53. fejezet

Kedves Olvasóim. Úgy döntöttem nemsokára jön a befejezés. Mint látjátok egy újabb szavazást indítottam, amire várom a voksokat. Megpróbálok minél érdekesebb befejezést összehozni. Lehet, hogy nem is végleges lesz. Hagyok magamnak időt átgondolni hogy valóban érdemes-e abbahagynom. Addig is még hátra van néhány rész. Olvassátok, kommenteljetek.
Imádlak Titeket! csók. xx 
Ja és mégvalami. Kényszerpihenőt kell tartanom, mivel ínhüvelygyulladásom lett, ennek következtében nem szabadna a kezemmel semmit csinálnom, úgyhogy amint elmúlik a fájdalom meg rendbejön minden hozom a folytatást.
zenével jönnék ehhez a részhez is click

Megláttam Őt és a szívem a helyről ki akart ugrani. Ott állt, úgy, ahogy szerettem. Átlagosan, semmi cicoma, a szokásos farmer, tornacipő, csíkos top. Így imádtam.
Az én szólómhoz ért a dal ismét. Neki énekeltem. Neki szólt minden egyes hang. A szemébe nézve énekeltem el. Csak mosolygott, majd lassan könnyezni kezdett. Annyira gyönyörű volt. Alig vártam, hogy lemehessek a színpadról és újra megölelhessem.

Lili:
Amint sikerült összeszednem magam láthatóbb helyre mentem.
- Adjátok már ide azt a szart amivel beszélni lehet hozzájuk. - szólt Paul az egyik hangosító srácnak. - Nézz jobbra Harry, nézz a lépcsőhöz. - szólt bele abba a kütyübe.
Harry hezitálva ugyan, de felém fordította a fejét. Végre ismét a szemébe nézhettem, de akkor megint eltörött a mécses, de akkor már a boldogságtól. A gyönyörű zöld szemei ismét engem pásztáztak. Mikor az Ő részéhez ért a dal, akkor sem vette le rólam a tekintetét. Annyira jó érzés volt. Melegség járta át a testem. Igaza volt Anyának. Tényleg nem vagyok Harold nélkül egész ember.
A dal végén Harry gyors elköszönt a rajongóktól majd lerohant a színpadról egyenest hozzám. Én is elindultam felé. Pár lépéssel egymás előtt lelassítottunk mindketten, majd egy pillanatra megálltunk. Mintha ugyanazt éreztük volna. Egyre jobban folytak a könnyeim majd ügyet sem vetve a makacs énemre a nyakába vetettem magam. 
- Szeretlek Harry. Nagyon hiányoztál. Annyira gyűlölöm magam, hogy otthagytalak. 
- Soha többé nem engedlek el. - súgta a fülembe, majd megcsókolt. A nézőtérről hatalmas tapsvihar, sikoltozás hallatszott. Akkor elhúztam a fejem ránéztem a kivetítőre. Minket vett a kamera. Remek. Holnapra ismét tele lesz minden azzal, hogy kibékültünk. 
- Ne foglalkozz velük... - intett Paulnak, majd ismét megcsókolt. A többiek is tapsolni kezdtek a backstage-ben, ami őszintén szólva hidegen hagyott. Végre ismét a karjaim között tudhattam. Semmi más nem számított.
A fiúknak muszáj volt visszamenniük a színpadra még egy szám erejéig, mivel visszatapsolták őket. 
Idő közben Anya is befutott. 
- Annyira büszke vagyok rád kicsim. - jött oda hozzám majd megölelt.
- Köszönöm! - ennyit tudtam csak mondani neki.

~

Louis jött oda hozzám miután a koncert valóban véget ért.
- Tudtam, hogy el fogsz jönni. - mosolygott.
- Pedig nagyon sokszor átgondoltam, elhiszed?
- Persze, de a lényeg az, hogy itt vagy és végre visszakapjuk Harryt is meg Téged is.
- Törpeeee! - sietett felém Zayn. 
- Egoistaaaa! - kiáltottam felé nevetve.
Nagyon jól esett Őt is megölelni. Igaz, hogy vele gyakran beszéltem telefonon. 
- Én jövök! - lökdöste el Niall Zaynt, majd Ő is megölelgetett. 
- Alig várom már, hogy főzhessek neked valamit te kis manó! - mondtam.
- Inkább maradnék a Nando's-nál. - jegyezte meg halkan...
- Na szép... - nevettem el magam.
- Most jön Daddy. - hallottam Liam hangját. 
- Jajj de hiányoztál. - borultam a nyakába. - Senkinek sem tudtam kiönteni lelkem ügyes-bajos dolgait. 
- Huh, úgy érzem hosszú beszélgetésre kell számítanom. 
- Igeeen! - mondtam vigyorogva.
- Na, kérem mostmár vissza! - lökdöste el a fiúkat előlem Harry. - Eljössz velünk ma a hotelbe? - kérdezte.
- Meddig lesztek Magyarországon? - kérdeztem vissza válasz nélkül.
- Holnap délután megyünk tovább. Még 3 állomás van a turnéból. Azaz egy hét.
- Hm. Akkor ha holnap délutánig szabad vagy, akkor esetleg te jöhetnél hozzánk. Úgysem voltál még soha. - vetettem fel az ötletet.
Harry Paul-ra nézett, aki bólintott. Aztán én Anyára, aki szintén.
- Hát legyen. - puszilta meg a homlokom.
- De holnap időben legyen a reptéren!!!! - figyelmeztetett Paul.
- Igenis főnök. - szóltam vissza.
- Ha Ő lenne a főnök aranyéletünk lenne. - szólalt meg Zayn.
- Mehetünk? - szólalt meg Anya.
- Srácok, ha nembaj akkor én most lelépek. Kihagyom az aftert. - fordult Harry a fiúkhoz.
- Lesz neked olyan after... - nevetett fel Louis.

~

- Lili, ébresztő. - szólt Harry. - Hazaértünk.
- Huh, végre. - emelkedtem fel a hátsó ülésen.
Mindketten kiszálltunk a kocsiból. Harry-t megragadtam a kezénél majd bevittem a házunkba.
- Tudom, hogy nem egy Londoni kastély, amilyen nektek van, de szeretek itt lakni. - mondtam miután körbevezettem.
- Aranyos kis ház. - nyilvánította ki Harry a véleményét.
- Az én szobám fent van a tetőtérben. Előre szólok, hogy ne ijedj meg! - készítettem fel az esetleges sokkra.
- Mert, mire számítsak? - válasz nélkül fogtam és húztam magamután.
- Áhá, szóval ez... - nézett körbe. 
- Neharagudj, nem volt szívem leszedni... - néztem végig a posztereken amikről Ő mosolygott vissza rám, majd elpirosodtam kicsit.
- Nem probléma... habár.... azok a szivecskés poszterek kissé zavarba ejtőek - mutatott az első szerzeményem felé majd elnevette magát.
- Mókás vagy Harold. - majd sarkonfordultam és elindultam az ágyam felé.
Beágyaztam mindkettőnknek, majd a kezeit a derekamon éreztem.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe, majd megpuszilta a nyakam.
- Te is nekem Haz. - majd kibújtam karjai közül - De most elvonulnék fürödni, ha nem bánod.. Amint végeztem mehetsz Te is. - kacsintottam rá. 
- Nem szeretnél esetleg együtt? - húzott vissza magához.
- Gondolod, hogy amint minden helyrejön már egyből meg is kaphatsz? Ez a hajó elúszott kedvesem. - majd összetúrtam a haját. 
- Gonosz vagy. - ült le az ágyra. 
- Na jó, gyere velem... - adtam be végül a derekam.