5. fejezet

Fogalmam sincs mennyien olvassátok, de nagyon beindultam mára. El sem hiszem hogy még csak most kezdtem el, de már az ötödiket írom. Legyetek szívesek írjatok kommentárt, hogy van-e értelme folytatnom! köszönöm, puszi -R



És megérkeztünk! Ott álltunk nevelőapukám lakása előtt! Az út a repülőtértől idáig kb. 45 perc lehetett, de élveztem! Kellemes kis környéken él. Sok féle ember található arrafelé. 10 perc sétára van a bevásárlóközpont is, aminek én felettébb örültem! Persze, egy 17 éves lány mi másnak tudna jobban örülni mint a vásárlásnak? Ebben az esetben tudtam mondani jobbat! Egyből átfutott a fejemen hogy ebben a városban élnek A Fiúk is. A tény, hogy amíg én Londonban időzöm, ők Ausztráliát járják be, egy kissé elszomorított. De, nehogy szomorkodjon már az ember mikor a világ egyik legnagyobb városában van! Fogtam is magam, felkaptam a bőröndömet és beszaladtam a házba. Lepakoltam, átöltöztem és indulásra készen álltam a konyhában!
- Na, mi folyik itt? Alig 3 napunk van, hogy bejárjuk a várost! Hipp-hopp ne ücsörögjetek itt.
- Lili, nyugodj meg! Semmi sem szalad el előled! - próbált lenyugtatni Apa.
- Kislányom, ülj le és egyél inkább valamit! - szólt rám Anya is!
- Nem, nem! Amíg ti befejezitek az evést addig én kipakolok. Siessetek! - szaladtam vissza nagynénémék szobájába.
Igen, nagynénémék szobájában lettem elszállásolva, egy hatalmas matracon. Nem volt valami kényelmes, de megfelelt! Eldöntöttem hogy egy kicsit megigazítom a sminkemet is. Elindultam a fürdőszobába, aztán hirtelen ráeszméltem, hogy fogalmam sincs merre van a fürdő.
- Öhm, Apa! Merre van a fürdő?
- Itt van a konyha mellett egy nagyobb, és ott az orrod előtt egy kisebb! - igazított el.
És valóban. Ott volt előttem a fürdő, mekkora idióta vagyok hogy nem vettem észre, pedig még az ajtó is nyitva volt. Tipikus.
Beléptem és szörnyű látvány fogadott amint a tükörbe néztem. A szemfestékem lefolyva, a hajam kócos. Így nem indulhatta el a városba. 10 perc alatt össze is szedtem magam.
Az öltözékemen sem változtattam sokat, csak a nadrágot cseréltem le egy sötétkék farmerszerű nadrágra, és felvettem a szemüvegemet is, nehogy lemaradjak valamiről is! Anyáék is elkészültek, felkaptam a kabátom és útnakeredtünk.

~

Amint beértünk a bevásárolóközpontba egy ismerős felirat világított rám!
- Ilyen nincs! - kiáltottam fel
- Mibajvan? - nézett rám Adri, Anya munkatársa.
- Semmi... csak, ez az... étterem!
Anya már tudta miről van szó, rengeteget meséltem neki róla, ami valljuk be, már csöppet az agyára ment.
- Jaj, tudod Liz! Van az az együttes, a One Direction vagy mifene... - fordult Anya Liz-hez.
- Ó, igen, tudom. Egyszer hallottam a zenéjüket, de mégis, mi közük az étteremhez? - kérdezősködött Liz.
- A kis szöszi Niall kedvenc étterme! - vágtam rá csillogó szemekkel!
-Áhá, értem. - bólintott Liz.
- Anyaaaaa, lefényképeznél előtte? - fordultam Anyához, hatalmas bociszemekkel!
- Persze, na állj oda! - intett a fejével.
Amint elkészült a kép továbbálltunk és elindultunk az első bevásárlókörútra.

Lili a Nando's előtt