52. fejezet

Elég érdekes története van ennek a résznek. A házunk több pontján íródott, kezdve a szobámtól a fürdőig, de az a lényeg, hogy megszületett, és személyes kedvencemmé vált ez a rész. Eddig ezt imádtam a legjobban írni, úgyhogy nagyon remélem, hogy élvezni fogjátok. A zene kötelező mellé.

10 komment és folytatás!

zene

- Louis, mibajodvan? - szóltam a telefonba.
- Harry itt fog minket darabokra szedni ha nem jössz. Szedd össze magad és indulás!!!
- Lou, én nem megyek.
- Meg a francokat nem! - kiáltott már megint.
- Add ide azt a telefont, majd én beszélek vele. - hallottam Emmát a háttérből. - Na, idefigyelj kisasszony, most rögtön összeszeded magad és elindulsz, értetted?
- Emma, fogjátok fel, túl vagyok Harryn. Nem érdekel. Nem fogok elmenni. Ez az én életem én döntök.
- Ha nekem hazudsz, az oké, de ha már magadnak is az nagyon nem. - vette lazábbra a hangnemét. Utáltam mikor ilyen nyugodt volt. - Harry várt rád. Te is tudod, hogy várt rád, sőt Te is vártad őt. Most már felejtsd el a makacs énedet és kezdj el készülni mert kurvára megharagszom.
- Emma, nem kényszeríthetsz... Normális életet akarok, világsztárok nélkül.. érthető?
- De Lili... - kezdett volna bele egy újabb okításba.
- Nem Emma! - vágtam a szavába. - Eldöntöttem. Remélem jó lesz a koncert, puszilom a fiúkat. Heló. - majd megszakítottam a vonalat.
Sírva rogytam össze. Tudtam, hogy megint hibázok de csak a szokásos dolgokkal tudtam magam lenyugtatni: "Így lesz a legjobb mindkettőnknek"
Hallottam, hogy valaki rohan fel a lépcsőn. Csak Anya lehetett, senki más nem volt otthon.
- Na ebből mostmár elég! - jött oda hozzám. - Gyerünk, felkelni. Frissítő zuhany aztán kezelésbe veszlek és megyünk!
- Anya, nem! - feleseltem.
- Nem érdekel! Az Anyád vagyok, rám hallgatsz. Az anyák tudják mi kell a gyereknek, szóval ne legyél már makacs az istenért.
- Ígérd meg, hogy nem lesz semmi baj. Ígérd meg, hogy erős leszek és kibirom. - néztem rá kisírt szemekkel.
- Aki egy halálos balesetet túlélt, az bármit kibír! Büszke vagyok rád kislányom, hogy azok után is amiken keresztül mentél próbálod mutatni az emberek felé az erős oldalad. De valld be, anélkül a fiú nélkül nem érzed jól magad. Látom rajtad... Tudom.
- Szeretem Anya. Hihetetlenül szeretem! Hiányzik, amikor csak tehetném átölelném.
- Itt a lehetőség, na indulás zuhanyozni. Addig bekészítek mindent. - majd felsegített a padlóról és elkísért a fürdőig.
Hihetetlenül sokáig zuhanyoztam, majd ráeszméltem hogy fél óra múlva kezdődik a koncert. Amíg felérünk a helyszínre az kicsivel több mint egy óra. Amíg elkészülök az minimum fél óra. Keményen 2 órát rászámolok. A fiúk koncertje másfél óra szokott lenni. Remek, telibe lekésem ha nem húzunk bele.

Harry:
- Srácok, 15 perc. - szólt be Paul.
- Nem fog jönni... - szólalt meg Zayn.
- Imádom hogy ennyire optimista vagy. - szóltam vissza.
- Harry, nem akarlak elkeseríteni, de ha jönni akart volna már itt lenne! - szólalt meg Liam is.
- Maradjatok már. - kiáltott fel Niall. - El fog jönni, pont.
- Kösz Tesó. Tudtam hogy rád számíthatok. - fordultam szöszi barátom felé.
- Rólam sem feledkezz meg bébi. - bújt hozzám Lou. - El fog jönni. - kacsintott rám.
- Nagyon remélem BooBear. - majd még énekelgettünk kicsit a többiekkel. Igaz én minden második percben kinéztem a folyosóra, nincs-e ott Lili, de nem volt.
- Oké fiúk, dologra! Első Magyarországi koncert. Csak ügyesen. - mondta Paul akkor már a színpad mögött. Még mielőtt felsétáltunk volna hátranéztem, reménykedve abban, hogy Lili megérkezik, de sajnos nem volt ott.
Fogtam magam és felmentem a srácok után.
Meglepődve néztem szét a színpadról. Tény, hogy nem olyan hatalmas volt mint Amerikában, vagy Londonban az O2, de hihetetlenül sokan voltak. Az egész aréna meg volt telve. Az első sorokat is átvizsgáltam azért, nincs-e ott valahol, de nem volt.

Lili:
Már egy órája ment a koncert. Szegény Anya úgy vezetett mint egy őrült.
- Óvatosan azért, de siess is! - mondogattam neki.
- Jólvan, jólvan... meghalni azért nem akarunk ugye?
- Ahhhhhhh, ottvaaaaan! - kiáltottam fel. Rengeteg autó állt a sportaréna közelében. Reménytelennek tűnt az átjutás. Fogtam a jegyem, a nyakamba akasztottam, kipattantam a kocsiból.
- Megyek utánad mindjárt, te rohanj! - kiabált utánam Anyu.
Amennyire csak bírtam szedtem a lábam. Alig fél óra maradt a koncertből. A hátsó bejárathoz rohantam. Felmutattam a VIP jegyet a nyakamban, az őr bólintott majd rohantam tovább a hangzavar felé. Ismertem a számok listáját. Épp az Everything About You szólt. Azután még két szám volt. A két kedvencem. A Same Mistakes és a Moments. A tüdőmet majd kiköptem úgy rohantam. Muszáj voltam megállni. Elővettem a telefonom és írtam Emmának egy sms-t.

"Ittvagyok az épületben, legalább az utolsó két számig tartsd fel őket. Rohanok. Mindjárt odaérek csak kifulladtam. Csak az utolsó két számig Emma."

 Az ajtó ami előtt megálltam kifújni magam kinyílódott. Épp a fiúk stylistja volt Lou, Baby Lux anyukája.
- Úristen Lili, jólvagy? - lépett oda hozzám.
- Persze, csak... - lihegetem. - nagyon, sietek, és, fáj, a, torkom. - mondtam szaggatottan.
- Várj, hozok egy kis vizet. - majd vissza is ment.
- Nemkell, sietek, köszönöm.
- Ó persze, majd még kiszáradsz. Na igyál. - és a kezembe nyomott egy üveg vizet. Majdnem a fél üveget megittam, mikor ismét rohanni kezdtem.
- Harry vár rád. - kiáltott utánam széles vigyorral az arcán.
Már a színpad mögötti részhez közeledtem, mikor felcsendült a Same Mistakes. Pár lépésre voltam a színpad mellől. Láttam Emmát. Kiáltottam neki, majd éreztem ahogy a térdem nem bírja tovább. Összecsuklottam. Emma intett Paul-nak aki azonnal odajött hozzám. Paul felsegített, majd a színpad mellé sétáltunk. Emma átölelt. Miután jól megszorongattuk egymást a színpadra tekintettem és megláttam Harryt. A többiek mintha ott sem lettek volna. Csak Őt láttam. Ha tehettem volna felszaladtam volna a színpadra és csókoltam volna ahol érem. De egy az, hogy nem tehettem meg, kettő pedig, hogy az érzés, amit akkor éreztem teljesen földbe gyökereztette a lábam.

Harry:
Akárhányszor le kellett mennünk a számok közben a színpadról mindig Őt kerestem a tekintetemmel. Figyeltem Emma arcát is, hátha tud róla valamit, de semmit sem tudtam leolvasni róla.
- Én már kezdem feladni. - mondta Niall az egyik ruhacsere közben.
- Én nem adom fel. - mondtam neki.
- Csipkedjétek magatokat. Még 3 szám aztán vége. - szólt ismét Paul.
Sóhajtottam egy nagyot, kiléptem az öltözőből majd félpercenként néztem hátra nem-e fut be valahonnan, de nem.
Elénekeltük az Everything About You-t, majd Emma intett, hogy menjek le.
- Biztos vagyok benne, hogy szeret Téged. - súgta a fülembe.
- Akkor már itt lenne. - kontráztam. - Ezért hívtál le?
- Bocs, seggfej. - majd megvonta a vállát és elfordult Tőlem. Én fogtam magam és visszamentem a színpadra. Belekezdtünk az utolsó előtti számba a Same Mistakes-be.
Amint azt a számot is befejeztük feladtam. Az utolsó szám jött, a Moments. A kedvence.
Ránéztem Louisra aki csak megrázta a fejét.
- Srácok, az utolsó szám következik, a Moments. - konferáltam fel.
Ahogy Liam elkezdte olyan érzésem volt, mintha a szívem apró darabokra hullana. Ott abban a pillantban biztos voltam benne, hogy soha, de soha nem kapom Őt vissza.
Az én szólómat és a refrént csukott szemmel énekeltem el. Közben minden közös pillanatunk végigpörgött az agyamon.
Mikor Niall szólója következett Louis mutatta hogy hallgassak bele a fülesembe.
- Nézz jobbra Harry, nézz a lépcsőhöz. - Paul beszélt. Olyan nyugodt volt a hangja, hogy már rendesen ijesztő volt.
Vettem egy mély lélegzetet, majd lassan elfordítottam a fejem...