, törődő ember. Egy ujjal sem tudna ártani senkinek.
- Látszik az arcodon, hogy még szereted. Nem hiányzik?
- Dehogynem. Ahogy a többiek is. Ritkán ismerkedik meg az ember öt elképesztően jófej világsztárral.
- Hallottunk a balesetedről is. Felgyógyultál már teljesen?
- Igen, mint látod épségben ülök itt veled szemben. Egyébként nem ment volna a felépülés ha Ők nem lettek volna végig mellettem.
- Abból mennyi igaz, hogy a szakításotokhoz köze van egy másik bandatagnak, Zayn Maliknek is?
Ismét egy szíven szúró kérdés. Muszáj voltam hazudni ismét.
- Ebből semmi sem igaz. Az tény, hogy közel kerültünk egymáshoz Zaynnel, de kizárólag baráti kapcsolatot ápoltunk. Rengetegszer segített, mikor nem voltam a dolgok magaslatán.
- Megbántad, hogy belementél a kapcsolatba annak ellenére, hogy tudtad, hogy a rajongók nem fogadják túl jól a fiúk új barátnőit?
- Nem bántam meg. Én is rajongóként mentem ki Londonba és akkor még elképzelni sem mertem, hogy egy szép napon Harry Styles barátnője leszek, de az élet így hozta. A rajongók pedig elég jól fogadtak. Persze, kaptam gyűlölködő üzeneteket, de a többség örült annak, hogy Harry boldog. Én örülök, hogy Harry felvállalt előttük. Eleinte féltett tőlük, de mondtam neki, hogy fölösleges, mert olyanok mint én és tudom őket kezelni.
- És most hogyan tovább? Menni fog az élet nélkülük? Mi fog megváltozni?
- Lezárt fejezetnek tartom a történteket. Nagyon jó volt velük és Harryvel, de az élet megy tovább. Emberek jönnek-mennek az életünkben. Attól még, hogy híresek ugyanúgy kezelem őket mint a többi embert. Tartom velük a kapcsolatot továbbra is, ha lesz rá lehetőségem. Magántanulóként folytatom az iskolát, készülök az érettségikre meg ilyenek. 18 évesen még nincsenek nagy terveim. Idővel minden visszakerül az eredeti kerékvágásba.
Miután az utolsó mondatot is kimondtam a szerkesztő és a műsorvezető is megköszönte a közreműködésem. Örültem, hogy nem nagyon mentek bele a Zaynes ügybe.

~

Hazaérve felhívtam Emmát, elújságoltam neki, hogy interjút adtam. Vegyes érzésekkel fogadta. Mondtam neki, hogy amint felkerül a weboldalra elküldöm neki. Kérdezősködtem kicsit Harryről is. Nem nagyon tudott mit mondani Emma, mert dolgoztak egész nap a srácok. Valamilyen szinten megnyugodtam, mert tudtam, hogy Harryt leköti a munka és lenyugszik tőle.
Miután befejeztem a telefonálást elkezdtem kipakolni a bőröndből, mivel nem igazán volt rá időm eddig. Mikor azzal végeztem a táskámban kezdtem el kutatni. Kezembe akadt Harry levele. Makacs vagyok, ezért félredobtam. Próbáltam nem foglalkozni vele. Kicsit zaklatott is lettem emiatt, ezért fogtam magam és vettem egy hidegzuhanyt. Ahogy végeztem megcsörrent a telefonom. Louis hívott.
- Óh, Te már Magyarországon celeb lettél.
- Miről beszélsz? Egyébként neked is szia. - szóltam bele a telefonba.
- Szia Lili. - mondta nevetve Lou. - Emma mesélte, hogy interjúztál.
- Hát igen, de hál'istennek nem volt vészes. És nyugi, tartottam a számat az olyan dolgokról amik nem tennének jót a hírneveteknek. Hazudtam mint a gép, szemrebbenés nélkül.
- Köszönöm, a többiek nevében is.
- Harry? - kérdeztem félénken.
- Elvan. Dalokat írkál amióta hazajöttünk a stúdióból. Nem volt valami aktív, Simon látta rajta, hogy valami nem oké ezért hamarabb hazaengedett minket. Hiányzol neki...
- Ő is nekem, és Ti is, de tudod hogy így a legjobb. - mondtam ki nagy nehezen.
- Bármikor visszajöhetsz. Harry várni fog rád, ahogy mi is.
- Köszönöm BooBear, édes vagy, de tartom magam a döntésemhez. Akármennyire is szeretem Harryt és akármennyire is hiányzik távol kell maradnom tőle. Nem akarom, hogy megint összetörjön a szívem. Amit tett az gusztustalan. Nem az, hogy megcsalt, az nem érdekel. Az bánt hogy az arcomba hazudott és úgy viselkedett mintha mi sem történt volna. És még képes volt bántani is, csak mert megcsókolt Zayn. Amit Ő tett amellett a csókunk semmiségnek számít, ugye tudod?
- Persze, Emmán kívül én voltam az egyetlen aki tudott a félrelépésről, de hidd el, hogy megbánta. Már akkor bűntudata volt miután eljött a lánytól.
- Talán ha egyből elmondta volna, megbocsájtanék. Engem egyedül az bánt, hogy hazudott, érted? - akkor már ismét a könnyeimmel küszködtem.
- Nem akart a felépülésed közben azzal felidegesíteni. Biztosan el akarta mondani mikor hozzánk költöztetek, csak kiment a fejéből.
- Persze, az ilyen gyorsan elfelejtődik.
- Nem számít már, ezt bebukta, én is megmondtam neki. Viseli a következményeket több kevesebb sikerrel.
- Nagyon jól teszi...
- De azért a helyedben elolvasnám azt a levelet. Lehet nem fog újat mondani, de talán jót tenne a lelkének. Meg a tidének is. Már ha egyáltalán meg van még...
- Megvan természetesen.
- Tudtam én! De most mennem kell, Eleanorral vacsorázom.
- Üdvözlöm!
- Átadom. Te meg olvasd el a levelet! Vigyázz magadra. Majd még hívunk. Jóéjt.
- Hát jó, neked is jó éjt. Vagyis jó szórakozást... - majd bontottam a vonalat.
Befeküdtem az ágyba, de nemigazán voltam álmos. Gondolatok cikáztak a fejemben, majd úgy döntöttem elolvasom a levelet...